A Föld alapvetően a Teremtő tulajdona, de mindannyiunk boldogulására szánta azt, összegezhető Székely János, a szombathelyi egyházmegye püspökének előadása, ami az Átfogó ökológia elnevezésű fórumsorozat utolsó alkalmán hangzott el június 9-én a budapesti Párbeszéd Házában. A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia keretében szervezett, online is követhető előadássorozat – amelynek előadásai a fenntartható fejlődés és a teremtésvédelem köré csoportosultak – nyolcadik alkalmán a társadalmi igazságosság volt a téma. A püspök mellett Péti Márton, a Corvinus Egyetem docense, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet alelnöke tartott előadást. Jelen írásban Székely János előadását mutatjuk be, egy további írásban majd Péti Márton előadására térünk ki.
A Biblia igazságfogalma a Teremtőből indul ki
A fenntartható fejlődés és a teremtésvédelem Székely János, a szombathelyi egyházmegye püspöke szerint elképzelhetetlen anélkül, hogy ki ne törnénk a haszonelvű gondolkodásból, a profitorientált és igazságtalan gazdasági rendből. A teremtett világ megóvásának legfőbb akadálya az a rossz életszemélet, ami mindenek fölé helyezi a gazdasági hasznot, a magántulajdont, a mennyiségi növekedést.
A püspök előadásában azzal kapcsolatban fogalmazott meg néhány gondolatot, hogy mit üzen a Biblia és mit tanít az egyház a társadalmi igazságosságról. Számos filozófus, az egész emberiség kereste a választ arra, hogy mit jelent az igazság, az igazságosság. Ulpianus szerint megadni mindenkinek, ami neki jár. De kérdés, hogy ezt ki dönti el. Ugyanakkor az emberi jogok kapcsán is felmerül, hogy azokat ki határozza meg, fogalmazta meg az egyik legfőbb dilemmát az előadó.
A Biblia igazságfogalma nem az emberből, hanem a Teremtőből indul ki, szögezte le Székely János. Eszerint a világban van egy Isten által beleültetett harmónia és objektív rend, amit az ember fel tud ismerni. A püspök megosztotta a hallgatósággal, hogy kirándulások alkalmával gyakorta megtapasztalja, hogy amit Isten alkotott, gyönyörű, viszont ebben a szimfóniában mintha az egyetlen hamis hang éppen az ember lenne.
Felidézte, miszerint a teremtéstörténetben tízszer fordul elő, hogy „Isten szólt”, amit a zsidó rabbik úgy értelmeztek, hogy Isten tíz igével alkotta a világot: a tízparancsolatot – amit szintén tíz igének, kijelentésnek neveznek – ennek nyomán összekapcsolták a teremtéssel. Az erkölcs, a tízparancs eszerint nem egy esetleges kulturális melléktermék, szubjektív emberi vélemény, hanem benne az az isteni rend szólal meg, amivel Isten megalkotta a világot.
Isten törvénye bele van írva az atomokba, a molekulákba, a sejtjeinkbe, a lelkünkbe, fogalmazott az előadó, majd hozzátette, hogy ezért a tudomány és a hit is ugyanoda vezet. Segítik egymást, hogy tisztábban, világosabban lássunk: a tudás segít a hitnek, hogy ne legyen fanatikus, babonás, a hit pedig abban segít a tudománynak, hogy az egészet lássa. A püspök szerint az emberiség az ökológia terén kezdi megsejteni, hogy van egy objektív isteni törvény, de azt még kevésbé látjuk be, hogy az élet emberi szintjének, a családnak, a társadalomnak is vannak isteni törvényei.
Az igazság elválaszthatatlan a szeretettől
A Biblia szerint a szeretet és az igazság elválaszthatatlan egymástól. Eszerint az ember akkor igaz, ha hűséges, ha kiáll a családja mellett, ha segíti őket, különben a megbízhatósága, emberi tartása megsérül, nem nevezhető igaz embernek. Ez egyfelől kapcsolatot jelent a Teremtővel, másfelöl a felebaráttal is. A Biblia arra tanít, hogy az igazságot a Messiás hozza el teljesen, az Isten álma szerinti világot, amit Jézus majd így nevez: Isten országa. Jézusban tárul fel az univerzum végső értelme, amit akkor értünk meg teljes mélységében, ha a betlehemi jászolt és Jézus keresztjét nézzük. A világ ősforrása a szentháromságos Isten szeretete, mondta az előadó, így az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök szeretetéből lett a világ és arra születünk, hogy megtanuljunk szeretni.
