Betegségek lelki okai: félrevezetés vagy valóság?

Mi magunk is felelősek vagyunk a betegségeinkért

0
794
Illusztráció/Unsplash

Divattémává vált mára, hogy ha fáj a hátunk, biztos nehéz terhet cipelünk, ha fáj a csípőnk, nem tudunk valamilyen élethelyzetből továbblépni. Mivel mindenhonnan a betegségek lelki okairól szóló bölcseletek ugornak az ember elé, nehéz eligazodni a szakemberek nyújtotta információ és az önjelölt „lélekgyógyászok” tanácsai között. De vannak kapaszkodók: lássuk, mit tudunk eddig a fizikálisan is kiütköző pszichés problémákról.

Bár az ősi gyógyászatban is sűrűn foglalkoztak a betegségek lelki okaival, a mentális eredetű testi tünetek meghatározásának modern gyakorlata nem rendelkezik nagy múlttal, az egészségpszichológia kialakulása például az 1970-es évekre tehető. S bár a lélek és a test egységére vonatkozó pszichoszomatikus kifejezés még a 19. század elején alakult ki, azóta átértékelődött valamennyire a fogalom az új kutatásoknak köszönhetően. A szakemberek körében ma többnyire vitán felül áll, hogy a testi, lelki, társadalmi kölcsönhatások együttesen közrejátszanak egyes betegségek kialakulásában, a kérdés azonban az, hogy mikor kell állandó hátfájással ortopéd szakorvoshoz és mikor pszichológushoz fordulni. Általában akkor érdemes pszichoszomatikus okokra gondolni, ha a komoly szakorvosi vizsgálatok során semmi gyanúsat nem találnak a vacakoló szervnél, testrésznél.

Gondolkodással stimulálni az immunrendszert?

Ha a gyökereket keressük, visszatérhetünk egészen Selye János osztrák–magyar származású kanadai orvoskutatóig, aki a múlt század közepén patkányokon tanulmányozott hormonális változásokat, és az 1930-as évek végén arra a felfedezésre jutott, hogy a patkányok nemcsak a placebókra és hormoninjekciókra reagálnak, de a kísérletek által okozott stresszre is. Ez a stressz okozta több ízben a patkányok megbetegedéseit, valamint halálát is. Selye Jánosnak köszönhetően tudjuk ma, hogy az állandó, erős stressz kihatással van a szervezetre: a rágcsálók esetében többek közt az egyik mellékvese-kéreg jelentősen megnagyobbodott, a gyomorban és nyombélben vérző fekélyek alakultak ki.

Az Egyesült Államokban a hetvenes években a Simonton házaspár – Carl onkológus-radiológus szakorvos és Stephanie pszichológus – létrehozott egy alternatív klinikát, ahol olyan daganatos betegek kezelését vállalták fel, akik az orvostudomány akkori állása szerint gyógyíthatatlanok voltak. Betegeik egynegyede meggyógyult, egynegyedének állapota nem romlott tovább, az átlagos túlélési idő pedig megkétszereződött. Bár anno ők is kísérleti jelleggel fogtak neki nagyszabású projektjüknek, a statisztikák egyértelműen bizonyították, hogy jó és működik a Simonton-módszer, amiből mára világszerte elismert terápia lett. Munkájuk azon alapszik, hogy a gondolkodásunk hatással van a testi működésünkre. Egyfajta meditációs módszer ez, amely során a beteg – belső, imaginációs képek megfelelő felépítésével és irányításával – gyakorlatilag a saját immunrendszerét stimulálja. A módszer komoly hangsúlyt fektet arra, hogy a negatív érzelmeknek, a stressznek milyen gátló hatásai vannak a gyógyulás, egészségmegőrzés szempontjából, de arra is, hogy a családnak, a környezetnek milyen szerepe van a betegség, egészség kialakulásában. A Simonton házaspár munkájának köszönhetően tehát egyértelmű, hogy a gyakori stressz, a megterhelő lelki nyomás erősen hat fizikai egészségünkre.

