Márton Áron titkos naplója

0
1322

Koncz Attila ismertetése, ajánlója a Marton József egyháztörténész által összeállított Márton Áron élete és munkássága. I – III. köteteiről.

Máris be kell vallanom, a cím súlyosan megtévesztő, és ráadásul szándékosan lett az. Mert ugyan kinek az érdeklődését tudnám felcsigázni azzal a hírrel, hogy megjelent Márton Áron életének kronológiája? Nem olyan műfaj ez, ami feltétlen lelkesedést és olthatatlan vágyat ébresztene bármelyikünkben, hogy rögtön elszaladjunk a legközelebbi könyvesboltba megvásárolni a három kötetet, pedig valójában minden okunk megvolna rá: a szerző, Marton József egyháztörténész ugyanis igazi mesterművet tett le az asztalra összeállításukkal.

A kronológia műfaját régóta ismeri a tudományos és az ismeretterjesztő irodalom. Országok, népek, jeles személyek egyaránt hősei lehetnek az igyekezetnek, hogy aprólékosan rekonstruálják sorsuk folyását. Elkészítésük első látásra rendkívül egyszerű feladat, csupán időpontokat és eseményeket kell egymás mellé rendelni, már-már mechanikus módon, különösebb gondolkodás nélkül. Az ilyen vállalkozások értékét ennek az elgondolásnak megfelelően árazzuk be: megítélésük koránt sincs arányban az összeállításukhoz szükséges munka mennyiségével. Holott egy jó kronológia messze több puszta felsorolásnál, szerencsés esetben akár a történelmi szereplők naplóit is túlszárnyalhatja megbízhatóságban és adatgazdagságban.

A személyes emlékezés műfajból adódó korlátait jól ismerjük irodalmi és történelmi tanulmányainkból. Két irányból is érheti kritika a szerzőt: egyrészt érintettsége okán hajlamos saját szerepét nagyobbnak vagy éppen kisebbnek láttatni a valóságosnál, másrészt az információs szűkösség és a megfelelő időtávlat hiánya gátolja az egyszerre teljes és valós kép megrajzolását. Gondoljunk csak a legendás, ám teljes mértékben igaz történetre XVI. Lajosról. A vérgőzös események nyomán szó szerint fejét vesztő francia király ugyanis mindössze ennyit jegyzett fel naplójába 1789. július 14-én, a forradalom első napján: Rien, azaz Semmi. Lehetséges-e ennél meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy a személyes és titkos feljegyzések műfaja bizony olykor erős kihívásokkal küzd a főszereplőt körülvevő történések reális megítélésében? A jó kronológia szerzője viszont rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyek révén sokkal megbízhatóbb logikai láncolatba tudja szervezni a különböző mozaikkockákat, mint maguk a történelmi személyek. Marton József kétségtelenül ebbe a kategóriába tartozik, munkája nem csupán naptári tételek száraz felsorolása, hanem szinte minden dátumnál egy-egy izgalmas minitanulmány a terjedelem engedte szűkös keretek között.

A Márton Áron életét feldolgozó kronológia másik nagy értéke, hogy a terítékre kerülő egyes történeteket igyekszik alaposan dokumentálva végigkövetni, amennyire a források azt megengedik. Ha egy ügynek csak hónapokkal később van fejleménye, arról is értesítést kapunk, amennyiben pedig éppen egy-egy konkrét esetet szeretnénk felgöngyölíteni, jó szolgálatot tesz a kötetek összevont névmutatója, amely közel ötven nyomtatott oldalt tesz ki. Meglepő lehet, de a kronológiában felbukkanó eseményeknek és megnyilatkozásoknak nem csupán praktikus értéke van, hogy egyházfegyelmi, közéleti és gazdasági adalékokat nyerjünk belőlük. Ha kellő alapossággal olvassuk az egyes naptári tételeket, Márton Áron mellett más történelmi szereplők tucatjainak alakja elevenedik meg előttünk, a sorok között és mögött pedig néha egészen meglepő összesfüggések, jellemvonások és motivációk válnak tetten érhetővé, amelyek egyébként örökre rejtve maradtak volna. Ezek közé tartozik például az a huzavona, amely Jakab Antal püspökké szentelésének helyszíne körül keletkezett – a szertartásra egyébként végül Rómában került sor, és személyesen VI. Pál pápa végezte. Hogy miért az örök város és nem Gyulafehérvár lett a kiválasztott? A személyes preferenciák és ambíciók jól kikövetkeztethetők a vonatkozó időszak bejegyzéseiből. Márton Áron életének kronológiája így, ezeknek a szálaknak a felfejtésével válik személyes biográfiából nagyszabású történelmi freskósorozattá, amely a forrásokban elszigetelten álló, száraz adatokból olvasmányos, izgalmas, szinte letehetetlen sztorivá áll össze.

