A Lau-Do Egyesület idén is megszervezte az evangelizációs napokat Kézdiszentléleken. A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye által meghirdetett keresztség évéhez kapcsolódva szervezték meg az idei evangelizációs napokat, melynek mottója: „Isten gyermekeinek hívnak minket és azok is vagyunk.” A következőkben Dávid István, a Lau-Do Egyesület vezetője számol be az elmúlt napok eseményeiről.
A tavalyi évhez hasonlóan most is több mint százötven gyereknek tartottunk foglalkozásokat, hat kiscsoportra bontva. A csoportok élén Bartok Tímea óvónő, Bándi Lilla tanárnő, Marthi Enikő tanítónő, Molnár Éva tanítónő, Zakariás Ágnes óvónő, valamint a fiatalság lelkesedését képviselő Olărașu testvérpár, Gabriela és Laura álltak.
Összesen százhetven-száznyolcvan fő körüli volt a napi létszámunk. Pedagógusaink meglátása alapján az eddigi évekhez hasonlóan 5 éves alsó korhatárt állapítottunk meg, így a legfiatalabb résztvevőnk épp néhány hét múlva tölti be az ötödik életévét.
A tábor menetét úgy szerveztük, hogy minden napnak meglegyen a szimbolikája a keresztség szentségének kiszolgáltatása szerint. Szerdán a kereszt jele, mint közösségbe való befogadás, valamint a név, mint olyan, neveink jelentése, fontossága. Csütörtök a szent olaj nap, ahol annak szimbolikája került főszerepbe. Pénteken a víz, a fehér ingecske, valamint a gyertya került a középpontba. E három nap témáinak bemutatásában segítségünkre volt Dávid György, lemhényi plébános, Ilyés Lehel, Kézdivásárhely-kantai segédlelkész, valamint Obermájer Ervin, imecsfalvi plébános és Tiszteletreméltó Márton Áron püspök szentté avatási ügyének viceposztulátora, akinek előadásában megismerkedhettek a gyerekek Áron püspök életével is.
A tábor napjait szentmisével kezdtük, majd a napi téma felvezetése és bemutatása következett. A déli harangszóig mindenki a saját csoportjában munkálkodott, majd a templomban elénekeltük az idei tábor himnuszát, Ne félj, mert megváltottalak! című dalt, és elimádkoztuk az Úrangyalát. Rövid szabadjáték után következett a már hagyománnyá vált szappanos játék, majd az ebéd. Délután kiscsoportos tevékenységek és közös játékok váltották egymást. A napokat a templomban visszacsatolással, közös imával és énekléssel zártuk.
A fehér ingecske témája nem zárult le péntekkel, hiszen a szombati zarándoklaton erre is külön kitértünk. Idén Csíkszépvíz volt zarándoklatunk helyszíne, ahová több mint kétszázötvenen látogattunk el, hiszen ott található örmény rítusú templom. Miért fontos ez? Az örmény nép volt az első, amely felvette a kereszténységet, így illő volt ebben az évben meglátogatni templomukat. Tettük mindezt egységesen fehér „ingecskében”, pólóban. Csíkszépvíz plébánosa, Gábor Zoltán mutatta be a falu három templomát. A közösségről, annak fontosságáról Pál Ferenc, egyházközségünk plébánosa beszélt zarándoklatunk során.
Vasárnap a hálaadás került a főszerepbe. A szentmise keretében vízszentelés, vízhintés és keresztségi fogadalmunk megújítására is sor került. Továbbá a gyerekek saját díszített dobozukba gyűjtötték a napok szimbólumait (kereszt, névkártya, olajág, szenteltvíz kis üvegcsében, fehér ingecske, gyertya), így a tábor végére egy teli dobozt vihettek haza, mely magában foglalja a keresztség szentségének kiszolgáltatásában használt jelképeket. A gyertyákat és a vizet a fent említett hálaadó szentmise keretében áldotta meg a helyi plébános.
Természetesen a tanuláson túl áthatta közösségünket a jókedv, az imádság, néha egy kis gyermeki hangosság és huncutság, de legfőképp a szeretet. A Lau-Do Egyesületet a kézdiszentléleki plébániahivatal, a Kézdiszentléleki Nők Egyesülete, Kovászna Megye Tanácsa, pedagógusok, valamint helyi szülők, fiatalok, önkéntesek támogatták.
