Emberhalászok

0
312
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.
(Mt 4,12-23)

Állítólag egy brazíliai halászközösségben tette fel valaki egyszer a kérdést: Miért épp Simon és András, Jakab és János az elsők, akiket Jézus kiválaszt és magával visz tanítóútjára? Miért épp Péterre, egy halászra bízza az egyházát? A válasz így hangzott: aki a szárazföldön jár, az utakat épít, és leaszfaltozza azokat. Ekkortól aztán állandóan ugyanazt az utat használja. Aki a vizen közlekedik, mint a halász, annak nem lehetnek előre rögzített útjai. A halásznak az a dolga, hogy a halakat ott keresse meg, ahol épp vannak. Emiatt egy halász minden nap új utakat keres, minden nap új kockázatokat vállal. Lehet, hogy az az út, amit az azelőtti nap járt be, nem vezet eredményre.

Jézus emberhalásszá teszi első apostolait. Ez az a szó, ami valószínűleg Péter és András szívébe hasított, amikor először találkoztak a Mesterrel. Jézus meghívásában egyszerre van jelen a megszokott és a kuriózum: továbbra is halászok maradnak az első meghívottak, de mégis egy eddig hallatlan mesterség szolgálatába állnak. Emberhalásznak lenni – valami nagyon ismerős és mégis állandóan új hivatás.

Amikor XVI. Benedek pápa székfoglaló beszédét tartotta, kitért erre a szép jelképre is. A hal elpusztul, ha kiemelik a vízből – hisz éltető közegétől fosztják meg, hogy az emberek táplálékává váljon. Az emberhalászat esetében azonban ennek épp az ellenkezője történik. Az emberek elidegenedett világban élnek – a halál és szenvedés sós tengerében. Sötétség az otthonunk. Az evangélium hálóját azért vetik ki, hogy kiemeljen ebből az elidegenedett világból, hogy megmentsen a szenvedésektől és haláltól, hogy elvezessen Isten dicsőségébe, az igazi életre. Az emberhalásznak azóta is ebben áll az igazi küldetése: a szenvedésből, a könnyekből, a keserűségből kisegíteni a szenvedőt, és megmutatni neki Istent. Igazi élet ugyanis csak ott van, ahol az emberek látják az isteni jóságot.

Az emberhalász szép képe arra is utal, hogy nincs elveszett ember. Amíg vannak emberhalászok, addig mindenki számíthat a segítségre, addig mindenkinek adatik még egy esély. Amíg vannak igazi emberhalászok, nincs olyan mélysége az emberi létnek, ahonnan ne tudnának kisegíteni, felhozni, újra örömmel és reménységgel eltölteni bennünket. Az emberhalászban meghosszabbodik Istennek magának a gondviselő jósága. Egyikünk sem a véletlen műve, egyikünk léte sem értelmetlen, hanem valamennyiünk Istennek egy gondolata. Isten minden egyes embert akaratával hívott létre – és küldetést adott neki. Így az emberhalászatban Isten azt üzeni a világnak: titeket is hívlak. Ti is lehettek emberhalászok: elég fölszárítani egy-egy könnyet, elég rámosolyogni valakire, elég Isten jóságát fölvillantani a világban.

László István kolozsvári segédlelkész

Megjelent a Vasárnap január 26-ai számában.