A jó sztori pedig nem ismer műfaji határokat, ha szabad ilyen – kissé talán profán – módon fogalmazni Márton Áron élettörténetével kapcsolatban. A szépirodalom legkülönbözőbb szintjein láthatunk erre példát, gondoljunk csak Örkény István Tóték című művére, amely először filmforgatókönyv, majd kisregény, végül dráma formáját öltötte. Vagy vegyük egy egészen más regiszterből Agatha Christie színdarabjait, amelyeket aztán idővel regénnyé is átírt a kereskedelmi érdek. Meglepőek lehetnek ezek a párhuzamok Marton József tudományos munkájával kapcsolatban, két szempontból azonban mégis indokoltnak érzem őket. Egyrészt a feltárt adatok mélysége és gazdagsága okán szinte adja magát, hogy a kronológiát háromkötetes életrajzi regénnyé dolgozzuk át – kis túlzással – csupán a szükséges kötő- és utalószavak kitételével, másrészt pedig a távolságtartó stílus ellenére olyan sodró és drámai erejű történések bontakoznak ki az egyes napi bejegyzések folyamában, amelyek jó irodalmi műhöz méltóan állandó izgalomban tartják, sőt akár türelmetlen előrelapozásra is késztetik időnként az olvasót.

Mi az, amit Márton Áronról alkotott képünkhöz hozzá tud adni az életrajzi kronológia – nem az egyháztörténész tudósoknak, hanem nekünk, egyszerű érdeklődő olvasóknak? A legfontosabb talán az, hogy a maga hétköznapiságában, olykor apró-cseprő, sőt kimondottan csip-csup történéseivel a húsvér embert állítja elénk, sőt hozza közel hozzánk. Nem a szoborrá merevedett, vallási vagy nemzeti szempontból egyszínűre festett alakot, hanem azt a gondolkodásbeli és stiláris árnyalatokban gazdag, és hadd kockáztassam meg: éppen ettől ma is korszerű, azaz megfontolandó tanulságokkal szolgálni képes főpapot, aki valóban szinte személyes ismerősünkké, sőt barátunkká válik a három kötet végigolvasása után. Mert ez a kronológia nemcsak az életrajz tényeinek rögzítése, hanem igazi legenda, a szó eredeti értelmében: olyan elolvasni való történet, amely spirituális példaként, iránymutatásként szolgálhat bárki számára. És ebben az összefüggésben azt kell mondanom, hogy számomra ez a kronológia a legfontosabb bizonyíték Márton Áron életszentsége mellett, meghaladva még a boldoggá, illetve szentté avatáshoz az egyház által megkövetelt csodák értékét is. Az a jellemszilárdság és következetesség, az erényeknek az a hősies fokú és meg nem fogyatkozó gyakorlása, amely a kötetek lapjain nyomon követhető, önmagában olyan páratlan csoda, amelyre az ember saját erejéből nem, csupán a Teremtővel való szoros és mély együttműködésben, annak eszközeként lehet képes.

Non recuso laborem (Nem futamodom meg a munkától) – szól Márton Áron jelmondata, és ezek a szavak méltán jellemezhetik a kronológia összeállítóját, Marton József professzor urat is, aki szinte elképzelhetetlen kitartással és türelemmel, ugyanakkor páratlan szerénységgel állította saját tudományos pályafutását már évtizedekkel ezelőtt a szent életű püspök hagyatéka megőrzésének és megismertetésének szolgálatába. Márton Áron születésének egy és negyedszázados jubileumára aligha született méltóbb és fontosabb megemlékezés a háromkötetes életrajzi kronológiánál, amely minden kétség nélkül megkerülhetetlen kézikönyve lesz a jelen és a jövő egyháztörténészeinek. (Pro Print Kiadó, Csíkszereda, 2020.)

Koncz Attila

Keresztény Szó 2021 szeptember.

MEGOSZTÁS