Fiúkat és lányokat neveljünk

A teremtő, vállaló férfi lélekről és a gondoskodó, gyengéd nőiségről

0
797

A mai, sokak által vitatott, de sokakra hatást is gyakorló genderidológia margóján gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon érzékelhetően elkülöníthető-e a férfi és női lélek, illetve melyek azok a sajátosságok, amelyek egyik-másik nemet jellemzik, vajon egyszerűen személyes döntés kérdése-e egy ember neme, vagy a lélek sokkal összetettebb ennél? Tornay Krisztina boldogasszony iskolanővér, szakkollégiumi vezető, a teológiai tudományok doktora rendszeresen tart előadásokat a férfi és női lélek különbözőségeiről, hasonlóságairól. Nehéz kérdések ezek, de nem megválaszolhatatlanok.

Tornay Krisztina elmagyarázza, hogy nemcsak a gendertéma, hanem a mindennapok elfelületesedése miatt sem világos sokak számára, hogy a két nem közötti különbség nem csupán társadalmi szerep, szokások, tanulható/elvárt viselkedés következménye, illetve azé a gondolkodásé, miszerint a nemi identitással szinte szabadon bánhatunk magunkban, másokban, de felvetődik a kérdés, hogy az esetleges nemi identitásbeli zavarért szüleink, nevelőink, a társadalom mennyire hibás. A szabadságjogok tágas világában a saját nemünk eldönthetőnek tűnik, vagy sokan azt hiszik, az lenne az ideális, ha eldönthető lenne. Aki azonban mélyebben gondolkodik, tapasztal, az önmagában is, a másik nemben is átéli a különbözőséget, egyediséget, sajátos jelleget. Főként azt, hogy „nem értem”, miért olyanok a férfiak avagy a nők. A szakember határozottan tanácsolja, érdemes a komoly – nem feltétlenül magazinokban megjelent – pszichológiát is segítségül hívni: akit érdekel a téma, Bagdy Emőke írásaiban is alaposan elmélyülhet a női agy – férfiagy témában.

Fotó: Bodó Márta

A tapasztalat mondatja: más lélek a nő, más a férfi

„Amikor foglalkozni kezdtem a női spiritualitás kérdéseivel, többen azt mondták: te, olyan nincs is. Csak általánosan értett, emberi spiritualitás van, mindenki számára egyaránt ismerős élmények, tapasztalatok. Azóta arra a meggyőződésre jutottam, hogy kiesett az a hagyomány, amelyből megtanulhatnánk, mit jelent nőként, férfiként élni, alig látszik a fonal legvége… és mi el vagyunk veszve, zavarban vagyunk. Már anyáink, nagyanyáink is egyfajta vákuumba kerültek, s nem tudták átadni azt a keveset sem, amit ők még esetleg megkaptak. A kultúra, a vallásos közösség, a hagyomány széthullott, és amit közvetítettek, elveszett. Sokszor úgy látom: kifosztva állunk, szegényen, magunkra hagyva, mintha mindenkinek egyedül kellene újra felfedezni minden alaptudást, holott nemzedékek hosszú sora áll mögöttünk, bölcsességgel, tapasztalatokkal, eligazítással” – fejti ki a Boldog Terézia Katolikus Egyetemi Szakkollégium női tudományokkal foglalkozó vezetője. Leszögezi, nehéz hiteles forrást találni, tiszta vízből inni, nehéz tájékozódni, de ez nem jelenti azt, hogy reménytelen is. Karl Jung munkássága sokszor előkerül Tornay Krisztina előadásaiban, az ő modellje szerint mindenkiben ott él az anima és animus, azaz a lélek női és férfi része, s bár nem lehet egyszerűen elmagyarázni, hogyan épül fel egy egészséges női, illetve egészséges férfilélek, érdemes néhány követendő szempontot, támpontot figyelembe venni.

„A modellek nem feltétlenül a valóságot tükrözik, csak arra szolgálnak, hogy jobban megérthessük, ami a valóságos életben összetetten, árnyaltan jelenik meg. Ez is ilyen modell, amelynek segítségével sok minden érthetőbbé válhat azon az úton, amit bejárunk, míg kislányból érett nők, kisfiúból érett férfiak leszünk. Az egyik fontos szempont, hogy kihívást jelent az ellenkező nemű lélekrész. Ha például azt mondom, hogy az animus, a férfias jellegű lélek/személyiségrész sajátossága mondjuk a konfrontáció bátor vállalása, az egyértelműség, a dolgok, jelenségek világos néven nevezése, akkor számos nő felismeri saját történetében azt az időszakot, amikor ezzel különösen sokat dolgozott magában” – magyarázza Tornay Krisztina. Sok nő jelentős erőt fektet a nemet mondás megtanulásába vagy a saját belső határainak meghúzásának megtanulásába, illetve abba, hogy éles és fontos helyzetben felvállalja meggyőződését, értékeit. Ez a legtöbbünk életében nem az ifjúság idején történik: akkor inkább az animánk, az elfogadó, alkalmazkodó, gyengéd énrészünk erős. Azonban saját történetünkben, nőként – ki előbb, ki később – elérkezünk oda, hogy szükségünk lesz férfias energiáinkra is: ekkor erősödik ezek integrálása.