A társadalmi igazságosság részleteire kitérve Székely János püspök elmondta, hogy az egyház egyértelműen azt tanítja, hogy a gazdasági élet, a termelés célja nem a haszon, a profit, amit jó lenne átvinni a gazdasági rendszereink működésébe, a jogrendünkbe és sok más területre, de messze vagyunk ettől, tette hozzá. A gazdasági élet célja – a művészethez, a kultúrához hasonlóan – az ember, az ő kiteljesedése, ekkor működik jól a gazdaság. A modern, gazdasággal foglalkozó szakemberek szerint ez szép eszme, de nem működik. Szerintük a gazdasági élet sokkal inkább egy kemény harc, ahol a jobb, az erősebb, a sikeresebb győz, aki jobban alkalmazkodik. Akár az evolúció, ahol az erősebb fölfalja a gyengébbet. De az evolúció során is a legerőszakosabb állatfajok közül nagyon sok teljesen kipusztult. Nem a legerőszakosabb állatfajok maradtak meg, hanem a legalkalmazkodóképesebbek, ahol a szeretet csírája is megjelent, fogalmazott az előadó. Ez még inkább így van az emberi világban. Az önzésből, az egymással küzdő felekből, a szabad verseny logikája szerint működő család nem lesz soha boldog, életerős család. Ugyanígy van ez a társadalomban is, mondta az előadó, az önzően a saját érdekeikért küzdő gazdasági csoportok harcából soha nem lesz életerős, egészséges, szeretettel teli nemzet, emberiség.
A gazdaság nem erkölcsmentes terület
Az egyház álláspontja szerint az emberi élet végső távlata és célja nem a gazdasági, mennyiségi növekedés: a szeretet az univerzum forrása, az igazi növekedés az ebben való gazdagodás. Ahogy az élet más területe, úgy a gazdaság sem erkölcsmentes terület, szükség van az erkölcsi elvekre, az értékekre, az igazságosságra.
A szabad versenyre épülő társadalomban, ahol mindenki a küzdelmei révén a piramis csúcsára próbál törni, egyre több a belsőleg megkeseredő ember, mert nem tud mindenki feljutni a csúcsra. A szabad versenyben a gyönge, a beteg, az idős, a szegény mindig menthetetlenül lemarad, ez az erősek világát építi, magyarázta az előadó, a gátlástalanokét, akik félrelökik a másikat. De nemcsak ezért van annyi megkeseredő ember, hanem mert nem erre születtünk, hanem arra, hogy szeressünk, alkossunk, adjunk, építsünk. A piramis képével szemközt a Biblia szerint egy test vagyunk, egymásnak a tagjai, és ha az egyik tag szenved, a többi vele együtt szenved. Az idős ember, a szegény, a beteg nem egy teher, nem egy gazdasági probléma, hanem a testvérünk, a családtagunk, a világ legtermészetesebb dolga, hogy gondoskodunk róla, szeretettel vagyunk iránta, fejtette ki a főpásztor.
Székely János püspök a nemzettel kapcsolatos társadalmi tanításra is kitért. Az ember társadalmi és történelmi lény, ami azt jelenti, hogy társas kapcsolatokban, emberi kapcsolati hálókban, anyanyelvekben, történelmileg kialakuló kultúrákban, nagyközösségekben valósítjuk meg az emberségünket, így tudjuk kibontakoztatni, részletezte. Az emberiség természetes része az egy nyelvet beszélő, egyfajta kultúrát élő emberek tág közössége. Éppen ezért az egyház gyakran beszél a nemzetek jogairól, leginkább az anyanyelvhez, a saját kultúra ápolásához való jogról, amelynek sérthetetlennek, szentnek kellene lennie mindenütt a világon. Ugyanakkor az egyház azt is tanítja, hogy a nemzetek határai és érdekei fölött vannak erősebb szempontok is. A Földet a Teremtő minden embernek szánta, hogy mindenki boldogulhasson, és ha bárhol a Földön élhetetlenné válik egy közösség, egy társadalmi csoport számára a helyzet, akkor az egész emberiség felelőssége, hogy segítsen. A Föld mindannyiunké. Ezt a két értéket, a nemzet fönnmaradásának, a saját kultúra ápolásának az értékét, és a minden ember megélhetéséhez való jogát kell egyensúlyban tartani, többek között a bevándorlás kérdése kapcsán.
