A jó pap holtig tanul

Egy lelkinap tanulságai

0
1198
A lelkinapot nyitó szentmise a kolozsvári piarista templomban. Fotók: Bodó Márta

Tavaszi tanulmányi papi lelkinapokat hirdetett Kovács Gergely érsek ez évi V. körlevelében, amelybe főegyházmegye szerte több helységben is bekapcsolódhattak a papok, többek között Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Alvincen, ahol az apa szerepe állt a középpontban. A témáról e helyeken ifj. László István székelyszenttamási plébános beszélt. Sokat tanulhattak a hívek is a lelkinapot indító szentmise homíliájában elhangzottakból. Elsősorban a megbocsátás mélységeire és ennek értékeire figyelhettek fel.

Úgy tartja a mondás, hogy jó pap holtig tanul. Erre adva lehetőséget, Kovács Gergely érsek az április 21-i V. körlevelében megtervezte a Gyulafehérvári Főegyházmegyében a papi továbbképzés idei időpontjait. Elhatározásában II. Szent János Pál pápa szavai erősítették, mert ,,csak a folyamatos képzés tudja segíteni a papot, hogy éber szeretettel őrízze a misztériumot melyet az egyház és az emberiség javára hordoz magában”. A tavaszi tanulmányi papi lelkinapokba több helységben is bekapcsolódhattak a papok, így Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Alvincen. A téma: Az apa szerepe a családban. A pap szerepe a közösségben. A témát ifj. László István plébános dolgozta ki és vállalta az előadás nemes feladatát. Kolozsváron május 12-én került sor a tartalmas papi lelkinapot nyitó rekollekciós szentmisére a piarista templomban. Ezt megelőzően félórával több nyelven végzett rózsafüzérrel hangolódtunk rá a legszentebb áldozatra, melyet a járvány elmúltáért ajánlottunk fel. Az egybegyűlt papok és hívők két buzgó, lelkiismeretes előimádkozó vezetésével a rózsafüzértizedeket rendre olaszul, németül, románul és magyarul végezték. A sokszínűségben a hit, a lelkesedés volt az, ami az egységet, az éberséget és a mélységet meghozta az imában. Dr. Potyó István karnagy, kántor, tanár zenei szolgálatával felemelővé tette a megszokottól eltérő rózsafüzérimát és az ünnepi szentmisét.

A szentmise bevezetőjében a főcelebráns, a lelkinap szónoka, László István székelyszenttamási plébános örömét fejezte ki, mert újra itt szolgálhat, hiszen az itteni, pár hónappal ezelőtti segédlelkészi szolgálata révén most régi, ismert arcokat lát a papok és hívek között.

