Megáldották Hám János püspök síremlékét

0
775
Schönberger Jenő püspök megáldotta Hám János újonnan elkészült síremlékét. Fotók: Szatmári Egyházmegye

Hám János püspök mielőbbi boldoggá avatásáért imádkoztak május 25-én a szatmárnémeti székesegyházban, az esti szentmisét követően pedig Schönberger Jenő püspök megáldotta az egyházmegye második megalapítójaként is ismert egykori főpásztor újonnan elkészült síremlékét.

Hám János püspököt így méltatta Schönberger Jenő püspök: „Büszkék lehetünk arra, hogy püspökeink között volt egy olyan püspök, akit úgy hívtak, hogy Hám János. Aki választott esztergomi érsek és hercegprímás is volt, és aki egy nagyon egyszerű gyöngyösi családból származott, de szorgalmával és példamutató papi életével kivívta a hívők, a papság és a világi hatóságok bizalmát és tiszteletét.

Isten szolgája Hám János egy nagyon szerény, önmegtagadó és vezeklő életet élő püspöke volt Szatmárnémetinek, aki saját magának semmit sem gyűjtött. Az ő igazi nagysága életszentségében volt, van, és abban, ami ebből fakadt. Hiszen Isten iránti szeretetéből nagyon sok áldozata árán épülhettek a templomok, rendházak, s az emberek iránti szeretet motiválta azoknak az intézményeknek a megteremtését, ahol az árva gyerekek otthonra, a tanulni vágyók tudásra és nevelésre, a betegek gyógyulásra, s az idős, magukra maradt öregek szeretetre és gondozásra leltek. Szívesen hozott áldozatot a rászorulókért, mert bennük Krisztust látta és szolgálta.

Harminc éves püspöki munkájával kiérdemelte az egyházmegye második megalapítója címet, szent életével pedig örök időkre példaképe lett püspököknek, papoknak és minden kereszténynek.”

A Szatmári Egyházmegyében minden szentmisében Hám János boldoggá avatásáért imádkoznak a hívek. „Kérjük Hám János püspök közbenjárását. Bizalommal fordulhatunk hozzá, mert ő nem csak míg élt, viselte gondját övéinek, a Szatmári Egyházmegye híveinek, a keresztényeknek, egész magyar közösségünknek, hanem a mostaniaknak is” – buzdított imádságra Schönberger Jenő püspök.

A szentmise végen a püspök megáldotta Hám János újonnan elkészült síremlékét is.

Angelo Amato bíboros, a Szentté-avatási Kongregáció prefektusának aláírásával 2011. március 9-én a 2167–5/11 számú leirattal engedélyt kaptak, hogy a boldoggá-avatási per újraindítása előtt álló, boldogemlékű Hám János püspök földi maradványait felhozzák a székesegyház kriptájából és a székesegyházban helyezzék el. 

2012. október 31-én felnyitották a külső fémkoporsót. Benne az eredeti fakoporsó felső részét szilárd állapotban találták, a fakoporsó alsó része viszont már erősen bomlásnak indult. A fakoporsó felső részét levéve boldogemlékű Hám János püspök földi maradványait szép, rendezett formában, eredeti fekvő állapotában találták.

A földi maradványokat sértetlen formában tudták átemelni az új fakoporsóba. A csontok a fejtől a lábig egyben maradtak, nem mozdultak el – már amennyire külsőleg meg lehet állapítani –, mert a ruházat jól összefogta.

A díszes szarkofág restaurálása után 2013. május 25-én ideiglenesen a székesegyház Szent Antal-kápolnájába helyezték el. A székesegyház felújítási tervébe befoglalták egy méltó sírhely elkészítését, ami, hála a gondviselő Istennek, a tervezőknek és kivitelezőknek, elkészült. Hám János püspök földi maradványa az újonnan kialakított nyughelyen pihen, amelyet ünnepélyesen megáldottak. A fémkoporsót benne az eredeti fa felső résszel az egyházmegyei múzeum előterében állították ki, ahol mindenki számára megtekinthető lesz.

Hám János 1828. április 15-én vette át a Szatmári Egyházmegye kormányzását. Székfoglaló beszédében így figyelmeztette papjait: „Ne legyenek bérért elszegődött szolgák, hanem igazi pásztorok, akik féltve védik juhaikat és készek értük akár életüket is áldozni.” Ez az áldozatos szeretet jellemezte egész püspöki szolgálatát, teljes papi életét.

V. Ferdinánd király 1848. június végén esztergomi érsekké nevezte ki Hám János püspököt, majd 1848 augusztus 1-jén Viale-Prelà bécsi nuncius egy jelentésében így méltatta az újonnan kinevezett főpásztort: „Msgr. Hám valóban Isten szellemétől telt, mindenki úgy tekint rá, mint szentre, az egész magyar püspöki kar örül az Úrban, hogy egy olyan főpásztort kap, aki méltán megérdemli valamennyiök megbecsülését. Bölcsessége, az egyházi ügyek széleskörű ismerete, és az a bizalom, amit a kormánynál is élvez, nagymértékben képessé teszik őt, hogy mint prímás, rendkívüli szolgálatot tegyen az egyháznak.”

A forradalom és szabadságharc leverését követően Ferenc József már eltekintett Hám János kinevezésének római felterjesztésétől, így a szentéletű püspök visszatért a Szatmári Egyházmegyébe, ahol újult szeretettel és lelkesedéssel fogott az építés munkájába. Ekkor írta meg emlékiratait is, amelyben hányattatott sorsát így értékelte: „Uram, felemelvén földre vertél!”

1857. december 30-ra virradó éjszaka az életszentség hírétől és papjainak, híveinek hálás szeretetétől övezve tért meg a mennyei Atya házába. Az ő példája ma is lelki gazdagság és erő forrása. Személye örök emlékeztető, hogy a politika zűrzavarában ne veszítsük szem elől a történelem Urát, aki gondviselő szeretetével kíséri az egyes emberek és a népek életét.

Forrás: Szatmári Egyházmegye