A nők számára napjainkban a karriernek, a magas keresetnek, az érvényesülés vágyának nem kell feltétlenül parancsot jelentenie arra, hogy a férfias jellemvonások eluralkodjanak bennük. Ha leválasztják gyengéd, érzékeny, empatikus, intuitív női részüket és meghasadnak, hideg lesz bennük és körülöttük a világ. De ugyanúgy a férfiaknak is hagyniuk kell kibontakozni teremtő, bátor, vállaló énjüket az empatikus részük mellett/Illusztráció: Unsplash

Ennek a belső történetnek vannak fontos fordulatai, csomópontjai, és ezeket sok nő életében fel lehet fedezni. Így kialakítható egy olyan modell, ami többé-kevésbé jól leírja a női személyiség fejlődésének fordulópontjait. Antalfai Márta magyar jungiánus pszichiáter, kutató például felállít egy ilyen modellt, de előtte Erik Neumann és sokan mások is dolgoztak az általános törvényszerűségek kutatásával. Richard Rohr ferences szerzetes írásai sokaknak ismerősek lehetnek A férfi útja címmel. Ő, illetve munkacsoportja kidolgozott egy férfi fejlődési modellt.

Másként nevelünk fiút és lányt

A férfi- és női lélek különbözőségeinek és hasonlóságainak tudatában pedig a szülő és a pedagógus elkezd gondolkodni: mire kell odafigyelnie annak érdekében, hogy egészséges lelkivilágú gyermeket neveljen. Tornay Krisztina szerint az említett modellek azt a tanúságot mutatják, hogy bizony másként kell fiút, megint másként lányt terelgetni a felnőtté válás útján. Sőt, nemcsak különbözőképpen kell, de nem is lehet egyformán, ugyanis nem működik: a tapasztalat azt mutatja, hogy ha nagyon erőltetjük, elsikkad maga a személy, illetve annak nemileg meghatározott valósága.

„Teológiailag azt mondhatjuk: Isten arcából mást kapott a férfi és mást a nő, és ők együtt teszik ki Isten képét, együtt hasonlatosak hozzá. De ahogy a férfi csak a saját útján – a férfi útján – ismerheti meg Istent, a nő is csak a maga női mivoltának egyre mélyebb átélésével, reflexiójával teheti meg ugyanezt. Ezért nekünk, nőknek más az Isten-képünk és Isten-kapcsolatunk, illetve a lelkieket tekintve másban vagyunk otthon, más a spiritualitásunk is” – mondja a szakkollégiumi vezető. A téma kapcsán Tornay Krisztina a Hittani Kongregáció dokumentumának idevágó részét idézi: „A nő nagyon gyorsan éretté válik, érzékeny az élet nehézségeire és az érte viselt felelősségre. Kifejlődik benne a konkrét valóság érzékelése és tisztelete, mely szembefordul azokkal az elvont dolgokkal, melyek gyakran mind az egyén, mind a társadalom halálát jelentik. Végül ő az, aki a legkétségbeejtőbb helyzetekben – tanúja ennek a múlt és a jelen történelem – egyedül képes szembeszállni a bajokkal, élhetővé tenni az életet szélsőséges helyzetekben, makacsul bízni a jövőben, és mindezek után könnyek között emlékezni minden emberi élet értékére.” Az iskolanővér nemcsak szép, de igaz szövegnek is tartja ezt, amelyen érdemes hosszan eltűnődni. A nőknek időt kell szánni rá, hogy feldolgozzák, el is higgyék az olvasottakat.

