EVANGÉLIUM
Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között.
Mária pedig vett egy font illatos, drága nárdusz-olajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt; ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta.
Jézus azt mondta neki; „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.”
A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban. (Jn 12,1-11)
Hamarosan Zetelaka templomát is belengi a nárdusz-olaj illata. Emlékezünk benne mindarra, amit a mai evangélium kivetít a később történtekre. E hétben mindig valósággá válik a szenvedés útja, melyben számtalanszor visszaköszön a mi életünk: az árulások kacaja, a kétszínűség, a szegénység, a temetések, az asztaltársaság. Vigyázzunk: bennünk érjen gyümölccsé, s tudjuk szétosztani örök-húsvétunkban.
Jánossi Imre zetelaki segédlelkész
