2020. február 11., kedd

0
390

EVANGÉLIUM

Abban az időben összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:
Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem.
Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok.
Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az »korbán« vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”
(Mk 7,1-13)

A mai evangéliumnak címet adnék! Ez született meg: A vallásosság lényege. Jézus a farizeusokat nyíltan kétszínűeknek bélyegezte, mert csak a külsőségekben tisztelték Istent, de a szívük messze volt Tőle. S így Ferenc pápa is eszembe jut, nem csak azért, mert ő rendkívül örömteli ember, hanem mert helyén van a vallásossága. Az én vallásosságom mire épül? Csupán külsőségekre szorítkozom, vagy mélyebbre megyek? Egy éve nagy tervekkel, lázas érvelésekkel, tele sok álmodozással készülődtünk a pápalátogatásra. Ma már eszünkbe sem jut az egész. Pedig nem kis sztori volt. Itt volt Erdélyben a Szentatya, és azóta valamiben változtunk-e? Ma különösen azért esdem, fohászkodom, gyökerében változzunk meg.

Csíki Szabolcs csíkdelnei plébános, székelyföldi ifjúsági lelkész

MEGOSZTÁS