Őáltala, Ővele és Őbenne

Alkotói pályázatok az Eucharisztia-tisztelet jegyében

2
535
Antal Viola, Gyimesfelsőlok

A lelki életünk csúcsát és forrását jelentő Eucharisztia volt a fókuszában azoknak a pályázatoknak, amelyeket a hittan.ro szerkesztősége hirdetett meg a négy egyházmegye diákjai számára. 128 pályázat érkezett be a február 1. és március 21. közötti időszakban. Az I–IV. osztályosok Az Oltáriszentség és a családom című pályázaton családi képzőművészeti alkotásokat készítettek, míg az V–XII. osztályos diákok az Őáltala, Ővele és Őbenne című digitális kiskönyvkészítői pályázaton vehettek részt. A pályázatok egyben a 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való lelki felkészülést is segítették.

Megnyitni a szívet a titokra

A hitéletre nevelésben központi helyet kell kapnia az Oltáriszentségben velünk maradt Jézus Krisztussal való személyes találkozásnak. Elsődlegesen ehhez a misztériumhoz, ehhez a találkozáshoz szerettük volna közelebb vinni hittanosainkat. Az apropót jelentő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus pedig világraszóló ünnep, amire méltó módon fel kell készülni – ennek tudatosítását és a készület segítését is kiemelten fontosnak tartottuk.

Sokszor halljuk a szomorú megállapítást: gyermekeink, fiataljaink nem járnak templomba. Ha mind jobban megéreznék, hogy milyen kincs várja ott őket, valószínűleg változna a helyzet. Ki ne akarna közelebb kerülni az éltető forráshoz? Misztérium volta miatt az Eucharisztiát nem elég csak a fejnek „elmagyarázni” a hittanórán, ezen túl kell lépni. Meg kell nyitni a szívet erre a titokra, ami valóban nagy kihívás. A mostani, többször is az online térbe szorult hitoktatás esetében különösen is az. A megérintődéshez az ezt elősegítő helyzetek kellenek.

Ilyen helyzetekbe igyekeztünk „sodorni” a pályázókat mindkét pályázatunkkal. Az I–IV. osztályosok rajzoltak, kollázsokat készítettek. Ezekben a munkákban éppen ezek a megérintődések köszönnek vissza. Mivel ez a pályázat Az Oltáriszentség és a családom címet viselte, ehhez az élményhez a szülők és a testvérek is kellettek. És hogy egy elemista ebből gyorsfényképet készít, az talán utólag is üzen valamit a családnak…

Az Őáltala, Ővele és Őbenne című digitális kiskönyvkészítő pályázat keretében összesen hét dolgot kértünk az V–XII. osztályosoktól: egy, az Eucharisztiához kapcsolódó kedvenc ima és egy kedvenc ének bemutatását, valamilyen összefoglalót egy vagy több korábbi eucharisztikus kongresszusról, majd az egyháztörténelem egy olyan eucharisztikus lelkiségű személyiségének a bemutatását, akire példaképként tekint a fiatal, aztán egy ilyen példaképet a családi vagy ismerősi körből, majd egy személyes élmény elmesélését és egy saját ima vagy elmélkedés megírását. Ezeken a feladatokon végigmenve elkerülhetetlen volt a megérintődés, amit vissza is jeleztek nekünk a pályázók. Nyolcukat meg is hívtuk a Jó gyakorlatok a hitoktatásban című tanári módszertani kiskonferenciánkra, hogy beszéljenek nekünk tapasztalataikról, élményeikről. Mindnyájan ámulva hallgattuk, hogy ezek a gyermekek nemcsak elbeszéltek nekünk valamit, hanem felnőtteket megszégyenítő módon tettek tanúságot az Eucharisztiába vetett hitükről, amely – s ezt is hangsúlyozták – a pályamunka elkészítése során csak erősödött.

Ezeket a pályamunkákat – az Életünk mellett – a hittan.ro oldalon is közzétesszük, így minden bizonnyal hozzánk hasonlóan még sokaknak nyújtanak igazi lelki élményt. Sőt, talán kicsit „meg is szentelik” az olvasókat. A pályázatok során szakmai partnerséget vállaló NEK Titkársága, a médiapartnerként közreműködő Életünk katolikus újság és a Verbum Kiadó, valamint a hittan.ro honlap a négy történelmi egyházmegye 135 pályázója között összesen 26 különdíjat osztott ki, de minden résztvevő és minden felkészítő tanár oklevélben és az említettek jóvoltából – amiért ezúton mondunk köszönetet – gazdag ajándékcsomagban részesült.

