2020. április 27., hétfő

0
372

EVANGÉLIUM

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el.
Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették.
Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”
„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.”
Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”
„Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
(Jn 6,22-29)

Az ember élete fáradságban történik, minden energiába, erőfeszítésbe kerül, és Jézus arra tanít, hogy olyan dolgokért fáradozzunk, amelyek megmaradnak az örök életre. Nagyon fontos tudnivaló, hogy az örök élet dolgaiért is fáradoznunk kell. Ehhez a fáradozáshoz csak a hit adhat erőt.

Pék Sándor, a nagyváradi Szent László-templom plébánosa

MEGOSZTÁS