Fájhat a gyomrunk, ha erősen nyomaszt valami

De akkor is gondolhatunk pszichoszomatikus okokra, ha már szervi elváltozást tapasztalunk. A Mindset Pszichológia szaklap szerint egy rendellenesség vagy kórkép kialakulásában sok, egymással is kölcsönhatásban lévő tényező játszik szerepet, amelyek kölcsönösen fokozzák egymást. A kórkép vagy rendellenesség kialakulása általában többlépcsős folyamat, amelynek csak egy része tekinthető szigorúan véve pszichoszomatikusnak. A rendszeres hátfájással küzdők például gondolhatnak lelki teherre is, ám ha napi nyolc órában ülő munkát végeznek, nem biztos, hogy pszichikai a fájdalom forrása. Ugyanakkor a szociális és a pszichés stressz, valamint a speciális környezeti nyomás különösen erős hatással van az immunrendszer működésére. Ha a környezeti nyomás bizonyos belső mechanizmusok jelentős hiányával párosul vagy megrázó hatású életeseményekkel együtt jelenik meg, a belső működés rendje felbomolhat, ami esetenként rákos megbetegedéshez is vezethet.

Az ember testi-lelki-szellemi egészét kell vizsgálni egy betegség feltérképezésekor / Illusztráció: Pixabay

Az immunrendszer nagyon szoros kapcsolatban működik az idegi és hormonális folyamatokkal. A három rendszer bonyolult hálózatként dolgozik: a központi idegrendszer jelentősen módosíthatja az immunrendszer működését, de az immunrendszer is képes az egész központi idegrendszer szabályozását megváltoztatni. Bárhol is történik a változás, az a hálózat minden egyéb részét befolyásolja. És mivel vannak ennek a hálózatnak kitüntetett csomópontjai – idegi központok, nyirokmirigyek –, nem csoda, hogy gyakran ezeken a területeken tapasztalható rákos elváltozás, például állandó stressz hatására gyomorfekély, majd hasnyálmirigyrák alakulhat ki.

A kutatók mind a mai napig igyekeznek feltárni, hogy egyes betegségek milyen mentális gyökerekhez vezethetőek vissza, így jobb, ha óvatosan bánunk a „spirituális” szinten diagnosztizálni igyekvő „természetgyógyászokkal”, antiprofesszionalistákkal, akik minden fájdalomra rögtön rávágják, hogy milyen lelki trauma okozta. Egy, a Journal of Investigative Dermatology amerikai tudományos folyóiratban megjelent kutatás alapján azt vizsgálták, hogy a pikkelysömör kialakulásában milyen szerepe lehet valamilyen mentális problémának. Nem újdonság, hogy a depresszió gyakori jelenség a pikkelysömörben szenvedőknél, hiszen autoimmun, tehát egyelőre gyógyíthatatlan betegségről van szó, csak kemény munkával és szigorú életmódkontrollal lehet enyhíteni a tünetein. A bőrt elborító foltok miatt pedig könnyen elégedetlen lesz magával az ebben szenvedő, a megbélyegzéstől tartva visszavonul a társasági élettől. A kutatás során kiderült, hogy azoknál a pikkelysömörben szenvedő betegeknél, akiknél még depresszió is társult a meglévő baj mellé, sokkal nagyobb eséllyel gyulladt be a foltok körül a bőr. A kutatást vezető David Gitlin professzor elmondta, a stressz vagy a folyamatos szorongás során felszabaduló kortizol hormon hatásai a szervezetre kétségtelenül erősek: az állandó magas kortizol-hormonszint cukorbetegséget, szív- és ízületi problémákat okozhat. Megnőhet a koleszterolszint és könnyen elhízhat az ember. A stressz, szorongás és kimerültség súlyos egészségkárosító hatását tehát ideje komolyan venni, és igyekezzünk minél hamarabb rendezni a konfliktusok, aggódások forrását, legyen az munkahelyi vagy családon belüli ügy.

Egy másik amerikai kutatás szerint (az American Psychiatric Association’s Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders kutatása) vannak olyan betegségek, amelyeknek a hátterében valóban nem mutatható ki semmilyen fizikai elváltozás, a tünetek mégis jelentkeznek: ilyen a krónikus fáradtság, levertség, a fibromyalgia – aminél a fájdalomérzékelésben keletkezik zavar – vagy az irritábilis bélszindróma. Erős hasi fájdalmaknál tehát, ha az orvosok semmit nem találnak, valószínű, hogy a szorongás vagy valamilyen nyomasztó tényező a ludas. S bár a 19. században a pszichoszomatikus betegséget egyszerűen hisztériának nevezték, a mentális szinten generálódott kór is járhat olyan fájdalommal, mint egy fizikailag kimutatható betegség.