Ozsváth Judit kolozsvári egyetemi oktató, a pályázat szervezője

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való lelki felkészülés jegyében hirdettük meg az Eucharisztiával kapcsolatos pályázatot, amelynek legfőbb célja az volt, hogy a diákok elmélyítsék kapcsolatukat az embert végtelenül szerető Istennel. A középiskolás diákjaimat kísértem az Őáltala, Ővele és Őbenne pályázaton, amely mindannyiunk számára igazi lelkigyakorlat volt, s amelynek során újra rácsodálkozhattunk az Eucharisztiában jelen lévő Jézus Krisztus igazi titkára. A diákok lelkesedése, őszintesége, kreativitása, gondolataik mélysége is jelzi, hogy hitük forrása az Oltáriszentség. A digitális kiskönyvek igazi értéke a személyes tanúságtétel. A pályamunkák bepillantást nyújtanak készítőik személyes hitének megélésébe, istenkapcsolatuk fejlődésébe. Az I–IV. osztályosok Az Oltáriszentség és a családom témájú pályamunkáit zsűritagként szemléltem, értékeltem. A rajzok, a kollázsok szépsége, igényessége arról tanúskodik, hogy készítőik életében az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztusnak fontos szerepe van. Mindegyik alkotásban felfedezhetjük a gyermekek lelki gazdagságát, a családdal közösen megélt hit szépségét, ami az Eucharisztiára irányul. Akik nyitott szívvel fogadják az alkotásokat, azok ráérezhetnek a bennük lüktető isteni szeretetre, aminek nyomán élet fakad.

Benedek Ramóna nagyváradi hitoktató, a pályázat szervezője

Rengeteg rejtett kincs van diákjainkban

„Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7) – az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottójára gondolva legalább két dolgot említhetek, amiért fontosnak tartottam ezt a pályázatot. Elsőként a mostani időkre gondolva nagyon is aktuálisnak éreztem rámutatni arra, hogy a hívő ember számára mindig adva van a töltekezésnek a forrása. Az Oltáriszentség számunkra a töltekezésnek, a megerősödésnek a forrása. Meg kell ismernünk ezt a forrást, fel kell fedeznünk az életünkben, és akkor megtapasztaljuk azt, hogy erősebbek vagyunk az élet kihívásaival szemben. A pályázat erre a felfedezőútra hívta a diákokat, a nevelőket, oktatókat, de a szülőket is. Második szempontként említeném meg azt, ami az iskolai, illetve oktatási tevékenységeink területét érinti és mindazt, amit a hitoktatás folytonosságának érdekében tesznek hitoktatóink és lelkipásztoraink. A mostani rendkívüli körülmények közepette a hitoktatásban is sok kreativitásra van szükség, nem ritkán bátorságra is azért, hogy új eszközökkel és új módszerekkel közelítsük meg és mélyítsük el azokat a témákat, amelyek fontosak a diákok lelkivilágának kibontakozásához. Ez a pályázat is – az említett eucharisztikus kongresszus apropóján – ezt a célt szolgálta. Nagyon örültem annak, hogy sok diák vállalkozott és szép alkotásaikkal belső világuk szépségeit fejezték ki. Biztos vagyok benne, hogy mindenki gazdagodott ezen pályázat lehetőségei által.

Szépség, kreativitás, átélés, belső vágyak – ezek azok a fogalmak, amelyek feléledtek bennem akkor, amikor követtem a pályázaton részt vevő diákok alkotásait. Igen, nem egy olyan alkotással találkoztam, amely számomra elmélkedési témát adott. Ez egy szubjektív meglátás, de meggyőződésem, hogy rengeteg rejtett kincs van diákjainkban, hittanosainkban. Segítenünk kell őket abban, hogy kifejezzék magukat, hogy megmutassák ezeket a kincseket. Így jobban megértjük őket, és talán többet is tudunk nyújtani számukra fejlődésük érdekében. Nagyon örülök és egyben hálás is vagyok ezért a pályázatért. Hálás vagyok azoknak, akik ezt kezdeményezték, akik ezt támogatták és mindent megtettek azért, hogy az Oltáriszentség tisztelete elevenebbé legyen a mi életünkben.

