EVANGÉLIUM
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!” (Lk 1,39-47)
Ma, amikor az Égi Édesanyánkat szemléljük hitünk mélyül, sebzett emberségünk gyógyul. Ő a leghűségesebb hordozója a hitélménynek és Ő az, aki el tud vezetni Szent Fiához. Gyönyörű, ahogy magasztalja az Urat, és ahogy azt egész földi életében tette. Annyi elégedetlenség van bennünk, annyi fölösleges megszólás hagyja el szánkat, tetteink sem túl átgondoltak. Mégis miénk az élet. Ez azért van, mert Mária értünk munkálkodik. Kérjük, hogy láthassuk a valóságot Isten adta szépségében! Az életben a nagy dolgokat kell keresnünk, különben elveszünk a sok apróság közepette. Ebben segítsen a Szűzanya, hogy az élet valóságos megélői és ünneplői legyünk.
Csíki Szabolcs plébános