Szó szerinti hányinger iskolától, munkától

A Mindset Pszichológia szaklapban megjelent kutatás szerint az asztmás betegek élettörténetében lényegesen gyakrabban fordult elő elhanyagoló, esetleg durva szülői magatartás, gyermekkori érzelmi és fizikai trauma. Nem véletlenül jellemző rájuk, hogy érzelmi hatásokra hevesebben kapkodják a levegőt. Ezek a betegek általában erős függőségi igénnyel jellemezhetőek. Rendszerint egy túlóvó anya áll a háttérben, aki folyamatosan gyermeke körül lebzsel, a széltől is óvja féltett kicsinyét, mindenbe beleszól, folyton segíteni szeretne. A gyermeknél viszont az anyai védettség „fullasztó” frusztrációja asztmás rohamban nyilvánulhat meg, de a családi fészekből való hirtelen kiszakadás pánikbetegséggel is járhat. Az asztmánál korábban kizárólagosan alkati tényezőket és immunológiai feltételezéseket említettek kiváltó okként, a modern klinikai szemléletben azonban egyre inkább érvényesül az, hogy pszichoszociális és fiziológiai tényezők kölcsönhatása okozhatja. Fiziológiai tényező lehet a genetikai hajlam a légzőszervi gyengeségre, fokozott érzékenység a fertőzésekre, illetve lassan reagáló szimpatikus idegrendszer. Pszichoszociális tényező pedig a zavaros családi viszony, a szorongás és a függőségi igény. Ami viszont nagyon fontos, hogy a betegség egyoldalú pszichoterápiás vagy szomatikus megközelítése nem vezethet tartós sikerhez, tehát csupán lelki okokból nem alakul ki asztma. Éppen ezért kell minden lehetséges oldalról megvizsgálni a bajt.

Ha sok az elvárás, szó szerint fájhat a gyermek hasa, feje az iskolától / Illusztráció: Pixabay

Gyakori tapasztalat, hogy a gyermeknek fáj a hasa iskolába menet, vagy felnőttként ugyanezt a fájdalmat tapasztaljuk meg egyetemen, munkába menet, ami sok esetben hányingerrel, sápadtsággal, verejtékezéssel is jár. Kezdetben a kiváltó okok a családban, főleg a harmonikus anya-gyermek kapcsolat hiányában kereshetők, később inkább a társas környezet határozza meg. De a fejfájás is mind gyermekkorban, mind felnőttkorban gyakori pszichoszomatikus zavar. Ha az orvosi vizsgálat kizárja a szervi okokat, a háttérben különböző emocionális zavarok, konfliktusok és környezeti traumatizáció húzódik meg, ami akár 4-5 éves korban is elkezdődhet. Gyakran tapasztalható akkor, amikor a gyermek irreálisan magas iskolai elvárásokkal kerül szembe; ezt bizonyítja, hogy a fejfájós gyerekek a nyári vakáció idején sokszor teljesen tünetmentesek.

Lelki takarítás: mentálhigiéné

Dr. Bagdy Emőke szakpszichológus, professzor előadásaiban, interjúkban gyakran beszél arról, hogy a gyógyszerkészítés, gyógyszeripar fejlődése sokáig háttérbe szorította azt a felfogást, hogy az ember egészét kell nézni egy-egy betegség feltérképezésekor. Képzeljük el, hogy mindenféle érzelemnek van egy kémiai „koktélja”, azaz fehérjékből, hormonokból álló egyedi anyag választódik ki a szervezetben egy-egy érzelem hatására, és minden érzelemnek megvan az ún. kedvenc szervi fogadó helye: ezek a „megbetegítő” hormonok a szívkoszorúerekhez vándorolnak, amelyek ennek hatására összehúzódnak, nem tudják ellátni elegendő vérrel a szívet, ha pedig ez többször megtörténik, akkor elhal az érintett terület a szívben. Így jön létre az infarktus erős, hosszas indulat, beszorultságérzés, düh, tehetetlenségérzés hatására. Normális esetben, ha egy ilyen hormon generálódik a szervezetben, áthalad a sejteken és feldolgozódik sejtszinten, azaz egyszerűen csak átélünk, feldolgozunk egy érzelmet, de ha valamilyen külső hatásra vagy belső, mentális gát hatására úgymond bentreked, akkor lehet káros. A neves pszichológus azt is elmagyarázta több alkalommal, hogy a szelektív felejtés során egy régi rossz emléket, sérelmet feldolgozatlanul raktározunk magunkban, s bár az adott emléket lehet, hogy elfelejtjük, a feszültség azonban hátramarad. Biokémiai kutatásokkal bizonyították, hogy a fel nem dolgozott sérelmeknek köszönhetően a sok kellemetlen hormon sejtszinten nem tud feldolgozódni, hanem a sejthártyára lerakódva olyan réteget képez, ami akadályozza a sejt normális működését. Ennek következtében megbetegszik az adott szervterület.