Böcskei László nagyváradi megyés püspök

Bármit teszünk, csak ilyen színvonalon érdemes

Aki ismer, tudja, mennyire értékelem a NEK-készület jegyében születő eredeti ötleteket, saját kezdeményezéseket. Vallom, hogy a készület legalább annyira fontos, mint maga az esemény. Hogyisne lenne az, hiszen minden, ami az Eucharisztiához közelebb visz, hitünket elmélyíti, az eucharisztikus kongresszus fogalmát megvilágítja számunkra, ami élményt nyújt, tudást ad és közösséget erősít, netán más, kereső embereket is az egyházunkhoz vonz, az lényegében már teljesítette is a NEK célját és küldetését. Ezért fontos, hogy kellően élénken, színesen és változatosan éljük meg, gazdag tartalommal töltsük meg az eseményt megelőző időszakot, még a járványhelyzet teremtette szűk korlátok között is.

Mindezen szemlélet alapján érthető, hogy kitörő örömmel fogadtam ez év január végén Ozsváth Judit értesítését a hétállomásos, négy egyházmegyén átívelő szentségimádási láncról és a formálódó alkotói diákpályázatokról. Amikor az V–XII. osztályosoknak szóló felhívástervezetet elolvastam, az első gondolatom az volt, hogy ezt lehetetlen teljesíteni, másfél hónap alatt hét ilyen nehéz követelménynek való megfeleléssel e-bookot szerkeszteni képtelenség. Próbáltam „lobbizni” a határidő meghosszabbítása érdekében, de nem jártam sikerrel. Belevetettem hát magamat a munkába, és boldog voltam, hogy egyszerre lehetek jelen a csapatban a médiapartner Életünk újság és a szakmai partner NEK Titkárság képviseletében.

Túljutva a felhívásszövegek véglegesítésén és a médiakommunikációs teendőkön, miközben a diákok alkottak, nagy izgalommal tüsténkedtem a jutalomajándékok be- és megszerzése ügyében. A szobám közepén sorakozó szatyrok és dobozok egyre teltek és szaporodtak – egy napon pedig megérkezett e-mailen 89 rajz és 39 digitális kiskönyv!

Ha esztendők múltán visszagondolok majd erre a 2021-es év első felén végighúzódó, különleges munkafolyamatra és -élményre, két dolog jut majd eszembe: az ámulat, ami a gyerekek alkotásai láttán töltött el, és az ámulat, amit a szervezést és értékelést végző csapat emberi és szakmai nagysága váltott ki belőlem. Meghatott elsősorban az, hogy milyen nagy mennyiségű pályamunka érkezett, másodsorban az, hogy hat–tíz éves gyermekek milyen csodálatos érzésekből táplálkozó, milyen kedves pillanatokat megragadó rajzokat küldtek. A nagyok e-bookjai láttán pedig elszégyelltem magam: dehogy volt kevés ez a másfél hónap a kiskönyvek megalkotására! Ezek a fiatalok otthonosan mozognak a digitális világban, és szigorú követelmény ide, komplexitás oda, szívüket-lelküket, minden tudásukat-szorgalmukat beleadták és ragyogó eredményeket hoztak létre. Sokan leírták közülük, hogy azelőtt nem sok fogalmuk volt az eucharisztikus kongresszusokról, de most a pályázat felkeltette az érdeklődésüket. Micsoda örömmel olvastam utóbbi szavakat a kiskönyvekben!

Elismeréssel adózom a program gazdáinak és lebonyolítóinak azért is, mert a NEK-re készületet ilyen nagyszerűen összefűzték a márciusban nyílt család-szentév ugyancsak nagyon fontos üzeneteivel. Amúgy pedig a szervezőknek tudniuk kell azt is: a legapróbb részleteket is érintő, nem mindennapi emberi és szakmai megnyilvánulásaikkal azt tudatosítják a külső szemlélőben, hogy bármit teszünk, csak ilyen színvonalon érdemes.

