Május 10-ig, vasárnapig még megtekinthető az a Sepsiszentgyörgy szívében, a belvárosi Szent József-plébánián Szent György Napok alkalmából (április 27.) megnyílt kiállítás, amely a Szorgos Kezek Díszítőművészeti Szakkör gyönyörű szép kézimunkáiból nyújt ízelítőt. Az évek folyamán megszokhattuk, hogy a szorgos asszonyok könyvtárban és otthon készülő munkáinak eredményeként népi értékeink kincseiből olyan értékeket mutatnak fel, amely a szemnek csodálatos, az otthonainkban régi korok hangulatát megújított formában hozzák. Azért nagyon értékesek, mert úgy mentik át anyáink, nagyanyáink, dédanyáink, ükanyáink szokás- és formavilágát, hogy a mai, modern világhoz igazítják. Új reneszánszát élik a népies ruhaköltemények és lakásdíszítő elemek.
A kiállításmegnyitón jelen volt a házi gazda plébános, Ilyés Zsolt;a helyi polgármesteri hivatal részéről Sztakics Éva Judit alpolgármester; Bereczki Kinga, az Amöba Alapítány elnöke, illetve a Nemzeti Művelődési Intézet, Aszakkör program külhoni régiókért felelős Molnár György igazgató.
A terem megtelt rokonokkal, barátokkal és érdeklődőkkel. Vinkler Aranka népi iparművész, hímző, a kézimunkakör egyik vezetője ismertette, hogy 19 éve működnek a Pro Populo Egyesület részeként 26 taggal mint kulturális tevékenység. Idei kiállításukon varrottasok, hímzések, viseletek, gyöngy ékszerek és horgolt szatyrok-tárolók kaptak helyet. Valamint különböző tájegységek mintáival, hagyományos és modern változatban általuk varrt – hímzett párna kollekciók. A tárlat címe: „Ne hagyjuk kialudni a népművészet lángját”. Céljuk azon dolgozni, munkálkodni, hogy alkotásaik elő népművészet legyen mindennapjainkban. A háromszéki alkotások az árapataki és a csernátoni Haszmann Pál Múzeum gyűjteményéből szállánvarrott keresztszemes hímzések. Megtalálhatók a szabadrajzú trénycsényi (Szlovákia, régi Magyarországhoz tartozó rész) úri hímzések, nagyon szép gyöngy ékszerek és népi, valamint polgári viseletek, horgolások.
Beszámolt arról is, hogy Sztakics Éva Judit alpolgármester asszony segítségével március 15. előtti napokban gyerekekkel a plébánián kokárda készítésű foglalkozást tartottak.
Tavaly novembertől újra bekapcsolódott (immár harmadjára) szakkörük az Aszakkör programba (Magyarország, Lakitekeki Népművészeti Egyesület). Jelenlegi tárlatukban a mezőkövesdi, matyó (Felvidék) mintával hímzett darabokat mutatták be. Ezt a programot a sepsiszentgyörgyi Amőba Allapítvány ajánlta és szakvizsga után felvételt kaptak rá, amit véghez vittek és megvalósították. Állandó kapcsolattartásuk volt-van az alapítvány elnökasszonyával. Első program a Békés megye (Délalföld) hímzései voltak, második a palóc (Felvidék) hímzései. Ezeket tavaly és tavalyelőtt tárlatukban már bemutatták.
Molnár György, a Nemzeti Művelődési Intézet, Aszakkör program külhoni régiókért felelős igazgató úr a Szakkör programról és céljairól nyújtott ízelítőt.
Vinkler Aranka elmondta, hogy a népművészet vagy népi díszítőművészet úgy került be tudatunkba, akár a szülőföld tisztelete. Ízlésvilágát úgy szívták fel, mint az anyanyelvet, így lehetett nemzetiségi önismeretük és öntudatuk része. Igen fontos, hogy népi kulturális örökségünk, megtartó hagyományaink, hagyományőrző csoportjukban, közzöségükben az egyén megélheti az együvé tartozás közösségi élményét. Így lelkiismerete és tehetsége szerint tehet népi hagyományos értékeink megmentéséért.
Jelenleg az Erdélyi Régió HH. kolozsvári székhelyén több mint 50 hímzett és viseleti alkotásuk van tárlaton, együtt más erdélyi régiókkal. A kiállítás március 21-én kezdődött és két hónapig látogatható Kolozsváron. Köllő Irénke, a szakkör másik vezetője is köszöntötte a jelenlévőket és gyönyörű szép verssel gazdagította a megnyitót.
Vinkler Aranka ismertette, hogy további céljuk az erdélyi-háromszéki hímzések-varrottasok újratervezése mai modern formában, változatban. Folytatják a nyári hímzés- és gyöngyfűző táborok szervezését, felekezetre való tekintet nélkül. Végezetül Fábián Ernő tanár urat idézte: „Ha a nemzet vagy a nemzeti kisebbség nem tételezné létezése értékességét és fejlődésének távlatait, önmagát veszítené el. Azt is mondhatjuk, hogy a kissebségeknek a saját civil társadalmuk: egzisztenciális kérdés.”
A tárlat befejezéseként nem maradhatott el a kulturális rész, a zene sem. Mátyás Ferenc klarinétjátéka színesítette, aki több éve visszatérő meghívottja a kézimunkakörnek. Bevezetőben néhány szót mondott az általa választott darabról. Igényes, művészi klarinétjátéka szintén népnevelő, hangulatot emelő szándékkal méltó befejezése volt a szép tárlatnyitónak.
A jelenlévők átvonultak a plébánia kisebb közösségi termébe, ahol szemrevéletezhették és eszmecserét folytathattak a népművészeti kiállításról.
Józsa Zsuzsanna
