Boldog Apor Vilmos

Apor Vilmos 1892. február 29-én született székely, torjai származású főnemesi családból Segesvárott. Apját korán elveszítette, anyja egyedül nevelte hat testvérével együtt. Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita kollégiumban végezte, teológiát az innsbrucki egyetemen tanult és ott is szerzett doktorátust. A nagyváradi egyházmegye papjaként előbb Gyulán volt segédlelkész, majd a háború alatt katonalelkész egy kórházvonaton. Rövid szemináriumi szolgálat után ismét Gyulára került plébánosnak 1918-tól 1941-ig, püspöki kinevezéséig. Plébános korában nagy érzékenységet tanúsított a szegények iránt. Egyszer saját cipőjét adta oda egy rászorulónak. Felkarolta a munkás ifjúságot és sokat tett a művelődésért is.

Püspöki székét 1941. március 2-án foglalta el. Működésére rányomta bélyegét a háború réme. Bár nagyon sokat tett az ifjúság valláserkölcsi nevelése érdekében – népfőiskolát alapított a falusi ifjúság számára – a szegények ügyét itt is szívügyének tekintette. Nevét mégis főként az igazságtalanul üldözöttek védelmében végzett tevékenységével örökítette meg. Saját biztonságát is kockáztatta az erőszakos törekvésekkel szemben, mindent elkövetett az üldözöttekért. Amikor a háború elérte Győr városát, mindenkit befogadott és sok százan találtak menedéket a püspökvárban. Számítva a brutalitás veszélyére, kijelentette: „Egyszer úgy is meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét.” Ez be is következett akkor, amikor részeg orosz katonák a pincében tartózkodó asszonyok és lányok közül százat el akartak vinni, ő pedig ellenállt. A katona előbb a mennyezetbe lőtt, ahol a négy golyó helye most is látható. Majd rálőtt. Egy lövés a fején, egy a kezén és egy a gyomrán érte. A katonák elmenekültek és senkinek sem lett bántódása. Kórházba szállították az ostromlott városon keresztül, ahol petróleumlámpa fényénél műtötték meg. Halálát érezve közeledni, imádkozott papjaiért, híveiért, a „szerencsétlen” magyar hazáért és azokért, akik meglőtték. Majd április 2-án éjfél után meghalt.

Testét ideiglenesen a kármelita templom kriptájába temették. Gyóntatója írásban kérte az egyházmegye kormányzását átvevő káptalani helynököt, hogy azonnal indítsa meg boldoggá avatását, mert – mint írta – a püspök szent volt. Közben elkészült a vörös márvány szarkofág, Boldogfai Farkas alkotása. 1948. november 24-re volt kitűzve testének ünnepélyes felhozatala a Kármelita templom kriptájából. Az ezt megelőző napon azonban a város és a rendőrség írásban megtiltotta a felhozatalt. Csak 1986. május 23-án lehetett a vértanú püspök testét méltó sírhelyére temetni. Azóta ott pihen és a hívek virággal halmozzák el sírját.

A szarkofágot Mattioni Eszter hímeskő alkotása veszi körül a falon. A Jó Pásztort ábrázolja, aki életét adta juhaiért és két jelképes alak a babérkoszorúval, a vértanúság jelképével és a liliommal, a női ártatlanság jelképével, aminek a védelmére adta életét.

Hivatalos emléknapja május 23-án van, vagyis a végső nyughelyére helyezés évfordulóján. Ezen a napon kívül a győri Bazilikában minden hónap első hétfőjén szentmise van a tiszteletére. Dr. Pápai Lajos megyéspüspök kinevezte a szentté avatási eljárás posztulátorát. Ezzel kezdetét vette a szentté avatási eljárás.

 

Forrás: gyor.egyhazmegye.hu

Dátum

2020. május 23., szombat - 2021. május 23., vasárnap

Idő

All of the day

Helyszín

nem kötelező emléknap - piros
nem kötelező emléknap - piros
Kategóriák