Varga Gabriella, a NEK Titkárság külhoni sajtókapcsolati munkatársa, az Életünk felelős kiadója és főszerkesztője

Az istenkép a családban formálódik

A gyerekek örömmel és lelkesedéssel fogadták a rajzpályázatot. Képesek kinyitni a szívüket, és olyant is le tudnak rajzolni, ami nem „kézzel fogható”. Minden gyermekben ott van az alkotás igénye, alkotásába a lelkét rajzolja bele. Szavuk helyett rajzaik „beszélnek”, a rajz egyszerűbb a szónál. A kisebb gyerekek szeretik lerajzolni családjukat, szeretteiket. Az alkotások visszatükrözik a családdal vagy a közösséggel megélt közös élményeket. A vallásosság kialakításában, megélésében nagy szerepe van a családnak. Az istenkép a családban alapozódik meg. Jézus Krisztus központi szerepet foglal el a családok életében, ezért is neveztek be diákjaink. A rajzokon a gyermeki öröm kifejezése sugárzik. A kisgyerek számára Jézus jelenléte bárhol elképzelhető.

Az elsősökkel és a másodikosokkal a nagycsütörtöki események kapcsán közelítettük meg a témát. Közben a gyerekek elmondásaiból kiderült, hogy családjaikkal szentségimádáson vesznek részt. „Csak csendben ülünk Előtte a templomban vagy térdelünk.” Nem teherként élik meg az imádságos pillanatokat. A harmadikosok már közelebb vannak az Oltáriszentséghez. Várják a találkozást. A negyedikesek az elsőáldozás általi érintettséget vagy a szentmisén való részvételt választották témának. Próbáltam nem befolyásolni munkájukat, elérni, hogy ahogy ők jónak látják, úgy dolgozzanak. Öröm volt hallani, ahogy a család együtt gondolkodott, beszélgetett a pályázat kapcsán hitünk szent titkáról. Köszönet a pályázat megálmodóinak, szervezőinek! Sikerült közelebb vinni a gyerekeket az Oltáriszentséghez!

Fodor Zita csíkszeredai hitoktató

Digitális imakönyvek

Az Őáltala, Ővele és Őbenne elnevezésű digitális kiskönyvkészítő pályázatra a csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskolából az V–VII. osztályos korosztályból öt tanítványom készített digitális kiskönyvet.

A felhívásban megfogalmazott szempontok, amelyek a tartalmat és a formai követelményt illetik, nagyon jól, szakszerűen, részletesen és a diákok számára érthetően voltak megfogalmazva. Az e-book készítése a tanítványaimnak nem jelentett nehézséget, ugyanis korábban már készítettek más témában kiskönyveket. Az e-book lehetőségek sora, ugyanis lehet benne javítani, kiegészíteni, alakítani, és ténylegesen látványos.

Azt láttam, hogy mind az öten a legjobbat szerették volna kihozni magukból, ezért igényesen, imádságos lelkülettel készítették el a kiskönyvet a lelki életük csúcsát és forrását jelentő Oltáriszentségről. Fontos, hogy digitális felületeken tudjanak feladatot megoldani a diákjaink, és a pályázat erre is lehetőséget adott. Mindenik kiskönyv egyedi, személyes hangvételű lett, és mondhatom imakönyvként lehet lapozni.

A diákok a kiskönyvekben tanúságot tesznek a hitükről, és engem is megleptek, hogy mennyire megérintette őket a beszélgetés, az eucharisztikus ének orgonakísérettel, a közös ének és a megbeszélések a kiskönyvek elkészítésének idején. Olyan szépeket fogalmaztak meg mindannyian, hogy oldalakat lehetne írni róla. Néhányat kiragadok.

„Minden szentmisében azt érzem, hogy vezet minket azon a szeretetúton, amely eljuttat az istentiszteletünk középpontjához: az Eucharisztiához.”

„… számomra azt üzeni, hogy a nehéz helyzetek ellenére is tartsunk ki hitünkben és bízzunk Istenben. Ha bízunk benne, megsegít minket.”

