2020. április 29., szerda

0
490

EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
(Mt 11,25-30)

„Magasztallak…” – imádkozik Jézus, Máriához egészen hasonlóan. A magasztallak úgy is mondható, hogy nagynak tartlak, és ahol az Isten naggyá lesz, akinek életében az Isten nagy, ott az ember sem lesz kicsi, ott lesz az ember is igazán naggyá. Ezt látjuk Sziénai Szent Katalin életében, és mindazok éltében, akik Isten édes igáját és könnyű terhét hordozzák.

Pék Sándor, a nagyváradi Szent László-templom plébánosa

MEGOSZTÁS