Erdélyi ferencesek emlékezete – december

0
1255
Ferences szerzetesek, akikre decemberben emlékezünk: fr. Rókus (fotók: az Erdélyi Ferences Rendtartomány archívuma)

Decemberben az Erdélyi Ferences Rendtartomány 110 elhunyt rendtagjáról emlékezett és emlékezik meg a déli imaóra keretében. Közülük néhány ismertebb arcot mutatunk be összeállításunkban. Bizonyára lesz olyan név, amelynek láttán a kedves olvasókban felsejlik a múltból az említett ferences valamely felejthetetlen gesztusa, kedves szava, megnyilvánulása.

December 5: Kocsis Gyula, fr. Özséb (1911–1978). Sepsiszentgyörgyön született, előbb reformátusnak keresztelték, majd felnőtt korában katolizált. A rendtársai emlékezetében barátságos, tevékeny, jószívű szerzetesként maradt fenn. A kolozsvári Szent Bonaventura Nyomda könyvkötőjeként 14 évig dolgozott. Özséb testvér, szívelégtelenségben halt meg, életének 67. évében, Kőrösbányán, 1978-ban. Hagyatékában személyes iratai maradtak fenn.

Kádár Kálmán, P. István (1923–2001). Bükszádon, Sepsiszéken született. Szentelését követőenhűséges, alázatos szerzetesi életét és papi munkáját főként, Radnán, Esztelneken, Mikházán és Szárhegyen végezte.

Mindenütt odaadással tett eleget a rábízott munkának, hosszasan elidőzött az imádságban, az Úr titkainak szemlélésében. Sokak által keresett és kedvelt gyóntató volt. Életének 78., szerzetességének 59., papságának 52. évében halt meg Csíksomlyón, 2001-ben. Hagyatékában személyes iratai és fényképei maradtak fenn.

December 6: Csipán András, P. Krizológ (1908–1945). Marosvásárhelyen született 1908-ban. 1924-ben, 16 évesen jelentkezett ferencesnek. Belgiumban, Leuvenben tanult, a filozófia doktora, teológiai tanár a hunyadi ferences teológián, kiváló szónok. Meghalt a dévai kórházban, Vajdahunyadon temették el, életének 37., papságának 14., szerzetességének 20. évében, 1945-ben.

Tornai Péter Árpád, P. Regalát (1906–1995). Zetelakán született, 15 évesen jelentkezett a rendbe. 1928-ban szentelték pappá. A rendi források odaadó munkásként és kiváló szónokként emlékeznek rá. Németországban végezte a teológia utolsó éveit.  Hazatérte után, rövid ideig, mint tanár működött az udvarhelyi Collegium Seraphicumban, majd Radnára kapott beosztást, mint német hitszónok. Fogarason helyettesházfőnök volt, Désen pedig hitoktató. Onnan járt át Dédára, mint szórvány-lelkipásztor. A háború vége Magyarországon találta, onnan 1947-ben jutott ki az amerikai kusztódiába. Elöljárói engedéllyel az Egyesült Államokban települt le, ahol hűségesen dolgozva Youngstownban létrehozta Csíksomlyó szentélyét, nyomdát létesített, és a Katolikus Magyarok Vasárnapja folyóirat szerkesztője lett. Nyomdai és kiadói teendői mellett pasztorációs munkát is végzett a kegykápolnában és kisegített szomszédos plébániákon is. Sokat dolgozott azon, hogy a nyugat európai hazátlan magyarok bevándorolhassanak az USA-ba. 1993-ban jött haza P. Mészáros Györggyel. Jámborul hunyt el az Úrban, Csíksomlyón, életének 89., szerzetesi örökfogadalmának 69., papságának 68. évében, 1995-ben. A kegytemplom kriptájába temették el. Hagyatékában személyes iratai maradtak fenn.

December 8: Ferenczi Imre, fr. Vince testvér (1877–1967). a rendi halotti anyakönyv szerint: „sekrestyés, a ház gondnoka, munkában serény, jó kedélyű, aki öregkorban halt meg Kőrösbányán, a koncentráció idején, életének 90. évében, 1967-ben.”

December 9: György Lajos, P. József (1870–1945). A felsőháromszéki Kézdiszentkereszten 1870-ben. Érdemekben gazdag élete nemcsak a rendi tanács tagjaként, több éves házfőnöksége miatt mondható el, hanem különösen is a rendtartomány történeti adatainak összegyűjtése kapcsán.

