Egy sorban és egy sorsban… – 100 éves a Jézus Szíve Társasága

0
688
2021. január 1-i jubileumi ünnep Budapesten

Gyermekkoromban ismertem meg egy „nénit” szülővárosomban, akiről kissé nehezemre esett elhinni, hogy szerzetesnő, hisz egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy apáca. Márta néni lassan egy évtizede az örök hazából „szurkol” társainak, és a „népleányok” kifejezést sem használják már az apostoli élet társaságára. Küldetésük azonban töretlenül aktuális: tíz kérdést intéztem az idén százéves Jézus Szíve Társasága magyarországi, partiumi és erdélyi tagjaihoz.

Mit jelent az önök számára Bíró Ferenc jezsuita rendalapító személye, tanítása?

Tyukodi Beáta SJC: A rendalapító tanítása, személye mindig példa, útmutató sok év távlatából is a közösség tagjai számára. Újra és újra elővesszük, olvassuk írásait azért, hogy megerősítést kapjunk egyéni-közösségi életünkben, és segítséget a következő lépések megtételéhez. Alapító atyánk egyszerű, mélyen érző lelkülete is példa számomra, mivel a napi élethelyzetek mindig felszínre hoznak, elém tárnak egy-egy gondolatot a tanításából, ami egyre mélyebbre hatol, átjár, formál, lelkesít. Az utóbbi időben a szolgálatom során megélt jelenlét-tapasztalatok még közelebb hozták hozzám, amit ő így fogalmazott meg: „egy sorban és egy sorsban a néppel…”Ugyanezt a magam számára a személyes megtapasztalásom alapján így foglalnám össze: a közelség, az elérhetőség, a közösen megélt örömök és nehézségek, az együtt munkálkodás jó érzése ajtókat nyithat meg az emberek szívén át az Istenhez.

Ha napjainkban találkozhatnának vele, mit kérdeznének tőle, esetleg miben kérnék a tanácsát, véleményét? 

Mézinger Gabriella SJC: Az 1900-as évek első évtizedeiben a Ward Kollégiumban képzett apostolnők (hitoktatónők), később, 1927-től a Társaság péceli Gazdasági Szakiskola és Háziasszonyképző segítette azt a sajátos, gyakorlati nőnevelést, ami az alapítónk vágya volt. Legutóbbi káptalanunkon az „integrált női lét” kifejezésben foglaltuk össze ezt a női modellt. Erről az integrált női létről szívesen beszélgetnék P. Bíróval, és azt hiszem, a beszélgetésünkben azokról a nőkről is szó esne, akik nehéz élethelyzetekből, bántalmazásból vágynak szabadulni, új életet kezdeni. Felépülésükben a pszichés segítségnyújtás, lelki kísérés mellett a gyakorlati ismeretek, női tevékenységek (pl. közös főzés, kézimunka stb.) egyaránt gyógyító hatásúak. P. Bíró meglátása ebben is hasznos rendi örökségünk. És örülnék neki, ha a teremtés-lelkiség téma is szóba kerülne a beszélgetésünkben.

Trepszker Erika SJC: Ha alapítónk, P. Bíró Ferenc jezsuita atya ma köztünk lenne, akkor abban kérném a tanácsát, hogy a mai megváltozott életkörülmények között hogyan tudjunk helytállni úgy, hogy örömöt, reményt, hitet vigyünk az embereknek, és ezekről tegyünk tanúságot. A személyes odafigyelés (cura personalis) gyakorlatáról faggatnám, hiszen az emberi kapcsolataink törékenysége, az elidegenedés, a bezártság, a félelem egyre inkább kezdi jellemezni nemcsak a társadalmat, de az egyházat és a közösségeinket is. 

Tyukodi Beáta SJC: Az alapító atya nagyon gyakorlati, praktikus ember volt, a tettek embere, aki mindig meglátta, hogy mire van igazán szüksége a változó világban az embernek, és felismerte, megragadta a kínálkozó lehetőségeket a hétköznapokban. Megkérdezném, hogy hová helyezné ma küldetésünk súlypontját? Szívesen beszélgetnék vele az ifjúságpasztoráció jelen helyzetéről, kihívásairól és arról, hogy lelkiségünk gazdag örökségéből hogyan tudnánk hatékonyabban segíteni a fiatalokat.

Mit jelent az önök számára a Jézus Szíve-tisztelet, lelkiség?