A lányok és fiúk fejlődése döntően 11-12 éves kor körül válik külön, bár már előtte is sokban más úton járnak. Ha nagyon erőltetjük az egyforma nevelést, elsikkad maga a személy, illetve annak nemileg meghatározott valósága/Illusztráció: Unsplash

A szakember meséli, hogy néhány éve létrehoztak két munkacsoportot szerzetesi iskolákban tanító tanárok, pszichológusok, trénerek közreműködésével, és azt vizsgálták, mit mond a gyakorlat a lány- és a fiúnevelésről. Ennek eredménye egy könyv lett, sok-sok bölcsességgel és még több dilemmával, hiteles vallomásokkal, felkiáltójellel, jó gyakorlatokkal és további munkára nyitó kérdésekkel. A Lányokat nevelünk, fiúkat nevelünk című könyvben olvashatjuk: „Az embereket az asszonyok szülik, a férfiakat a férfiak”. Bedő Imre mondása arról szól, hogy a nők nem tudják a fiúkat beavatni abba, hogy mit jelent az érett, felelős férfiúság. Ez súlyos állítás, hiszen sok anya kényszerből egyedül neveli fiait, mégis szembe kell néznünk a mondat igazságával. „Éppen ezért én is nőként inkább a nőkről tudok beszélni, tanítani. És ezt is egyféleképpen látom hitelesnek: nekem magamnak, nekünk magunknak kell először számot adni saját női vagy férfi mivoltunk felelős megéléséről. Ezzel tesszük a legtöbbet a gyerekekért is” – vallja a lélek kutatója.

Antalfai Márta szerint a lányok és fiúk fejlődése döntően 11-12 éves kor körül válik külön, bár már előtte is sokban más úton járnak. Régen természetes volt, hogy ekkortól külön fiú- és lányiskolába járnak a gyerekek. Más-más kihívások elé kerülnek, amelyeket nagyon leegyszerűsítve akár így is megfogalmazhatnánk: a fiúknak az érzelmeikkel, szeretni tudásukkal, gyengeségeikkel – kiemelten a félelemmel – kell dolgozniuk, ezeket közel engedni magukhoz és megtanulni, megfogalmazni azokat, megtanulni segítséget kérni és elfogadni azt. A kislányoknak ezzel szemben maguktól inkább mások felé kell fordulniuk: a részvét, a segítőkészség, a gondoskodás, áldozatkészség útját járják. Fontos próbatételeken mennek keresztül, amelyek megtanítják őket szenvedni, küzdeni, megtapasztalják, hogy van erejük és hogy képesek kríziseken átjutni. Tornay Krisztina elmondta, ez döntő tapasztalat a későbbi életfeladatokban, ezért nem jó, ha megpróbáljuk megvédeni a gyerekeket a kemény helyzetek átélésétől.

„Mindkét nemnek nagy kihívás az anyától való leválás, az önállósulás kemény lépése, amely nélkül soha nem találják meg saját belső erejüket, küzdőképességüket, kitartásukat, azt az élményt, hogy egyetlen, megismételhetetlen, egyedi életútjuk van és szükség van rájuk. A fiúk számára másként fontos ez a lépés: »el kell lopniuk anyjuk párnája alól az aranykulcsot«, amely a saját felnőtt életükhöz vezet: ezt az anya nem tudja odaadni. A lányoknál merész mélybeugrás az anyától való elszakadás: a mostohákról szóló népmeséink feltárják ennek érzelmi kínjait, tétjét. És nem szólnak a mesék arról, hogy az anyáknak milyen sok félelem, aggodalom, szorongás, önféltés a sorsuk ebben a folyamatban. Ezért kulcskérdés, hogy tud-e az anya olyan belső erőt találni, amely elég tartást és biztonságot ad neki, hogy a gyermeke szabadon távolodhasson. Ebbe belegondolva kicsit érthetőbb, miért sokkal több a nő, idős asszony a templomokban, mint a férfi…

Ne uralja a nőt a férfias kompetencia

Sokan úgy látják, hogy a társadalom nagyon sokat változott a klasszikus patriarchális berendezkedés óta, felcserélődtek a nemi szerepek, de mintha emiatt a nemek közötti diszharmónia is növekedett volna, gondolhatunk például a válások megnövekedett számára. Napjainkban nehéz meglátni, hogyan körvonalazódik egy nő és hogyan egy férfi szerepe a társadalomban ahhoz, hogy mindkét nem a maga lelkivilágának, természetes szerepének megfelelően működhessen az egészséges társadalmi berendezkedés érdekében. A szakkollégiumi vezető kifejtette: bár ez a zavarodottság összefügg a társadalmi szerepek gyors változásával és a patriarchális világ megrendülésével is, de nem csak ez és nem ennyi az igazság keresésének a síkja. Új helyzetek mindig adódnak a nők és a férfiak életében, ezek inkább kihívások, alkalmak a fejlődésre, példaként tekinthetünk a siker érdekében férfimintákat reflexió nélkül átvevő, versenyző-harcoló amazonok típusára. Az a sok lehetőség, ami szakmailag is megnyílik ma a nők előtt, a karrier, a magas kereset, az érvényesülés vágya nem jelent feltétlenül parancsot arra, hogy animus-kompetenciáink eluralkodjanak bennünk: nem kell érzéketlenebbé, keményebbé, objektívabbá, rivalizálóbbá válnunk. Ilyenkor sokszor leválasztjuk gyengéd, érzékeny, empatikus, intuitív női részünket és meghasadunk, hideg lesz bennünk és körülöttünk a világ.

