EVANGÉLIUM
Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.”
Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” (Mt 12,46-50)
Jézus nem rohan rögtön, ahogy megtudja, hogy anyja és rokonai várják. Nem fontosak neki? Vagy a kérdéssel, hogy kik az én anyám és kik az én rokonaim, megtagadja őket? Nem. Tudja, hogy Mária nagyon szereti őt, nem veszi zokon ezt a kérdést, mely bennünket is mellbe vág! Jézus annyira szeret minket, mint a saját anyját és rokonait. Nyitottak vagyunk erre a végtelen szeretetre és értékeljük kellőképpen? Nem elég értékelnünk, viszonoznunk kell, még ha nem is tudjuk megfelelőképpen.
Barta Barnabás plébános
