EVANGÉLIUM
Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus.
Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban. (Lk 4,38-44)
Testvéreknél történik meg többször, hogy ki akarják maguknak sajátítani az édesanyát vagy az édesapát. Sokszor a testvérek össze is vesznek ezen. Irigylik egymástól a szülő szeretetét és gondoskodsát. Valljuk be őszintén, hogy hívő emberként mi is hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Isten csak a mi imádságainkat hallgatja meg. Úgy gondoljuk, hogy csak nekünk van szükségünk az Ő segítségére. Hajlamosak vagyunk Istent csak magunknak kisajátítani. Ő csak nekem adhat igazat. Pedig el kell mondanom, hogy Isten számára embertársam is éppen olyan kedves, mint én. Ne irigyeljem azt, ha másnak többet ad, mint nekem! Ne háborogjak azon, ha más több kegyelmet kapott, mint én? Isten tudja nagyon jól, hogy nekem mire van szükségem. Fogadjam el, hogy Isten más embert is úgy szeret, mint engem. Ezért nem maradt Jézus csak Kafarnaum városában. Pont ezért járta be egész Galilea területét. Ő mindenkinek akarta közvetíteni Isten szeretetét.
Kocsik Zoltán, a temesvári Piarista templom igazgatója