A megbocsátás, feloldás, feloldozás fontossága tehát nagyobb figyelmet igényel mindannyiunk részéről a hétköznapokban, az Egyesült Államokban nem véletlenül egyre népszerűbbek a pszichológusokkal, terapeutákkal dolgozó ún. forgiveness institutes, azaz megbocsátás-intézetek. Bagdy Emőke is ráerősít arra, hogy a hitélet, a vallásosság ebben sokat segíthet, hiszen a keresztény gondolkodás egyik alappillére a megbocsátás szükségessége. Akár a lelkipásztor is segíthet tehát egyes helyzetekben elindulni a megbocsátás útján, szükséges rendszerint „kiszellőztetni, kitakarítani a lelket” – ahogy a neves szakember fogalmaz. Nem véletlenül tanít a Szentírás is arra, hogy bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek. Ha pedig mélyen lapulnak régi sérelmek, érdemes velük pszichológushoz, pszichoterapeutához fordulni: a legegyszerűbb megoldás, ha hozzáértő hallgatónak beszéljük ki magunkból a problémát, aki megfelelő módszerrel, például kognitív terápia során vagy autogén tréning útján segít felhozni és kitisztítani az ártó feszültséget.

Megbocsátással ki kell takarítani a lelket / Illusztráció: Unsplash

A bestseller-szakíró dr. Máté Gábor magyarországi születésű, kanadai pszichológus is számos előadást tart és sok könyvet ír, amelyekben kutatásokra hivatkozva magyarázza a betegségek lelki okait. Egyik korábbi páciense szklerodermában, egyfajta reumás autoimmun betegségben szenvedett, róla derült ki később, hogy gyermekkorában megerőszakolták, hányódó életet élt iszákos nevelőszülőknél, rettegett, felnőttkorára pedig nem tanult meg nemet mondani, túl sok felelősséget vállalt, és a teste egyszer csak elkezdett tiltakozni ez ellen – írja A test lázadása című könyvében a szakember. Hosszú ideig kezelték a nőt, mire egyáltalán szóba jött, hogy a kórnak lelki eredete is lehet. Itt kapcsolódik a témához az orvosok hozzáállása is, hiszen sokan évekig kezelnek úgy egy pácienst, hogy meg sem kérdezik, hogyan él, mit érez belül. Ez adja a tudomány ezen területének feszültségét, vitáit: van, aki dualista gondolkodásúként kettéválasztja a testet és a lelket, az orvosra bízva az egyiket, a papra a másikat, holott egyre több szakember állítja, a kettő együttes vizsgálatával érthetünk meg igazán egy problémát, hiszen az ember egységes test-lélek-szellem egészeként működik. Több szakember a reumatológiai és a gyulladásos bélbetegségek nagy részét, a szklerózis multiplexet, a cukorbetegség egyes fajtáit pszichoszomatikus eredetű kórként kategorizálja.

Régi sérelmek: lehet elfelejtjük, de a feszültség elraktározódik… / Illusztráció: Unsplash

Többek közt a pszichoneuroimmunológia foglalkozik behatóan ma a betegségek lelki okaival. A területen született tapasztalatok alapján nem létezik egy elfogadott lista, amely felsorolja, hogy bizonyos betegséghez bizonyos mentális probléma kapcsolható, így ezek készpénznek vételét érdemes elkerülnünk. Sokkal inkább arról van szó, hogy az elfojtott, fel nem dolgozott érzelmek idővel gyengítik a szervezet immunrendszerét, azaz ellenállóképességét, és megbetegszik a test, mindenkinél másként. Pszichológiai pályafutása előtt Máté Gábor sokáig családorvosként dolgozott és az érzelemelfojtás, illetve egyéb érzelemkezelési problémák gyakoriak voltak olyanoknál, akik migrénnel, gyulladásos bélbetegségekkel, krónikus fáradtsággal küzködtek. 2001-ben a Pittsburghi Orvostudományi Egyetem kutatói egy vizsgálat során megállapították, hogy azok a nők, akiknél rendellenesen működött a ciklusuk, általában elismeréshiányt tapasztaltak. Fontos tehát erősen odafigyelnünk a stresszhelyzetek megoldására, a belső-külső konfliktusok letisztázására, de minden hirtelen ijedtség előtt bízzuk szakemberre, ne önjelölt „szemfényvesztőkre” a diagnózist, szem előtt tartva, hogy egészségünkre mi magunk is épp annyira hatással vagyunk, mint a környezetünk.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here