Kedei Pál Előd: szakmai felkészültségünk legyen példa

Közelebb hozni a teológiát: 25 év, 25 évfolyam

0
919
Kedei Pál Előd az első évfolyam tagja volt a teológia karon

Az első évfolyam tagjaként 1996. és 2000. között járt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán teológia–történelem szakon Kedei Pál Előd. A jelenleg nős, kétgyermekes családapa a mesterit is a teológia karon végezte 2002-ben, majd 2007. és 2009. között a földrajz szakon képezte tovább magát. Éppen ma húsz éve annak, hogy 2001. október 18-ától szülőfalujában, Búzásbesenyőben a Dósa Dániel Általános Iskola igazgatója. Az iskolához tartozó tagintézmények révén jelenleg négy település kilenc oktatási intézményét igazgatja, ahol tizenegy épületben több mint hatszázharminc diák tanul. Emellett immár két évtizede aktív szerepet vállal a helyi és megyei közéletben, 2012-ig helyi önkormányzati képviselő volt, 2012-től pedig a Maros Megyei Tanácsban képviselő. A teológia kar indulásának 25. évfordulója apropóján kérdeztük.

Mit adott számodra a teológia?

Egy óriási lehetőséget. Nagyon sokat adott és sokféleképpen. Elsősorban azt a feledhetetlen négy évet, amit diákként ott tölthettem. Ma is csak hálával gondolok Csintalan László egykori igazgatómra a gyulafehérvári Majláthból, aki tudva, hogy történelem vagy földrajz szakra készülök felvételizni, 1996 nyarán valahogy értesíteni tudott (a faluban akkor mindössze néhány vezetékes telefon volt, nekünk az sem, az internet stb. csak álom volt…), hogy indul a teológia kar, amelynek keretében lesz teológia–történelem szak is.  Nem sokat haboztam, gyorsan döntöttem, és Istennek hála sikeresen felvételiztem. A kezdő évfolyam tagjaként megéltem a kar születésének és cseperedésének minden örömét, bánatát, nehézségét. Az infrastruktúrának akkor még nagy hiányosságai voltak, teológiai kurzusaink a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) emeleti termében voltak, rendes könyvtár sem volt és sorolhatnám. De ott voltak a szív-lélek tanárok (nem emelnék ki név szerint senkit, hisz mindannyian kedvesek voltak számomra), és ott voltunk mi, az első évfolyam, akiknek sikerült egy összetartó, igazi közösséget kialakítani. Nemcsak egy évfolyam voltunk, hanem egy közösség és egy nagyszerű baráti társaság. Tanáraink közül is számosan szinte barátként kezeltek és tartottak számon, mondhatnám egy kis család voltunk együtt az egyetem igen népes közösségén belül. És ez a baráti kapcsolat közöttünk azóta is tart, esetenként komassággal vagy egyéb formális viszonyokkal kiegészítve.

És természetesen a teológia a négy év alatt adott tudást, ismeretet és egy olyan alapozást személyiségem kiteljesedése szempontjából, amelyet azóta is az élet számos területén fel tudtam, fel tudok használni magam és embertársaim javára. De legfőképp megtanított arra, hogy lehetőleg megmaradjak embernek és emberségesnek az élet során, hisz enélkül nem teljes keresztény mivoltom.   

Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel.

Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?

Erre szerintem annyi válasz van vagy lehetséges, ahány embert megkérdezünk. Hiszen igaz, hogy a kereszténységnek vannak rögzített, általánosan elfogadott ismertetőjegyei, egy stabil hitbeli felfogása, de ennek megélése, illetve kifejeződése egyénenként eltérő szerintem. Ahány ember, annyi személyiség, annyiféle keresztény magatartás. Persze megvannak a közös pontok, de mindenki személyiségéből fakadóan sajátosan meg tudja élni kereszténységét.

Engem személy szerint elszomorit, sőt bevallom, esetenként akár dühít, amit néha látok. Keresztényeknek tartjuk magunkat, sokszor fennhéjázunk vele, sőt ma már politikai és manipulációs célokra is felhasználják kereszténységünket. Vajon 2021-ben azt jelenti kereszténynek lenni, hogy elutasító, kirekesztő, intoleráns vagyok/legyek?  Keresztény vagyok attól, mert kereszténységgel kapcsolatos tartalmakat, bibliai idézeteket (persze csak azt, ami nekem tetszik) posztolok, de azt sem tudom, hol, merre nyílik a templomajtó? Azt megértem – nem elfogadom, csak megértem – hogy politikusok és kommunikációs stábjaik politikai marketingre felhasználják a kereszténységet és esetenként annak tanitásaiból kiemelt elemeket azért, hogy abból politikai tőkét kovácsoljanak. Lelkük rajta. De az már elfogadhatatlan számomra, amikor ebbe a sodorba nagyon sokan beállnak egyházi vezetők, papok és munkatársaik. Politikai keresztényeknek vagy imázskeresztényeknek kell lennünk itt Európában vagy a Kárpát-medencében? Vajon sokszor nem mi vagyunk a 21. század farizeusai?

Vajon ugyanaz kereszténynek lenni 2021-ben a „vén Európában”, mint pl. a közel-keleti Irakban, Sziriában vagy picit távolabb, Afganisztánban? És mit jelent kereszténynek lenni 2021-ben Afrikában?

A kereszténység nem egy nemzeté, nem egy kontinensé, nem egy politikai vagy egyéb csoportosulásé. Isten mindenkinek Atyja, Jézus Krisztus mindenki számára elhozta, felkínálta a megváltást. „Jöjjetek hozzám mindnyájan…” – mondja Jézus. Vajon Jézus egy kirekesztő, elitélő, elutasító üzenetet fogalmazott meg? Vagy inkább egy befogadó, magához ölelő, és mindenekelőtt szeretetben elkötelezett magatartást kíván követőitől? Mind olyan kérdések, dilemmák, amelyek napjaink történéseit figyelve nagyon foglalkoztatnak.

Számomra 2021-ben kereszténynek lenni a világ bármely pontján egy kihívás. Van, ahol azért, mert üldöznek a hited miatt (akárcsak az őskeresztényeket). Esetenként olyan nyomorban, egzisztenciális bizonytalanságban tengődsz, hogy csak egyedül a hit és a gondviselő Istenbe vetett bizalom tart meg.  Vagy azért, mert egy olyan fogyasztói, individualista, egoista társadalomban élsz vagy olyan laicizált világ vesz körül, amelyben nagyon nehéz megélni azt a kereszténységet, azt az életformát, amelyet Jézus kínál fel.

Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?

A lehetőségekhez és személyes adottságaikhoz mérten használják ki maximálisan a tanulmányi éveket, hisz itt lehet megszerezni azt a szakmai megalapozottságot, ami szükséges majd életük további szakaszán. Professzionális felkészültségünk elengedhetetlen feltétele annak, hogy tágasabb és szűkebb környezetünk megbecsült tagjai legyünk. Lássák azt, hogy a teológián végzettek is ugyanolyan profik, mint a többi, úgynevezett top karok hallgatói. Legyen személyes és szakmai büszkeség kijelenteni: igen, én Kolozsváron, a teológián végeztem. Azért vagyok ilyen jó (keresztény is).