A férfiaké a teremtő, a nőké a fenntartó-megújító erő/Illusztráció: Unsplash

„És ugyanígy: szabad-e bátortalannak, élet-gyávának maradnunk, helyesebben: engedni a gyávaságnak, kicsinyhitűségnek, a komfortzóna kísértésének, a kísértésnek, hogy ne különbözzek a többiektől, hogy jó kislány maradhassak, s nem rálépni saját egyedi utunkra. Ez a gyávaság sokszor tesz kisszerűvé minket, tipikus női bűn, manipulál, arctalanná alakít. A nők nagyon sokra, sok jóra képesek, ha igaz erejüket megtalálják – és ez az erő különbözik a férfiakétól: kevésbé teremtő, mint inkább fenntartó-megújító, életet adó. Valójában a nők mindenben – politikában, közéletben, médiában, művészetben, közösségi életben, különböző hivatásokban – váratlan és gyökeres megújulást tudnak előidézni” – vallja Tornay Krisztina.

Előadások augusztusban Erdély-szerte
Tornay Krisztina és kollégái, rendtársai azonban nemcsak a női és férfilélek mélységeiben szakértők, a Boldogasszony Iskolanővérek közel 300 Kárpát-medencében tanító pedagógusának képzőkonferenciáját tartják a Babeș–Bolyai Tudományegyetemmel együttműködésben, a kolozsvári Marianumban, egykori iskolájukban. A téma a küldetés, ők is így nevezik iskoláikat: „A küldetéses ember iskolája”. Erdélyi előadóik között lesz például a BBTE tanára, Gábor Csilla, Székely Árpád udvarhelyi geográfus, Jakabos Barnabás jezsuita szerzetes, Böjte Csaba, Bodó Márta szerkesztő-újságíró, sajtóreferens. Viszont tanáraiknak negyedik éve rendszeresen tartanak tréningeket, amelyeknek része a férfi-női beavatás, archetípusok, fejlődési modellek. Ezek elsősorban önismereti jellegűek, de tisztában vannak vele, hogy a pedagógusoknál (és szülőknél is) mindazzal nevelünk, akik vagyunk, és ha saját fejlődésünkön dolgozunk, azt a következő nemzedékért is tesszük.
A Boldogasszony Iskolanővérek alapítója, Boldog Terézia Gerhardinger karizmája az átformáló nevelés: ő nem egyszerűen iskolákat alapított, hanem műhelyeket, amelyekben a gyermek teljes egyéniségét, személyiségét kibontakoztathatja. Ezért a konferenciáikon elmondásuk szerint ők is képződnek: például mindig hangsúlyt kap a művészet – ennek oktatását Terézia anya vezette be a lányiskolákba –, és most, Kolozsvárott a vers és zene, Laczkó Vass Róbert a Kányádi-összeállításával, Szovátán pedig a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar koncertje húzza ezt alá. Képzőművészet és építészet – összművészet – vesz majd körül a vásárhelyi Kultúrpalotában, azután pedig nemcsak előadásokon és műhelyeken vesznek részt a pedagógusok, hanem segítséget kapnak a reflektív munkához is, hogy eddigi tapasztalataikba integrálni tudják a hallottakat. A közösséget is építik, ez hangsúlyosan és tudatosan szerepel az iskolanővérek céljai között, idén az erdélyi utazás, a több helyszín – augusztus 23-án Marosvásárhelyre és Szovátára mennek –, a közösen átélt élmények, szentmise, erdélyi piknik. Az előadók mind erdélyi szakemberek – ez a résztvevők látókörének szélesítését, a megértés új szintjeinek megnyílását inspirálja, és egy valóságosabb Erdély-képet is segít felépíteni, mint ami sokakban él: Tornay Krisztina reményei szerint a csodálkozás, tisztelet és új erőforrásokkal való találkozás, azaz a felnőtt tanulás igazi feltételei teljesülnek majd idén nyáron.