2020. szeptember 17., csütörtök

0
214

EVANGÉLIUM

Abban az időben:
Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal.
Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő.” Jézus akkor hozzáfordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az így válaszolt: „Mester, beszélj!”
„Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?”
„Úgy gondolom az, akinek többet engedett el – felelte Simon. „Helyesen ítéltél” – válaszolta Jézus.
Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra.
Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!”
(Lk 7,36-50)

A kereszténység lényege a megbocsátás. Kinek? Miért? Mikor? Mindenkinek. Mindenért. Most. Így tudok szabad ember lenni, és szabadon a szeretetben cselekedni. Ez az előfeltétele. Ha egy kis dolog is érdes marad a lelkemben, akkor az felszakítja a Mennyországban rám váró lakomára készült menyegzős köntösömet. 

Kérdezem tőled Krisztusban testvérem: Meg szeretnéd vigyázni lelked finom selyemből készült fátylát?  

Pakot Géza SJ, a szatmárnémeti Hám János Teológiai Líceum iskolalelkésze

MEGOSZTÁS