„Néha úgy érezzük, hogy az igazság nem elég jó a mi elvárásainknak, de a jó Isten látja a sebeinket és örömeinket is, ami kívülről nem mutatkozik meg. Ezért vele őszinték lehetünk…”

„Vezess minket a mennyország felé vezető úton, fogd a kezünk és taníts, hogy az Oltáriszentségben megtaláljunk Téged.”

„Még gyermekkoromban kérdés volt számomra, hogy abban a fehér kis ostyában hogyan rejtőzködik el Jézus.”

Meggyőződésem, ha nincs ez a pályázat, nem fogalmazódnak meg ezek a kérdések, ezek a fohászok.

A diákok nevében is köszönet és hála a kiskönyvek elkészítésében nyújtott segítségért Lázár Csillának, Boros Bíbor Borbálának, Papp Henriettának, Pasca Szilárd segédlelkésznek, Fórika Attila kántornak, Csillag Csilla segítő nővérnek, Majorchik Irénnek és Kádár Gizellának.

Kívánom, hogy a csíksomlyói Szűzanya oltalmazza és Isten áldása kísérje a pályázat megálmodóit, az értékelőket, az értékelésben részt vevőket, és azokat is, akik a nagyközönség számára elérhetővé teszik az alkotásainkat.

Kalamár Mária csíkszentdomokosi hitoktató

A temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum három diákja vett részt az Eucharisztiához kapcsolódó digitális imakönyv készítő projekten. Abdulhamza Safi, Császár Ede és Szilágyi Róbert V. B osztályos tanulók vállalkoztak erre a digitális kalandra. Először megilletődve néztek rám a diákok. Furcsállották, hogy ők készítenek egy imakönyvet.

Bevallom, nagy öröm volt számomra a diákokkal együtt felfedezni az e-book készítéséhez kapcsolódó applikációt. A diákok azonban kis magyarázat és az oktatóvideó megtekintése után már egészen otthonosan mozogtak a digitális tér adta lehetőségekben.

Együtt terveztük meg a könyveket. Mindenki hozzátette a saját lelkivilágát legjobban kifejező sajátosságot. Nagyon meglepett, amikor a diákok az Eucharisztiához kötődő mély tartalommal töltötték meg az általuk készített digitális imakönyvet. A világháló segítségével szép imádságok, énekek, elmélkedésszövegek kerültek elő. Jó alkalom volt ez arra, hogy rájöjjenek, hogy az internet mennyire hozzásegíthet a hitben és a lelkiségben történő személyes fejlődésben is. Kis kereséssel lelki kincsekre találhatnak. Felfedezhettek több vallásos tartalmú honlapot. Tulajdonképpen papként és felkészítő tanárként ekkor döbbentem rá, hogy a digitális világnak mekkora szerepe lehet a felnövekvő generáció lelki fejlődésében.

Az oktatási projekt mélységét szerintem az adta meg, amikor a diákok megfogalmazták az Eucharisztiához kapcsolódó mély gyermeki gondolataikat. Elgondolkodtak és elmélkedtek az utolsó vacsorán ránk hagyott isteni ajándék nagyságáról. Jézust útravalóként, társként, barátként és oltalmazóként nevezték meg személyes vallomásaikban. Jézus egy élő személy, akit a szentáldozásban a szívünkbe fogadunk. Ezt elméletileg megtanulták az elsőáldozási felkészítőn, de a mindennapokban személyes kapcsolattá fejlődött.

Az imakönyv hozzájárult a generációk közötti kommunikációhoz is. Az idősebb nemzedék saját vallásos élményét és meggyőződését adta át a gyermekeknek és az unokáknak. Valljuk be, mennyire keveset beszélnek a családban a személyes hitről, istenkapcsolatról és megélt mélységekről. Az egyik gyermek a nagymamáját, a másik kettő pedig az édesapját kérdezte az Oltáriszentségben jelen lévő Jézushoz kötődő viszonyáról. A diákok ebből tanultak és értettek meg a legtöbbet.

Örültem, hogy személyesen valami újat fedezhettem fel, és diákjaimat elkísérhettem erre a digitális felfedezőútra.

Kocsik Zoltán-József, a temesvári Gerhardinum-líceum igazgatója

Összeállította: Szász István Szilárd

Megjelent a Vasárnap hetilap 2021/17-es számában.