2020. január 16., csütörtök

0
797

EVANGÉLIUM

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.”
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
(Mk 1,40-45)

Bizalomkeltő magatartását látom Jézusnak a mai evangéliumban. Ő annyira együtt érző és jóindulatú, hogy bárki fordulhat hozzá. Jézusnak megesik a szíve. És egy kérdés számomra is: milyen az én szívem, mivel van tele? Mitől élő, eleven? Könnyű bárkit is leírni, megbélyegezni, de mennyivel nehezebb a szív jelenlétében megmaradni. Legyen áldott ma minden szív jelenlét!

Csíki Szabolcs csíkdelnei plébános, székelyföldi ifjúsági lelkész

MEGOSZTÁS