EVANGÉLIUM
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” (Mt 6,7-15)
Minden közösségnek, de minden templomnak is van egy dobogó szíve, ami az élő kenyér. Templomainkban a legértékesebb, legdrágább kincs az Oltáriszentség. A mai ünnepnek van egy szép és személyes mozzanata is: az Oltáriszentség körmenete. Szentségi jelenlétében emberi sorsunkat járja végig, mi meg az egyes oltárok előtt életünk háláját és hiányait, kéréseit és vágyait visszük elé. Szép ez a harmónia, közös vágyakozás a természetfölöttire, az igazi életre. Az ünnep kapcsán Ferenc pápa találóan fogalmaz: „Az eucharisztiában Krisztus mindig megújítja önátadását, mint ahogyan a kereszten tette. Egész élete a teljes önátadás gesztusa, szeretetből.” Mit tanít a mai ünnep? A szeretet önátadását! Ő határokat nem ismerve velünk és köztünk akar lenni. Egy falat kenyérben adja önmagát. Az ünnep reménykeltő gondolata, ami egyben biztatás is: Isten minden nap érkezik, néha csendesen, néha meglepetésszerűen, de nem késik.
Csíki Szabolcs segédlelkész