A ferencrendiek élete és működése Erdélyben című könyv a rendtartomány 200 éves jubileuma alkalmával került kiadásra, Kolozsváron a rendi Szent Bonaventura Nyomdában 1930-ban. A közel 1000 oldalas kiadvány mind a mai napig egyik, ha nem a legalaposabb történeti forrásunk. Hosszas munkássága után halt meg a dési rendházban, életének 75., papságának 53., szerzetesi fogadalmainak 56. évében, 1945-ben.

Bálint András Árpád, fr. Rókus (1921–2013. Zetelakán született, a rendbe való felvételét 1936-ban kérte. Rókus testvér előbb könyvkötő, majd a Mária-Radna-i deportáció után több mint 60 évig a dési közösség tagja, a hívek szeretett „testvére”, aki életének 92., szerzetességének 76., örökfogadalmának 61. évében, 2013-ban Désen hunyt el. A dési rózsadombi temetőben helyezték örök nyugalomra.  Hagyatékában személyes iratai és fényképei találhatóak.

December 12: Gyenge Gergely, fr. Gaudenc (1917–1972). Csíkjenőfalván született, akire a rendi források jóságos szerzetesként, a munkában serény, ugyanakkor, mint jókedvűre, a miniszter provinciális kísérőjére, az imádságban buzgó, a hívekkel szemben kedves, előzékenyként emlékeznek. Vese elégtelenségben halt meg, életének 55., szerzetességének 25. évében a kőrösbányai koncentrációban, 1972-ben. Hagyatékában személyes iratai maradtak fenn.

Czettele Jenő, P. Dezső (1914–2000). 1948-ban kérte a rendbe való felvételét, a teológiát pedig kihívások közepette végezete Désen, miközben a cementgyárban dolgozott.

Czettele Jenő egyetemi leckekönyve

Hosszas betegség után halt meg ugyanott, életének 86., szerzetességének 52., papságának 43. évében, 2000-ben. Hagyatékában prédikációs jegyzetei és személyes iratai maradtak fenn.

December 13: Biró János, P. Antal (1917–2016). Szentelését követően Székelyudvarhelyen és Zetelakán szolgált, majd 1945–1949 között, az intézmény államosításáig a székelyudvarhelyi római katolikus főgimnázium tanára volt. Az 1952-től Antal atya egyházmegyés papként negyvenhét évig szolgált a Temesvári Egyházmegyében. 2003-ban a szászvárosi Szent Erzsébet-otthonba költözött és templomi szolgálatot végzett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány keretein belül.

Antal atya Böjte Csaba társaságában

Pappá szentelésének 70. évfordulóján, 2011-ben vette át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, ugyanakkor a Hargita megyei Fenyéd község önkormányzata díszpolgári címet adományozott neki. Első kötete 91 éves korában jelent meg, amit további kiadványok követtek: Íme, az ember, Emlékek Márton Áron életéből, Isten szolgája Márton Áron püspök születésének 120. évfordulója. Böjte Csaba ferences szerzetes munkáját segítve Antal atya létrehozta a Szent Antal Alapot, a fiatalok tanulmányainak támogatása érdekében. Életének 99., papságának 76. évében hunyt el 2016. december 13-án, Magyarországon, a kecskeméti kórházban. Teste szülőfalujában, a küküllőkeményfalvi temetőben várja az örök feltámadást.

December 15: Sántha István, P. Angelusz (1867–1917). Rendtartományi tanácsos, megírta a hunyadi katolikus temetkezési egylet 10 éves történetét.

Sajtó alá rendezte és hangjegyekkel ellátta a Kájoni féle Cantionalét. Szárhegyen mint elöljáró halt meg 1917-ben.

Szakács Vendel, P. Processzusz (1884–1957). Korábban provinciai titkár és elöljáró volt.

P. Szakács Processzus és fr. Stadler K.

Hosszas türelemmel viselt betegség után adta vissza lelkét az ő Teremtőjének, életének 73., szerzetesi fogadalmainak 49., papságának 43. évében, a provincia tagjainak üldöztetésének idején, a dési rendházban, 1957-ben. Hagyatékában személyes iratai és fényképe maradt fenn.

