Keresztség – tűzzel

Advent 2. vasárnapja

0
2102
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit. János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül; sáskát és vadmézet evett. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” (Mk 1,1-8)

Ég, föld, tűz, víz – kezdődik a gyerekek mondókája. De sokkal több van ebben, ugyanis a felsorolás mindegyik szava egyben archetípus is. Életünk, lelkünk négy legősibb képét jeleníti meg.

Advent második vasárnapján Keresztelő János alakja és szavai jelennek meg előttünk. Márk evangélista szabadon kezeli Izaiás jövendöléseit. Izaiás arról szól, hogy egy hang hallatszik a pusztában. Márk evangélista számára ez a hang nem más, mint Keresztelő Szent János, Isten hírnöke. Jézusról pedig így szól a hírnök: Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket! Máté evangélista kiegészíti ezt a mondatot. Nála Jézus Szentlélekkel és tűzzel fog majd keresztelni. Az evangélisták szavai szerint kétféle keresztség van: az egyik vízzel, a másik tűzzel történik.

A tűznek és a víznek egymással ellentétes jelkép-ereje van. Mindkettő tud pusztító, romboló lenni, de mindkettő tud – szelíd erővel – az emberi szükségletek javára is szolgálni. Az árvíz, a tűzvész mindent elsöpör, elemészt, ami útjába kerül. De a csöndes víz szomjat olthat, a tűz melege mellett pedig jóleső érzés a vacsorára várni. A víznek és tűznek van egy további közös vonása: mindkettő a tisztulásnak lehet az eszköze. A víz a felszínt mossa tisztára, a tűz azonban minden szennyet képes kiégetni.

János keresztsége a tisztulásé, a tűz keresztsége a megszentelődésé. Jézus maga átvette Keresztelő Jánostól a víz jelképét, ő maga is megkeresztelkedett, és apostolait is megbízta, hogy kereszteljenek meg minden népet. Lelki életünk, istengyermekségünk abban a pillanatban kezdődik el, amikor a keresztvíz érinti homlokunkat, amikor megtisztulunk az áteredő bűntől. De megsztentelődésünk egy egész életen át tart. Ez a Szentlélek munkája bennünk, ezt a folyamatot saját erőfeszítéseink, saját döntéseink tartják ébren. A tűz, amelyet a Szentlélek önt belénk, állandó lelkesedésünk, tettre készségünk és bátorságunk. Ugyanúgy, ahogy pünkösd napján a félékeny apostolokat átjárja az égi ajándék, bennünk is lelkesülő és lelkesítő erőt fejt ki a Lélek tüze.

Az Úristen az üdvtörténet rendjében is ezzel a két jelképpel dolgozik. Nemcsak nekünk, személyesen kell részesednünk a kétféle keresztségben, hanem a Földnek is, pontosabban az egész világnak. Noé idejében Isten víz által tisztította meg a Földet a bűntől, törölte el a felszínről mindazt, ami szennyes és utálatos volt. De a megtisztított föld mégiscsak a romlott emberi természet kovászából született újjá. Noé és bárkája a bűnbeesett emberiség csíráit hordozta magában. Éppen ezért a Földnek is szüksége van egy második, sokkal mélyebb „keresztségre”, és ez szintén tűz által valósul meg. Szent Péter apostol a mai olvasmány szövegében kétszer is említi, hogy eljön az Úr napja, amikor az egek lángba borulnak és az elemek a tűz hevétől felbomlanak. Az Úr napja – úgy tűnik – a világ tűzzel való keresztségének ideje. Isten ekkor minden rosszat, gonoszat, szennyet kiéget a világból – ekkor alakul át a mindenség a megdicsűült új ég és új föld anyagává.

A tűz Isten trónja körül őrzi Isten szentségét és tisztaságát. A szeráfok ezt a tüzet személyesítik meg – nevük izzó, emésztő tüzet jelent. A világ második keresztsége Isten szentségéhez segíti közel az anyagi részeket – a szeráfi tűz járja át és tisztítja meg a szennytől, hogy Isten lehessen minden mindenben.

László István székelyszenttamási plébános

Megjelent a Vasárnap 2020/49. számában.