Tanuljunk meg türelemmel szenvedni

Betegek világnapja egyházmegyéinkben

1
256
Szent kenet kiszolgáltatása Margittán/Forrás: A nagyváradi egyházmegye hírportálja

Szent kenetben részesültek a hívek a betegek világnapját megelőző vasárnap Margittán, a szilágycsehi plébániatemplomban és annak filiáiban. A szatmárnémeti székesegyházban ez alkalomból tartott szentmisén Lieb József tiszteletbeli kanonok azt kérte a betegektől, hogy tanuljanak Jézustól szelíden, alázattal és türelemmel szenvedni.

A margittai hívek a betegek világnapját megelőző vasárnap, február 10-én gyűltek össze. Az Árpád-házi Szent Margit templomban 10.00 órakor Böcskei László megyéspüspök mutatott be szentmisét, amelynek keretében kiszolgáltatta a betegek kenetét azoknak a személyeknek, akik igényelték és felkészültek rá. Szöveg és fotók: Lázár Tamás – a nagyváradi egyházmegye hírportálja.

A szentség felvétele előtti három napon a hívek minden este közös szentmisén vettek részt, méltó módon készülve a vasárnapi eseményre. A szentmise bevezetőjében a főpásztor kiemelte, hogy a lélek örömének kell bejárnia mindenkit, nyitottnak kell lenni a szentség befogadására. Az evangéliumban a hívek hallhatták, amint Jézus szavára Simon Péter – bár kételyek közepette, mégis – kiveti a hálót. Prédikációjában az egyházmegye elöljárója arról beszélt, hogy az Ő szavára megtörtént a csoda, elindult egy folyamat, Simonék emberhalászokká váltak. A halászat egy kiszámíthatatlan szakma, nemcsak az ügyességtől függ. Van olyan eset, amikor üresen húzzák ki a hálót. Ehhez hasonló történik a mi életünkben is, sokszor saját gondjaink súlyát húzzuk magunk után.

A főpásztor elmesélte az ifjúsági világtalálkozón tapasztalt történetet. Egy házaspár a negyedik gyermekét várta, még a terhesség elején megtudták, hogy valószínűleg a megszületendő gyerek fogyatékos lesz. Ők mégis vállalták, mert elfogadták az életet, ahogy jön. A találkozón ott volt ez a család, mind a négy gyermek, arcukról pedig öröm sugárzott, egy pillanatig sem bánták meg akkori döntésüket. A szentbeszéd után a résztvevők megújították keresztségi fogadalmukat, ünnepélyes hitvallást tettek. Ezután következett a csendes pillanat, amikor a jelenlévő papok kiterjesztett karral imádkoznak a betegek és az olaj felett. A szentmise alkalmat biztosított arra, hogy az egész egyházközség imádkozhasson idős és beteg híveiért, együtt kérjék Isten áldását és segítségét.

Ugyancsak február 10-én, a szilágycsehi plébániatemplomban és annak filiáiban (Zsibó, Sülelmed, Szilágyszentkirály) mintegy ötven idős, beteg ember járult az Úr oltára elé, hogy megfelelő katekézist és felkészülést követően részesüljön a betegek kenetének szentségében. Kurila Gábor helyi plébános szolgáltatta ki a szentséget azoknak, akik ezt igényelték előrehaladott kor, vagy súlyos betegség miatt. Szöveg és képek: a nagyváradi egyházmegye hírportálja.

A szatmárnémeti székesegyházban a betegek világnapján, február 11-én mutatták be ünnepi hangulatban a legszentebb áldozatot este hat órától. Az egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda szervezésében sokadszorra jöttek el a betegek, hozzátartozóik, orvosok, ápolók, segítő szervezetek képviselői, hogy együtt emeljék imájukat Istenhez. Szöveg és fotók: Józsa János.

A szentmise elején Schönberger Jenő püspök az 52. Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus szimbólumát, a szentélyben felállított ereklyés keresztet ajánlotta a hívek figyelmébe, majd a nap jelentőségéről szólt.