Szentbeszédét László István plébános Ferenc pápa Patris corde kezdetű apostoli levelére alapozva kezdte, mellyel tavaly december 8-ától kezdődően a pápa meghirdette a Szent József évet. Mária jegyese már 150 éve az egyház patrónusa. Az apák szerepét próbálta a beszélő összegezni. Említette, hogy a családokban sokszor a fiataloknak nem zökkenőmentes az apjukkal való kapcsolatuk, sőt sokszor konfliktus jellemzi. A felnőttkor meghozhatja az apát megértő, elfogadó álláspontot a megbocsátáson keresztül. Petőfi Sándor Egy estém otthon című versét idézte, mellyel szemléltette a ,,borral meglocsolt” békekötést, az idő meghozta megértést. A szentbeszéd második részében a pap közösségen belüli szerepéről beszélt. Hajdanán, a latinul végzett szertartásban a pap feloldozást adott a megbánt bocsánatos bűnök alól az ,,Indulgentiam absolutionem et remissionem omnium peccatorum nostrorum” szavak kimodásakor, mert az indulgentiam, azaz a könyörület Isten megbocsátásának eszköze. Az ember az elkövetett bűnt nem tudja semmissé, meg nem történtté tenni, sőt ugyanakkor a bűn másokra is kihat. Ezért szükséges, hogy túlvilági hatalom gátolja meg a bűn terjedését és visszaküldje a szentek közbenjárásának segítségül hívása által a semmibe, ahonnan jött. Szent Ágoston szavaival támasztotta alá a mondottakat és magyarázata meg a bűn értéktelenségét: ,,Minden bűn mögött egy semmire épülő hazugság van”. A bűn egy olyan jónak felismert hazugságon alapszik, amely mellett nincs semmi érték. Alapja a gőg. Hiányzik belőle az igazi érték. A liturgikus szertartás szavaival azért imádkozik a pap, hogy a bűn és annak minden következménye tűnjön el. Egy szép példát is hozott a Szentírásból merítve az első gyónásról János evangéliumából, amikor Jézus a Tibériás tavánál Pétertől háromszor is megkérdezi, mint a háromszori tagadást ellensúlyozva, hogy ,,Szeretsz engem?”. Péter igazi bánata a tagadás után közvetlenül történt meg, amikor találkozott Jézus irgalmas, jóságos, megbocsátó tekintetével és ennek megtapasztalásaként örömkönnyekket hullat, sírva fakad. Erre alapoz Jézus, amikor Péternek megbízást ad, mert akkor, amikor az ember megtapasztalja Jézus megbocsátását, akkor felszabadul a bűn terhe alól és Jézus irgalmasságának megtapasztalásából származó örömből éltető, tartalommal megtelt forrás fakad és újra a jót tudja szolgálni. Péter kimondja és ráhagyatkozik Jézusra: ,,Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek” (Jn 21, 17). Amikor a bűnös ember megtapasztalja Isten részéről a megbocsátást, akkor ébred fel benne az igazi bánat elkövetett bűne felett. Az, aki magyarázatokat keres bűnére, abban még a bánat nem érlelődött meg. Ezzel csak védeni akarja magát. A nehezen működő kapcsolatainkban szükség van a megbocsátásra. Az igazi megbocsátás óriási örömet és így erőt tud felszínre hozni. Max Schelert idézte az előadó, aki szerint: ,,Igazi újjászületése az embernek a megbocsátásban történik meg.”

A szentmise befejező részében a házigazda, László Attila főesperes köszöntötte a három főesperesi kerületből, a belső-szolnoki, torda-aranyosi és a helybéli, a kolozs-dobokai kerületből összegyűlt papokat, köztük Geréd Péter besztercei főesperest, valamint a híveket. Megköszönte a legszentebb áldozatba való aktív és szép számú bekapcsolódásukat, valamint László István székelyszenttamási plébános építő jellegű lelki útmutatóit az elhangzott szentbeszédből, majd a Szent Mihály-plébánia hittantermébe hívta a papokat a lelkinap folytatására. A főcelebráns ünnepélyes áldásközvetítésével zárult a lelkinapot nyitó szentmise.

Sokat tanulhattunk mi, hívek is az elhangzottakból, megéltekből. Elsősorban a megbocsátás mélységeire és ennek értékeire figyelhettünk fel. Feladatunk ezt mindannyiszor kamatoztatni, ahányszor az szükséges a saját és mások életében. Így szebb, nyugodtabb, keresztényibb, Isten- és emberközelben megtartó, békésebb világra találhatunk a környezetünkben és belső önmagunkban is, mely talán valódibbá és üdvösségre törekvőbbé tudja alakítani történéseinket, mint a hazugságokon alapuló, bűnben megrekedt, szenvedésekkel teli élet, mely minden jónak tűnőt hoz, de értéke a semmibe visz és vész. Teremjük hát az igazi megbocsátások méltó, ízletes gyümölcseit úgy emberi kapcsolatainkban, mint az élethez szükséges mély hitet és bizalmat adó Isten-kapcsolatunkban. Hiszem, hogy nemcsak Péternek sikerül erőt merítenie Jézus irgalmas, megbocsátó tekintetéből, hanem nekünk is, mert akkor mi magunk is erőre kaphatunk ebből, sőt ha mi magunk is megbocsátunk másoknak, önmagunknak az elkövetett, a semmiből jövő, hazugságon alapuló, értéket nem hordozó bűnökért, akkor nemcsak a magunk, hanem mások földi és mennyei boldogságát munkáljuk. Deo gratias!

Bíró Jolán Ilona

MEGOSZTÁS