EVANGÉLIUM
Jézus szülei évről évre fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét esztendős lett, az ünnepi szokás szerint szintén fölmentek. Az ünnepek elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban ott maradt Jeruzsálemben anélkül, hogy szülei észrevették volna. Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Már egy napi járásra voltak, amikor keresni kezdték a rokonok és az ismerősök között. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték.
Három nap múlva találták meg a templomban. A tanítómesterek között ült, hallgatta és kérdezgette őket. Aki csak hallotta, módfelett elcsodálkozott értelmességén és feleletein. Amikor szülei megpillantották, nagyon meglepődtek. Azután anyja így szólt hozzá: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk!” Jézus ezt felelte nekik: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ők azonban nem értették, hogy mit akar ezzel mondani.
Akkor követte őket, lement velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. (Lk 2,41-51a)
Isten elrejti azokat, akiket igazán szeret. Jézus nevelőatyja igaz példakép abban, hogy nem a mainstream, fősodró személyek adnak értelmet az életünknek. A reklámok, melyekkel magunk „szépséges” voltát mindenkinek eladni véljük, távol áll a szent jellemétől: ő figyel és csendben marad. Támogató jelenlét, tiszta és nemes aggodalommal párosítva: csakis Istenből merítkezve.
Jánossi Imre zetelaki segédlelkész