Kulcsár Apollónia SJC: Belső, lelki utat jelent és egyben feladatot. Jézus Szíve valamikor még homályban rejtőző misztériumok sorozata volt a litániából, majd egyre mélyülő kapcsolat a Személlyel, aki közel jön hozzám, és aki időnként kinyitja előttem kegyelmeinek tárházát. A lelkiség egyes motívumai különösen is hangsúlyossá váltak számomra az idők folyamán. Ilyen az önfelajánlás, amely a napi közösségi felajánló ima szavainak ismétlésétől önmagam egyre tudatosabb odaadása felé haladt a Jézussal megélt kölcsönösség által. Kegyelmei a szeretetben való személyes növekedésem segítik elő, de ez nem öncél, nem állhat meg önmagamnál, mert célja az, hogy kiterjessze önmagát általam. Azt akarja, hogy mindazt, amit adott, továbbadjam. Együttérzéssel, szeretettel fordul felém, hogy együttérzővé tegyen minden élő iránt, amit Isten alkotott. Szenvedéseimet a szenvedő ember iránti megértéssé formálja. Szeret és munkálkodik bennem, hogy szeretni, cselekedni tudjon általam ebben a megsebzett világban. 

És a feladat: Valahányszor ránéztem egy Jézus Szívét ábrázoló képre vagy szoborra, a Legszentebb Szív figyelemfelhívó ereje került előtérbe. A felszínes szemlélőnek annyit jelent, hogy Jézus szeret. Igen, szeret, de sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel a szeretettel. Az ember, a mai ember különösen a fejében érzi otthon magát, mindent fejben akar megoldani. Sok baj és lelki betegség következik abból, hogy az ember érzéketlen belső rezdüléseire, menekül önmagától, menekül a bensőségességtől Istennel és a kapcsolataiban. Emiatt életének felszínén él, anélkül, hogy kapcsolatba kerülne a bensejében buzogó életforrással. Jézus nemcsak szenvedésével tanít minket, hanem szívére mutatva fel akarja hívni figyelmünket a szívünkre, mert „…abból indul ki minden élet”, és ahogyan Szent Ágoston megállapítja, nemcsak a fejnek, a szívnek is van szeme, füle, értelme, mely arra vár, hogy a figyelem által kinyíljon, és abban a másfajta tudásban is elmélyüljön, amely a szív mélyéből ered. Feladatomat és egyben a gyakorlati Jézus Szíve-tisztelet számomra kijelölt útját látom abban, hogy a hozzám fordulókat Jézushoz és személyiségének legmélyebb központjához, az ő Szívéhez mint a lelki gyógyulás és a teljes élet forrásához segítsem, aki „dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzá folyamodnak”. 

Nehéz idők jártak a magyarságra az alapítás évében (1921), és a kolozsvári megjelenéskor (1941) sem volt sokkal könnyebb. Melyek a Társaság azon pillérei, amelyeken nem csak megállt, hanem gyors fejlődésnek indult, és amelyek ma is biztos pontok? 

Suller Melinda SJC: „Similis esse volo – Hasonló akarok lenni Hozzá” –, ez van rendi jelvényünkre írva belülre, a szívünk oldalára. A Jézushoz való kötődés vágya a múltban és a jelenben is hivatásunk lényegét fogalmazza meg. A Jézussal való kapcsolat a személyes imádságban és a napi szentírási elmélkedésekben megnyit bennünket a viszontszeretetre. Érzékenységet ad embertársaink felé ott, ahol élünk és egyben a teremtett világ szentsége iránt is. Közösségünk karizmája, hogy a világ ránk bízott kis szeletével felelősen és figyelmesen gazdálkodjunk. Ezért fontos számunkra, hogy a hitünk gyakorlatias legyen, és áthassa mindennapi tevékenységünket. Úgy tekintünk az időnkre és minden képességünkre, mint ajándékokra Istentől, melyek az örömteli szolgálat lehetőségét hordozzák.

Női közösségként családias, gondoskodó és odafigyelő kapcsolatok kialakítására törekszünk. Ezért szemléletmódunkra és szolgálatunkra az emberi komplexitás jellemző, hogy testi, lelki, anyagi szükségletben, szellemi felemelkedésben és spirituális fejlődésükben is támogassuk a környezetünkben élőket. Közösségünk sajátossága, hogy nemcsak Isten számára kötelezzük el magunkat, hanem a magyarság szolgálatára is. Biztos pontjaink: hűség Jézushoz, Szent Ignác-i lelkiségünkhöz, magyarságunkhoz. Olyan közösség vagyunk, akik össze tudnak fogni és tenni egymásért, másokért.

A „magyar nőnevelés megújítása” volt az alapító legfőbb célja, de mit tartanak most „központi” küldetésüknek a Társaságban? 

Mézinger Gabriella SJC: P. Bíró számára a „magyar nőnevelés megújítása” inkább eszköz volt, mint cél. Jezsuitaként a cél eléréséhez kereste a megfelelő eszközt. Pontosabban engedte, hogy az imája és a hétköznapi életének tapasztalatai között a keresett „eszköz” rátaláljon.

