EVANGÉLIUM
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”
Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.(Lk 5,1-11)
Szent Péter apostol meghívás-történetével találkozunk a mai örömhírben. Egy fáradt és levert halász embert lát meg Jézus. Egészen meglepő, ahogy Jézus közeledik feléje és belép a bárkájába. Végül ennek a fáradt embernek a bárkáját használja fel, hogy másokat tanítson, bátorítson. Péter számára is ajándék ez a pillanat. Aztán jön a váratlan és életet biztató útravaló: „Evezz a mélyre”. Péter bár gyengének mutatkozik, eleget tesz a kérésnek. És én? És te? Hallod, ahogy Jézus téged is hív a mélység felfedezésére? Nem kell mindenáron a felszínen maradni. Lehetsz életet élő is! Ennek feltétele, hogy engedd be életed bárkájába és akkor minden rendben lesz. Kerek és egész. Vezessen a Szentlélek, hogy szavát tud meghallani és a szó vonzerejével együtt tudj működni.
Csíki Szabolcs plébános
