A biztos jövő ígérete – Advent 4. vasárnapja

0
854

Izajás próféta évezredekkel ezelőtt leírt, Messiás után esdeklő, Megszabadítót váró szavaival kezdődik az advent negyedik vasárnapi szentmise: „Harmatozzatok egek, onnan felülről, és ti felhők – hullassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt”!

Ma már tudjuk, a prófétai vágyakozás és reményteljes várakozás két évezreddel ezelőtt beteljesedett. Jézus Krisztusban az Igaz, a világ Üdvözítője Földünkön, földrajzilag egészen pontosan zsidóország Betlehem nevű városában megjelent, és jövetelével nem kevesebb, mint az ősszülők engedetlensége folytán bűnbeesett emberiségnek lelki megváltása valósulhatott meg. Azóta folyamatos a bűnétől szabadulni vágyó emberiség bűnbánó zarándoklata a karácsonyi jászolhoz, a jászolban fekvő Kisdedhez, a megtestesült Istenhez.

Az olvasmány a karácsonyi esemény történelmi hátterét festi meg. Egy politikailag reménytelennek látszó, nehéz helyzetben, amikor ellenséges csapatok állomásoznak a zsidó főváros, Jeruzsálem falai alatt, Isten a Dávid házából származó Acház királynak biztos jövőt ígérő jelet ad, amikor ezt mondja: „Íme, a szűz fogan, fi út szül, és Emmanuelnek nevezi, ami annyit jelent: velünk az Isten”. A Szűz neve Mária, a Fiú pedig Jézus, az Isten Fia.

A szentleckében Pál apostol szintén ennek az örvendetes hírnek erős hangú, újszövetségi dalnoka. Miután olvasóinak illemtudóan „bemutatkozik”, fennen ő is azt hirdeti, hogy a bűn rabságából kiszabadító kegyelem forrása az ószövetségi próféták által megjövendölt, tehát Dávid nemzetségéből származó Megváltó, Jézus Krisztus, akinek ő maga nemcsak egy megbízottja, hanem név szerint „meghívott apostola”. „Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól.” Ezzel a gyönyörű köszöntéssel s a köszöntésben benne rejlő hittel üdvözli a római híveket, s azok nyomában természetesen a későbbi keresztényeket is, tehát itt és most minket.

Az evangélium a Dávid házából való jézusi származás említése során nagyon mély emberi drámáról is beszámol. József, Dávid király késői leszármazottja, Mária jegyese, aki – úgymond – „igaz ember volt”, a derült égből villámcsapásként érkező információ hallatán, ami szerint Mária gyermeket vár, fontolgatni kezdte a vele való szakítást, a válást. De ugyanakkor, mert nagyon nagyra értékelte és nagyon szerette, a szégyentől meg is akarta óvni őt, ezért titokban szerette volna megejteni az elbocsátást. Álmában azonban isteni üzenetet kapott: „Ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van”. Háborgó lelkében a nagyon magasra szökő hullámok egy csapásra elcsitultak. A tanulság mindannyiunk számára adott: lelki kételyeink és töprengéseink közepette végső fokon hagyatkozzunk és hallgassunk mi is a kegyelmével előbb-utóbb belülről megvilágosító Úrra, s ha kínzó kérdések gyötörnek, helyezzük megnyugvással az ő kezébe gondjainkat, problémáinkat, egész sorsunkat. Aki ugyanis az Úrban bízik, s mellesleg jó példaképeink ebben a tekintetben József és Mária, nem szégyenül meg soha!

Jakab Gábor

(Megjelent a Vasárnap 2016. december 18-ai számában.)

MEGOSZTÁS