Új sorozatunkban a Gyulafehérvári Érseki- és Főkáptalani Levéltár munkatársai olyan régi könyveket mutatnak be, amelyek plébániákon, egyházi gyűjteményekben vagy a levéltár állományában maradtak fenn. A kötetek egykori papok és hívek olvasmányairól mesélnek, illetve elénk tárják az erdélyi egyházi művelődés, könyvkultúra és könyvörökség izgalmas fejezeteit is.
Igazi könyvritkaságnak számító művel találkoztunk, tavaly ősszel, amikor Bernád Ritával a kőhalmi római katolikus plébánián jártunk gyűjtő körúton. A régi könyves állományt (1850 előtt nyomtatott könyveket) vizsgáltuk át, amelyből rögtön kitűnt ez a kötet. Előkerült egy rendkívül ritka, 1544-es lipcsei kiadású Biblia, amely az európai nyomdatörténet szempontjából is kiemelkedő jelentőségű.
A 16. századi papok olvasmányait alapvetően a liturgia és a prédikációkra való felkészülés határozta meg. Fontos különválasztani a korszak első felét (a kódexes időszakot) és a második felét, amikor a reformáció és a könyvnyomtatás robbanásszerűen átalakította a könyves műveltséget. A plébániák könyvespolcain kötelező és egyben leggyakoribb darabok voltak: liturgikus és hivatali alapművek, amelyek a misézéshez kellettek (Missale-k – misekönyvek, Breviarium-ok – zsolozsmáskönyvek, Agenda-k – szentségek kiszolgáltatásához szükséges leírások); teológiai művek, mint a Biblia és a különféle Szentírás magyarázatok, prédikációs segédletek és végül nem utolsó sorban a lelkipásztori munkához való gyakorlati útmutatók és kánonjogi gyűjtemények.
A század közepétől a műveltebb papok polcain megjelentek az úgynevezett humanista irodalom remekei is, de szellemi fejlődésnek tekintették a reformátorok írásait is (Luther, Kálvin, Melanchton). Kőhalom ennek egyik példája.
A Biblia kiadásának újításai
A Sacrae scripturae et divinarum literarum Byblia universa címet viselő bibliai kiadás teljes, Ó és Újszövetséggel, kiegészítve hátul egy Index résszel. 1543-44-ben nyomtatta Lipcsében Nicolaus Wolrab német nyomdász. aki 1537-től kezdett nyomtatni és többek között Luther Márton betiltott műveiből is adott ki részeket.
Az Újtestamentum részben a hagyományos latin Vulgata szöveg mellett párhuzamosan olvasható a Rotterdami Erasmus fordítása is, amely az előző kiadásokhoz képest újítás, ettől válik egyedivé. Továbbá a kötet egyfajta lexikonként is működött, nevek (héber, kaldeus, görög) pontos magyarázata és a helyszínek pontos megjelölése olvasható a lapokon, felhasználva a korabeli héber nyelv szakértőinek véleményét is, amely a maga korában rendkívül modern és egyedi megoldásnak számított.
Wolrab újra csak 1549-ben adta ki, de már módosított címmel (Biblia sacrosancta scriptorum propheticorum et apostolicorum).
Kőhalom kincse
Az évszázadok viharai nem múltak el nyomtalanul. A megtalált kőhalmi példányt egy 17. századi vászonkötés borítja, de a könyv állapota erősen sérült: az elejéről 50 oldal, a végéből pedig 62 oldal hiányzik, gerince, lapjai szakadtak. Tisztítást, fertőtlenítést igényel, ezért bekerült a csíksomlyói restaurátor műhelybe, ahol egy alapos kezelés után a vászonkötés is megerősítést kap.
Az Ószövetségi résznek a címlapja elveszett, ám az Újtestamentumnak épen megmaradt, így nagyszerű kiindulópontként szolgált a könyv beazonosításához.
Külön érdemes megjegyezni, hogy már az 1824-es és 1831-es kőhalmi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben is szerepel a könyv, mint a plébánia saját tulajdona. A részletes könyvleltár 15. sorában olvasható az alábbi mondat: Scriptura S. Latina antiquissima, initio, et fine carens, azaz „egy rendkívül régi latin Szentírás, melynek az eleje és a vége hiányzik”. A latin nyelvű püspöki vizitációs jegyzőkönyvek készítői nem a könyvek teljes, pontos címét másolták le, hanem leíró jellegű megnevezéseket használtak. Ebből a bejegyzésből feltételezhető, hogy a cikkben említett műről van szó. A jegyzőkönyv megemlíti a település egyik nagy eseményét, az 1802. október 22-i tűzvészt, amely során a templomtorony, a tetőszerkezet és a plébánia egy része is leégett, vele együtt sok melléképület és azok ingóságai. Ez egyben bizonyíték lehet a könyv sérülésére.
Hogyan tovább?
Ebből a lipcsei kiadásból Európa-szerte is mindössze néhány darab ismert: Németországban München, Halle, Wolfenbüttel, Augsburg és Göttingen van jegyezve; Lengyelországban a Varsói Egyetemen, de őriznek példányokat a spanyol, skót, cseh és holland nemzeti könyvtárakban is.
Az erdélyi egyházi és kulturális örökség részét képező ún. kőhalmi Biblia a restaurálási folyamatok befejezése után méltó helyre kerül, a Sepsiszentgyörgyi Gyűjtőlevéltár- és Könyvtárba, ahol bárki számára kutathatóvá és megtekinthetővé válik, aki szeretne a régi könyvek világában egy kicsit elmélyülni.
Kuna-Lupták Annamária