Jézus Szíve Országát vágyott megvalósítani, terjeszteni, amit gyakorlati módon megélt Isten-kapcsolat és az ebből fakadó szociális szeretet jellemez. Korát megelőzve ismerte fel a nők apostoli szolgálatának színes spektrumát és a benne rejlő gyümölcsöket a család, az egyház, a társadalom számára.

P. Bírónak az Istennel-önmagunkkal-másokkal és az egész teremtéssel való kapcsolatunk olyan egységet jelentett, amiben az imádság és a gyakorlati élet szerves egészet alkot. Az Istennel való időzésből, imából születik a cselekvés. A legutóbbi nagykáptalanunk óta szívesen használjuk a „szemlélődő gyakorlatiasság” kifejezést, ami erre utal. Ezzel a viszonyulással élve minden testvér, adottságait, képességeit figyelembe véve megtalálhatja, hogyan tudja megvalósítani az Isten-ember-világ egységét. Tiszteletteljes, szemlélődő viszonyulással és tevékeny szeretettel. Ez a központi küldetésünk „lelke”.

Szolgálatainkban hangsúlyt helyezünk a női lét Istentől kapott sajátos ajándékaira, valamint arra, hogy a teremtett világot Isten ajándékának tekintjük. A jelen és a jövő iránti felelősséggel és tisztelettel bánunk vele. Jézus Szívének szeretete tesz szabaddá minket arra, hogy gyógyító jelenlétünk legyen válasz az emberileg sebzett helyzetekre, különösen nemzetünk életében (Jézus Szíve Társasága Küldetésnyilatkozat, 2017-es Nagykáptalan).

A Társaság számára jelenleg kiemelt szolgálati területek: lelkigyakorlatos szolgálat, szociális tevékenység – idősek és szükségben lévő felé egyaránt –, sajtóapostolság, ifjúság és hivatáspasztoráció, családpasztoráció.

A Társaság küldetéséhez kapcsolódik a Korda Kiadó és Nyomda létrehozása. Hogyan alakult és milyen hangsúlyokat kapott a sajtóapostolság az elmúlt évtizedekben?  

Bujdosó Gabriella SJC: A 20. század első éveiben már erősen jelentkeztek Magyarországon a szociális problémák és az egyházat támadó eszmei áramlatok. Ezek mérséklésére, kivédésére a jezsuita rend tagjai sorából többek között Bíró atya is kereste a hatékony lelkipásztori eszközöket. Megtapasztalta, hogy a legtöbb embert sajtó útján lehet elérni, és ennek az első felismerésnek lett a terméke A Szív újság. A sajtó alkalmasnak bizonyult arra is, hogy a keresztény hitigazságok, értékek, útmutatások a társadalom legkülönbözőbb rétegeihez jussanak el. Ennek nyomán született meg a Korda és a sajtóapostoli élet megszervezése, amelynek fontos lépése volt egy hiteles írógárda és terjesztők bevonása. Emellett Bíró atya szükségesnek látta egy apostolkodásra elkötelezett társaság megalapítását is. A közösségünk a keresztény sajtótermékek terjesztésével és kiadásával azóta is jelentős szerepet vállal a családok anyagi helyzetének javításában, mivel a Korda nyomdájában és üzleteiben az alapítás óta számos világi munkatársat alkalmaz.

A Korda Kiadó termékei különböző lelki igényű rétegekhez jutnak el, de más kiadóknál megjelent egyetemes értékeket tartalmazó munkákat is forgalmazunk. Jelenleg Kecskeméten, Szegeden és Kőszegen működik Korda-üzlet, de majdnem minden intézményünkben lehet igényes lelkiségi irodalmat vásárolni, és egyházközségekben, találkozókon is jelen vagyunk a könyvkínálatunkkal. Ezeken kívül néhány éve megnyitottuk webáruházunkat is (kordakonyv.hu). Fontos számunkra, hogy magyar nyelvű hittan- és lelkiségi könyveinket határok nélkül mindenki számára elérhetővé tegyük.

Talán kicsit szokatlanul hangzik, hogy itt nem „örökfogadalmas”, hanem „örökesküs” tagokról beszélünk. Miért e kifejezés?  

