2020. január 28., kedd

0
484

EVANGÉLIUM

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt.
Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.”
Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”
(Mk 3,31-35)

Emberek között élve észlelem a Biblia Istene sokszor nem divatos, az Egyház Istenéről még nem is beszélve. Azt írja korunk teológusa Diósi Dávid, hogy lassan: „Isten, a földről száműzve, elvont fogalommá válik”. Ennek a mondatnak van azért értelmi és valós súlya is. Sokak körében egy felhígított, lájkokkal teli isten-kép lett a divatba beleágyazva. Kényelmes vackokat keresve, hol hangosan, hol halkabban véleményt formálva éldegélünk. S közben alig vesszük észre, hogy Jézus arról beszél, hogy mi az Ő családja vagyunk. S mert ez így van, csak kevesek kerülnek Őhozzá közel. Bárcsak, család-egyházzá válnánk, felismerve Őt és a Mennyei Atya akaratát is.

Csíki Szabolcs csíkdelnei plébános, székelyföldi ifjúsági lelkész

MEGOSZTÁS