Szűz Mária születése (Kisboldogasszony)
Öröktől ki volt szemelve az istenanyaságra (febr. 2.), ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott (dec. 8.) (Péld 8, 22–31). Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született (szept. 8.). Idős szülei Máriát Alkana felesége példájára ajándéknak kapták (1Sám 1,1–2,11). Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de régi hagyomány szerint Jézus születésekor még nem volt 20 éves. Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.
Szent Józseffel, a szintén Dávid nemzetségéhez tartozó Jákob fiával jegyezték el (jan. 21.). Gábriel angyal közölte vele a nagy hírt, az Istenanyaság titkának valóra válását (márc. 25.), a messiási igéretek valóra válását (Iz 7,14; Mik 4,7; Dán 7,13–14), meg azt is, hogy rokona, Erzsébet is anyai örömök elé néz (Lk 1,26–38). Názáretből Jeruzsálembe ment Erzsébethez (júl. 2.), és ott maradt Keresztelő Szent János megszületéséig.
Visszatérve Názáretbe, József az áldott állapotban lévő Szüzet – igaz ember lévén – nem akarta botrányos helyzetbe hozni, inkább elbocsátotta volna titokban. Angyali jelenés adta tudtul Józsefnek a nagy titkot, ennek hatására feleségül vette Máriát (Mt 1,18–24).
Betlehembe kellett menniük a római adóösszeírásnak megfelelően. Ott az összeírás napjaiban megszületett Mária gyermeke, aki a Jézus nevet kapta (jan. 1.). Jeruzsálemben a templomban bemutatták a Mózes törvénye szerinti tisztulási áldozatot (febr. 2.) az elsőszülött fiú megváltására. Ekkor az agg Simeon megjövendölte Mária szomorú anyai sorsát (Lk 2,34).
A gyermek születését angyalok adták hírül a pásztoroknak (Lk 2,8–20), csillag a keleti bölcseknek (Mt 2,1–12). A zsarnok Heródes félre akart állítani bármiféle trónörököst, és a betlehemi gyermekeket mind lemészároltatta. Jézus családjával a gyilkos Heródes haragja elől Egyiptomba menekültek, valószínűleg Heliopoliszba. csak Heródes halála után tértek vissza Názáretbe (Mt 2,13–23).
Názáretben nevelték Jézust (Lk 1,26), megtaníttatták írni, olvasni, és a szentírás alapos ismeretére is. Amikor Jézus 12 éves lett, az egész család és rokonság elzarándokolt Jeruzsálembe. A templomban nagy volt a tömeg, külön udvarokban imádkoztak a férfiak és nők. Valószínűleg a fiatal fiúk számára is külön tartottak a tanítók hittan foglalkozást. Itt Jézus egy félreértés következtében elveszett szemük elől, Mária és József nélküle indultak hazafelé. Kétségbeesett keresés után, nagy örömükre a templomban a tanítók közt végül megtalálták (Lk 2,41–52).
Mária jelen volt Fiával és annak tanítványaival Kánában egy menyegzőn, Jézus első csodájánál (Jn 2,1–12). Mária többször kísérte Jézust tanítói körútján (Mt 12,46–50; Mk 3, 20–35), és a keresztfa alatt is ott állt. A haldokló Jézus Máriát János apostol gondjaira bízta (Jn 19,25–27). József ekkor már bizonyára elhunyt.
Mária együtt imádkozott az apostolokkal (ApCsel 1,14), velük együtt ő is megkapta a Szentlelket. Régi hagyomány szerint még 11 évig nagy szegénységben élt, majd boldog halála után fölvétetett a mennybe ( aug. 15.). Halálának helye az Olajfák hegyének tövében van, ott most bencés templom emelkedik.
Tisztelete a negyedik században igen gyorsan terjedt, beteljesedett saját jövendölése: „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék”. Az ünnepet a magyar nép a Kisboldogasszony, vagy Kisasszony néven használja. Mária szent nevét külön ünneppel üli meg az egyház szeptember 12-én.