Mézinger Gabriella SJC: Az alapításnál, mivel apostoli terület volt a kereskedelem is, alapítónk a megszentelt élet olyan formáját kereste, ami ehhez igazodik. Az akkori egyházi törvények ugyanis nem tették lehetővé, hogy szerzetesi fogadalommal elkötelezett személyek kereskedelemmel foglalkozzanak. Ezért a Jézus Szíve Társasága egyházjogi szempontból apostoli élet társasága. Alapítónk vágya szerint a testvérek kezdetektől esküt tettek, és ma is esküvel (nem fogadalommal) kötelezik el magukat a tisztaság, szegénység és engedelmesség megtartására. „Az evangéliumi tanácsok útján egész lényük bensőségesen egyesül Jézus Szívével. Önmaguk feláldozása árán részesülnek Krisztus szabadságában a világ evangelizálására. Megkötve lesznek szabadok. Magukat a Szentháromság nagyobb dicsőségére teljesen Krisztusnak és testének, az Egyháznak rendelkezésére bocsátják” (SJC Konstitúció 17.). „A Társaság tagjai esküt tesznek arra, hogy a Társaságban kitartanak, és az evangéliumi tanácsok – a tisztaság, a szegénység és az engedelmesség – szerint élnek. Ezek egyike sem öncélú, hanem eszköz arra, hogy a tagok mind szabadabban, osztatlanul adhassák át magukat szent hivatásuk megélésének” (SJC Direktórium 16.).

Hány tagja van ma Partiumban és Erdélyben a Társaságnak, és hol, milyen szolgálatokat vállalnak?

Trepszker Erika SJC: Jelenleg hét itteni tagja van Társaságunknak: négy Partiumban (Szatmárnémeti) és három Erdélyben (Gyulafehérvár, Kolozsvár). A hét testvérből hárman már nyugdíjasok, de még mindig aktívan dolgoznak a saját egyházközségükben, plébániájukon: imacsoportok vezetése, karitatív szolgálat, plébániai hitoktatás, elsőáldozásra való felkészítés, beteglátogatás – ezek a főbb tevékenységek, amelyeket vállalnak még erejükhöz mérten. A másik négy testvér apostoli munkája is színes: jelen vagyunk plébániai és iskolai hitoktatásban, egyházmegyei ifjúsági irodában, családgondozásban, hivatásgondozásban, bibliodrámás tevékenységben, plébániai lelkipásztori kisegítő feladatokban, továbbá vállalunk lelki kísérést, lelki beszélgetést, lelkigyakorlatok adását, és önkénteskedünk az Erdélyi Mária Rádiónál.

Önök hogyan élik meg ezt a világjárványt a Társaságban, és milyen reménységgel néznek a jubileumi évre? 

Suller Melinda SJC: Mint mások, mi is telefon és internet segítségével tartjuk a kapcsolatot. Viszonylag gyorsan átszerveztük a helyi közösségeink közös találkozásait az online térbe. Ez arra is jó, hogy a fiatalok megosszák technikai tudásukat az idősebbekkel. A nyár folyamán megtartottuk a többnapos közösségi találkozónkat. Karácsonyra a fiatal testvérek süteményt sütöttek időseinknek és idősotthonunk dolgozóinak. Jubileumi évünket is rendszeres online megbeszélésekkel szervezzük, hogy a júniusra tervezett ünnepeinken már élőben találkozhassunk ismerőseinkkel. A járvány minket is korlátoz, de a másokért való imádságnak és a szeretet apró gesztusainak nem tud határt szabni. Január 1-jén a jubileumi évet megnyitó ünnepségünkön két értéket emeltem ki: áldás és megbecsülés. Áldottak vagyunk, mert minden, ami történik, Isten üdvösségtervébe illeszkedik. Rajtunk múlik, hogy sikerül-e felfedezni ennek jeleit. A korlátozások megbecsülésre taníthatnak. Örülni annak, ami van; megbecsülni egymást és a körülmények adta lehetőségeket.

Milyennek képzelik el a Társaság következő száz évét? 

Suller Melinda SJC: Alapítónk, Bíró Ferenc jezsuita atya különleges egyenruhát hagyott ránk: a szívjóságot. Ebben a sajátos kifejezésben a jóság és a tettre kész akarat fonódik össze. Azt remélem, hogy ez a lelkület továbbra is jellemezni fog minket. Apostoli területeink közül kiemelkedik a lelkigyakorlat-adás, amelyben képzettek vagyunk. A mostani időszak is arra mutat, hogy változó és bizonytalan körülmények között milyen fontos a hit és a belső tartás. Lelkigyakorlatos házunk és egyéni lelkigondozói szolgálatunk továbbra is jelentős. Ha a társadalom perifériáján élőkre tekintünk, az idősek helyzete sem könnyű. Idősotthonunkban továbbra is szeretnénk nekik biztonságot nyújtani. A társadalom egészséges fejlődését segítik a fiatal nők identitását erősítő lelki programjaink. Elkötelezettségünk a magyarság szolgálatára továbbra is fontos érték lesz. Sokféle talentummal rendelkező közösség vagyunk, és jó lenne ilyennek maradni.

(A cikk nyomtatott változata a Vasárnap hetilap 2021. március 14-ei számában jelent meg.)