Az igazságtalanul elosztott magántulajdon
A társadalmi igazságosság és a magántulajdon kapcsolatára is kitért az előadó, kijelentve, hogy a magántulajdon elosztása döbbenetesen igazságtalan a Földön. Felidézte, hogy a Föld javainak jelentős hányadát (energia, ásványkincsek, élelmiszerek) az emberisiég leggazdagabb része fogyasztja el, miközben a legszegényebbik felének alig jut valamennyi. Éger Ákos becslése szerint a Föld leggazdagabb 8 emberének körülbelül annyi a vagyona, mint a Föld 3,5 milliárd embert számláló szegényebbik felének összesen. Talán még soha nem koncentrálódott a Föld magántulajdon vagyona ennyire kevesek kezében, mondta Székely János püspök. Szerinte a gazdasági problémák egyik legfőbb oka az, hogy kevés helyen van a tőke, kevés helyre megy a haszon. Kevés ember óriási módon tud beleszólni az emberiség legnagyobb döntéseibe, a jövő alkotásába, ami rendkívül igazságtalan és kártékony.
Az előadó egy ábrán azt is szemléltette, hogy ha a világ egy 100 fős falu lenne, akkor körülbelül 30 ember lenne, aki jól tud lakni, közülük 15-en túlsúlyosak lennének. Körülbelül 50-en gyakran éhesek lennének, mert nem tudnak annyit enni, amennyit szeretnének. Körülbelül 20 ember lenne, aki annyira éhezne, hogy az szerteágazó egészségügyi károsodást okoz; egy ember állandóan az éhhalál szélén lenne. Hasonlóan ábrázolva a pénz eloszlását, azt kapnánk, hogy 6 ember zsebében lenne a vagyon 59 százaléka, 74-nek a zsebében a 39 százalék és 20-nak a 2 százalék. Lázár ott fekszik a gazdag világ kapujánál, mondta a püspök egy csontsovány gyermek képét felmutatva, majd hozzátette, hogy hat másodpercenként éhen hal egy gyermek a Földön.
A Föld alapvető tulajdonosa a Teremtő
Az egyház mindig azt tanította, mondta az előadó, hogy a magántulajdon védi az egyén szabadságát, éppen ezért a kommunizmus radikális formáit az egyház embertelennek, rossznak tartotta. Ugyanakkor a magántulajdonhoz való jogot soha nem tekintette a kereszténység egy mindenek feletti jognak. A Föld alapvető tulajdonosa a Teremtő, ő alkotta, mi csak egy rövid ideig, átmenetileg kezeljük, amíg a Földön élünk. Isten célja az, hogy minden ember emberhez méltó módon élhessen, amit a javak egyetemes rendeltetésének is neveznek: az emberhez méltó megélhetés joga erősebb, mint a magántulajdonhoz való jog, fogalmazott a főpásztor.
Székely János úgy látja, hogy a rabszolgaság eltörlése a történelem minőségi ugrása volt. Szerinte manapság is kellene néhány zseniális közéleti ember, aki egy minőségileg új világot tud megálmodni és elindítani. Az egyház álláspontja szerint ehhez szükségünk lenne a pénzügyek nyilvánosságára. A banktitok elsősorban a dúsgazdagokat védi, magyarázta a püspök. Kitért a boldogsággörbére is, ami szerint a mennyiségi növekedés egy idő után már nem növeli a boldogságot. A szeretettől boldog az ember, enélkül nem tud teljes lenni az életünk.
Székely János püspök előadása végén néhány szemléletes képpel mutatta be a gazdagok és szegények közötti kontrasztot. Az utolsó napon Jézus majd megkérdi tőlünk, hogy amikor éhezett, adtunk-e enni, amikor szomjazott, adtunk-e inni. Az előadó Boldog Batthyány-Strattmann Lászlót hozta fel példaként, aki telente minden héten tüzelőt osztott, a szekerei hordozták a gyerekeket a tanyákról az iskolába, óvodát alapított, a vagyona felét minden évben a saját kórházára költötte, nagyon sokat adott a városi körmendi kórháznak is, a vagyona túlnyomó többségét odaadta minden évben. Az élete teljes volt és boldog, nem attól, hogy birtokolt, hanem attól, hogy adott. A Biblia ezt a fajta igazságosságot hirdeti, zárta gondolatmenetét Székely János, a szombathelyi egyházmegye püspöke.
Az est második előadását Péti Márton, a Corvinus Egyetem docense, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet alelnöke tartotta, amit egy külön cikkben mutatunk majd be. Az előadások utáni kerekasztal-beszélgetésen a két előadó mellett Benedek József, a BBTE professzora és Nevelős Gábor SJ vett részt.
A rendezvénysorozat első előadásáról itt írtunk:
A második előadásról itt olvashatnak:
A harmadik előadás:
A negyedik előadás összefoglalója:
Az ötödik előadás:
A hatodik előadás:
A hetedik előadásról bővebben:
[…] Ki kell törnünk a haszonelvű gondolkodásból […]