December 20: Benedek András, P. Domokos (1929–2012). Gyergyószentmiklóson született, 1947. szeptember 8-án lépett be a ferences rendbe. A rend állami betiltása után, a dési titkos teológiát végezte el. Pappá szentelése Désen, 1956. december 8-án volt. Papi szolgálatát Désen végezte, ugyanis 1961-ben oda nevezték ki plébánosnak. 1958 elején rövid ideig Kosteleken helyettesített. A főegyházmegye e legkeletibb plébániáját a ferencesek 1943-ban kezdték szervezni, templomát 1946-ban szentelték fel. 1951-ig a ferencesek látták el, majd a szépvízi plébános.

P. Benedek Domokos első hittanosai körében Désen

Az állami szabályok lazulása után, Kostelek első helyben lakó papja 1968-tól P. Benedek Domokos volt. 1973-ban a plébánia vezetését P. Daczó Lukács vette át. Domokos atya 1973-1982 között Fogarason plébános, innen Dévára ment, ahol 1991-ig végezte a papi teendőket. A rendi káptalan 1991-ben az erdélyi ferences rendtartomány miniszter provinciálisának választotta meg, ezt a szolgálatot pedig 2000 májusáig töltötte be. 1991-1993 között Csíksomlyón, 1993-1997 Szászvároson, 1997-2000 Kolozsvárt tartózkodott. Ezt követően 2000-2006 között Brassó-Belvárosában a Szent János utcai Keresztelő Szent János ferences templom és kolostorban tevékenykedik. Közben betegeskedni kezdett és 2006-tól haláláig Dévára vonult vissza, ahol hosszas betegség után, szentségekkel ellátva, életének 83., rendbelépésének 65., papságának 56. évében, 2012-ben elhunyt. A feltámadás reményében a dévai (városi) ferences templomból a „városi” temetőben helyezték örök nyugalomra.

December 22: Burger Mihály, fr. Ágnel (1909–1981). Korábban a kolozsvári Szent Bonaventura Nyomda könyvkötője, aztán sekrestyés, aki sok erénnyel ékeskedett, különösen szerénységével, szorgalmával tűnt ki. Szívgyengeséggel küszködve hirtelen hunyt el Mária-Radnán, életének 72., szerzetesi fogadalmainak 47. évében. Ugyanott temették el 1981-ben.

December 24: Kovács Mihály, P. Kandid (1894–1980). Csíkszentkirályon született, 17 évesen jelentkezett ferencesnek, majd 24 évesen a teológiai tanulmányait befejezve, pappá szentelték.  Több évig tanítóként dolgozott, aki szerény életet élő emberként élte mindennapjait.

Hosszas betegség után halt meg, életének 86., szerzetességének 68., papságának 62. évében az esztelneki rendházban, ugyanott temették el 1980-ban. Hagyatékában személyes iratai és prédikációs jegyzetei maradtak fenn.

December 27: Puskás Ferenc, P. Hugolin (1908–1993). Jubiláns pap, aki művészien értett az íráshoz, imádságban példás és fegyelmezett életet élt, hűséges jó pásztora a szatmári Hildegárda rendház és plébánia híveinek. Írói álneve: Remetei Ferenc.

A korabeli sajtóban – leginkább a két világháború közötti időszakban – több tucat írását közölték. 2019 Karácsonyára jelent meg Parasztbölcsesség címen az 1941-ben megjelent Ilyen az élet című kötetének anyagán kívül folyóiratokban közölt, illetve kéziratban fennmaradt novelláinak, karcolatainak füzérét tartalmazó kiadvány (szerk. Daczó Katalin újságíró, Verbum Kiadó, Kolozsvár). Hosszas türelemmel viselt betegség után halt meg az Úrban, életének 85., szerzetességének 64., papságának 62. évében, a dési kolostorban, 1993-ban. Hagyatékában a személyes iratai, fényképei mellett számos kézirata is fennmaradt.

December 29: Fritz Antal, P. Rudolf (1911–1990). Aradszentmártonon született, 17 évesen jelentkezett ferencesnek. A jellemzések szerint egyszerű, engedelmes szerzetes volt. Életének utolsó évtizedeit a temesvári egyházmegyében lelkipásztori beosztásban töltötte. Türelmesen viselt hosszas betegség után halt meg Dognácskán (Resica mellett), életének 79., szerzetesi fogadalmainak 61., papságának 54. évében, ott is temették el, 1990-ben.

Szent Ferenc atyánkkal hisszük, hogy az Úrban elhunytaknak a testi halál nem árthatott, boldogan az ő akaratában megnyugodva várják az örök feltámadást.

Összeállította Jonica Xénia