† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat.
Jn 14,15–21
Hagyományosan húsvét hatodik vasárnapja egyben a társadalmi kommunikáció világnapja is egyházunkban, amely a II. vatikáni zsinat gyümölcseként jött létre az Inter mirifica dekrétummal. A dekrétum 18. pontja a következőképpen fogalmaz: „annak érdekében, hogy az Egyház sokféle apostolkodása a tömegtájékoztató eszközökkel kapcsolatban hatásosabb lehessen, a földkerekség minden egyházmegyéjében határozzanak meg a püspökök belátása szerint évenként egy napot, melyen fölhívják a hívek figyelmét az ezekkel az eszközökkel kapcsolatos kötelezettségeikre; kérjék őket, hogy ezért az ügyért imádkozzanak és adakozzanak, a gyűjtött összegeket pedig fordítsák lelkiismeretesen az ilyen irányú egyházi intézmények és vállalkozások fönntartására és fejlesztésére, a világkatolicizmus szükségleteit szem előtt tartva.”
De miért volt fontos maga a dekrétum és a mögötte megjelenő szemléletmódváltás? Mindenekelőtt a technikai fejlődés szükségszerűen megkívánta, hogy az egyház „felzárkózzon” és „helyet kapjon” ebben a közegben is, ahogy a dokumentum neve is sugallja: inter mirifica, azaz „csodálatos dolgok között”, amelyek eredendően nem rosszak vagy éppen ördögiek, azonban kellő óvatossággal és bölcsességgel használandóak. A néhai XVI. Benedek pápa a „nyolcadik kontinensnek” nevezte a világhálót, és talán mondhatjuk, hogy joggal tette, hiszen a mai kor embere inkább virtuális, mintsem reális életet él. Éppen ezért nagy a mi személyes felelősségünk is e témában. Szépen mondja a néhai szentatya a társadalmi kommunikáció 44. világnapjára írt üzenetében: „a papoknak azonban tudniuk kell úgy jelen lenni a digitális világban, hogy folytonosan hűek maradnak az evangéliumi üzenethez. Szükséges ez ahhoz, hogy meg tudják valósítani animátori szerepüket a közösségekben, amelyek immár egyre gyakrabban jelennek meg a digitális világ csatornáin keresztül, és úgy hirdessék az evangéliumot, hogy a hagyományos eszközök mellett felhasználják az új generációs audiovizuális eszközöket is (fotó, videó, animáció, blog, honlapok), amelyek a párbeszéd egészen új lehetőségeit jelentik, és hasznos eszközök az evangelizációhoz és a hitoktatáshoz is.”
Bárhol is evangelizáljunk, legyen az a virtuális vagy éppen a reális világ, sosem szabad szem elől téveszteni személyes meghívásunkat, megszólítottságunkat, hiszen elsődlegesen mind az evangelizáció, mind a megtérés, az Isten és felebarát, mi több, az ellenségszeretet parancsának megélése velünk kezdődik. Ehhez azonban nekünk is sokat kell időzni a Forrásnál, aki táplál, felüdít és termékennyé tesz az ő és mások szolgálatára.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2026/19-es számában.