„Ki másért imádkozhatnánk a betegek világnapján, mint a betegekért, a szenvedőkért, azokért a testvérekért, akik igazán a keresztre feszített Jézus társai a szenvedésben. De imádkozunk az ápolókért is, akik szolgálják a beteg testvéreinket, az orvosokért, akik életüket tették ennek a nemes ügynek a szolgálatára: betegeket gyógyítanak, körbe járnak, mint annak idején Jézus, hogy enyhítsék a világban jelen levő szenvedést. A mi szentmisénk is csatlakozik a világon, a mai napon, a betegekért bemutatásra kerülő számtalan szentmise áldozathoz, és így könyörög Isten trónja előtt: légy irgalmas hozzánk, könyörülj rajtunk!”

A szentbeszédet Lieb József tiszteletbeli kanonok mondta, aki a szenvedést Jézus szeretete jeleként azonosította. Homíliájában két kérdésre kereste a választ: miért létezik a szenvedés, illetve van-e értelme a szenvedésnek? Mint mondta, a szenvedés a paradicsomi bűnnel került a világba, de Jézus kereszthalála által lehetőség az Ő kereszthordozásába való bekapcsolódásra. Krisztusért és Krisztussal szenvedni dicsőség, az Istenszeretőknek minden a javukra válik.

„Kedves beteg társaim! Ma a betegek világnapján, áldozatok árán eljöttünk a székesegyházba a szentmisére. Tudjátok meg, hogy a püspök atya a felajánláskor az ostya mellé, az aranyos tányérkára helyezi a testi-lelki szenvedőket, de még azokat is, akik nem tudtak eljönni és otthoni vagy kórházi ágyon viselik fájdalmaikat. Sőt, azokat is, akik a betegeket segítik: az orvosokat, a rokonokat, a betegápolókat. Kéri a nagy kegyelmet a mennyei Atyától, hogy minden beteg mellett dolgozó ember Jézust lássa, szeresse és szolgálja a betegekben. A beteg emberek pedig lélekben egyesüljenek a szenvedő Jézussal. Tanuljanak Jézustól szelíden, alázattal és türelemmel szenvedni, jól tudván azt, ha vele szenvedünk, halunk, úgy vele támadunk az új életre. Régi mondás, aki sokat szenved az olyan, mint aki sok nyelvet beszél. Megérti szenvedő társait, mivel ő is megízlelte a fájdalmakat.”

A felajánlási körmenetben megjelentek a szentmisén résztvevő segítő szervezetek, az egyházmegyei Caritas, Boldog Scheffler János Központ, Máltai Szeretetszolgálat, Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda képviselői, akik szimbolikus ajándékaikat adták át a főpásztornak. A szentmise végén a püspök a hívekkel közösen elmondta a teljes búcsú elnyeréséhez szükséges imákat, a hívek a vigasz, az engesztelődés gondolataival és érzésével térhettek haza.

Ugyancsak február 11-én a nagyvárad-olaszi plébániatemplomban délutáni szentmise keretében részesülhettek a betegek kenetében mindazok, akik a szentség felvételéhez szükséges felkészítésben vettek részt és plébánosuk ajánlásával rendelkeztek. A szentség felvételének feltétele volt a kegyelmi állapot, illetve a kellő megokoltság: előrehaladott kor vagy komoly betegség. A város többi templomaiban elmaradtak az esti szentmisék. Böcskei László megyéspüspök volt a szentmise főcelebránsa, szentbeszédet mondott Giosanu Leonard, Nagyvárad-Olaszi káplán. Fotók és szöveg: a nagyváradi egyházmegye hírportálja.

