2020. április 28., kedd

0
504

EVANGÉLIUM

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből:
„Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: »Égből való kenyeret adott enni nekik.«”
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.”
„Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
(Jn 6,30-35)

Az éhség (normális) esetben mindennapi tapasztalat. A test jelez, hogy energiára van szüksége. Jézus az élet kenyere, és ezt éhezni kell. A vággyal kezdődik a lelki élet, az igazi vággyal, hogy részesei lehessünk a teljességnek, az egésznek, Isten életének.

Pék Sándor, a nagyváradi Szent László-templom plébánosa

MEGOSZTÁS