A szentmise bevezetőjében a főpásztor az ünnep jelentőségéről beszélt. Február 11-én a lourdes-i Szűzanyára emlékezünk, hiszen általa Isten számtalanszor mutatta meg az Ő szeretetét. Lourdes-ban testi-lelki gyógyulást kérnek tőle az oda zarándokolók. A 27. betegek világnapjára megfogalmazott üzenetében Ferenc pápa arra figyelmeztet, hogy mindannyian rászorulunk mások segítségére, kivétel nélkül. Ezért maradjunk alázatosak és gyakoroljuk kitartóan a szolidaritást. A szentség kiszolgáltatásakor nemcsak a betegek, hanem minden itt jelenlévő az Úr segítségét kéri, aki itt van közöttünk, minden élethelyzetünkben. Amikor közülünk egyeseknek nagyobb szüksége van az Ő segítségére, mi, a többiek, imádkoznak értük. Kalkuttai Szent Teréz az igazság osztogatója volt ezen a világon, ezért a mi cselekedeteink fő szempontja az ingyenesen osztott szeretet kell, hogy legyen abban az életállapotban, amelyben éppen vagyunk. A mai ünnep számunkra egy meghívás: kövessük a Szűzanya példáját és figyeljünk egymásra, karoljuk fel egymást, különösen azokat, akik magányosak, akikre nem figyel oda senki. Ehhez kérjük Isten segítségét, hogy a bajok enyhítői lehessünk! – ezzel a felszólítással fordult az egyházmegye elöljárója a jelenlevő hívekhez, úgy a betegekhez, mint az egészségesekhez.

Prédikációjában Giosanu Leonard a felolvasott szentírási részekre tett utalást. A Teremtés könyvében olvastuk az isteni megállapítást a teremtett javakról hogy „jó”. De vajon mit állapíthat meg Isten, ha végignéz azon, amit az ember a rábízott teremtéssel tett, a testtel, amit az emberre bízott – tette fel a rétori kérdést a szónok. Amikor imádkozunk, elsősorban lelki gyógyulást kérünk, remélve azt, hogy ha lelkünk rendben van, akkor testünk is visszanyeri egészségét. Ebben az órában, ebben a templomban városunk betegei és idősei vállalkoztak arra, hogy az egyházmegye felszentelt püspökétől és papjaitól azt kérjék, ami helyrehozza a testet és a lelket.

„Jussanak eszünkbe Jézus szavai: ne féljetek! Még a betegségtől sem.
Ez a szentség talán csodagyógyszer? Semmiképp. Megmaradnak a betegségeink, de a Szentlélek megadja az erőt, hogy megszüntessük félelmeinket, hogy egyesítsük keresztünket az Úr Jézuséval” – hangzott el a szentmisén. Az idős korban az ember úgy érzi, hogy rá már nincs szükség, napokig- hetekig senki nem néz rá. Az ember ilyenkor elkeseredik. De Jézus lehajol feléje és azt mondja neki: legyen elég hited ahhoz, hogy én ki tudlak emeli a szenvedésből. Juvenalis első századi római költő egyik szatírájából származik a közismert latin szólás (Orandum est ut sit) mens sana in corpore sano, vagyis ép testben, ép lélek. Ezt nem úgy kell értelmezni, mint ahogyan a mai társadalom teszi, hogy csak a folyóiratok címlapjára illő tökéletes testeket értékeli, és ha megjelennek az első ráncok, akkor az a test már elvetendő.

Ahhoz, hogy Isten tetszését lelje bennünk, megtisztítottuk lelkünket a bűnbánat szentségében. Gyógyul tehát a lélek a bűnbánat által, gyógyul a test a betegek kenete által, és mindezt megerősíti az oltáriszentségben való részesedés. Értékeljük azokat az eszközöket, amelyeket Isten a gyógyulásunkra ajándékoz. Nem kel Lourdes-ig menni a gyógyulásért, elég itt hittel Isten oltára elé járulni.

A prédikációt követően a hívek hitvallást tettek, a megyés püspök vezetésével pedig a jelenlevő papság kitárt karral imádkozott a betegek felett. A főpásztor megáldotta az olajakat, majd a szentséget felvenni kívánók sorban járultak a kiszolgáltató püspök és papok elé, akik megkenték homlokukat és kezüket.

1 HOZZÁSZÓLÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here