Nemrég múlt két éve, hogy a Dunajecen tutajozva tettünk meg egy rövidebb távot többedmagammal, egy remek kiránduláson, amelynek egy részét megírtam már Szent Kinga nyomában Lengyelországban címmel tavaly nyáron. Amikor Vöröskolostor közelében haladtunk el, nem szenteltünk különösebb figyelmet neki. Pedig évszázadokkal korábban itt élt egy kamalduli barát, akinek nevét ma már nem a gyógynövényes könyvei vagy gyógyító munkája miatt emlegetik, hanem egy sokkal merészebb állítás kapcsán. Ki volt Cyprian barát – és vajon tényleg repült?
Történelem dióhéjban
Kezdjük rögtön az elejéről, keressenek rá Vöröskolostor (Červený Kláštor) település-, illetve mára már településrésznévre, amely a vadregényes Dunajec szlovákiai partján áll – ha nem említettem volna, a Dunajec határfolyó Lengyelország és Szlovákia között –, a Pieninek szorosának egyik különleges helyszíneként. Amint a település neve is hűen mutatja, gyanítanunk kell itt egy vörös színű kolostort, ami olyannyira jelentős volt, hogy a későbbi falut is róla nevezték el. (Nem mellesleg a fennebb kért rákeresés eredményei is ezt fogják mutatni.) A klastrom jelentősségét az is alátámasztani látszik, hogy a falut 1344-ben Uyvagas (azaz Újvágás) néven említették, csak később kapot új megnevezést — ekkor a kolostor még igen ifjú volt, ha fogalmazhatunk így: 1319-ben kezdték építeni a karthauziak számára. Az épületegyüttes sorsa híven tükrözi a történelmi korok eseményeit, e helyen ezek ismertetésétől eltekintünk, csupán annyit érdemes most megjegyezni, hogy a rend 1563-as elmenekülése után egy ideig szekuláris tulajdonban és használatban volt igen jó erődítése miatt, majd 1705-ben a nyitrai püspök a kamalduli rendnek adományozta, a szerzetesek pedig helyreállították és birtokba is vették. Mielőtt Cyprian barátra és az ő repülésére rátérnénk, emlékezzünk meg röviden arról is, hogy e helyt fordították le először rendtársai szlovák nyelvre a Bibliát 1750-re, és néhány év leforgása alatt, 1763-ra ugyanitt ugyanők alkották meg az első szlovák–latin szótárat.
Legendák dióhéjban
A kolostor
A kolostor sokat mesélt alapítástörténete szerint a 14. század elején a Berzeviczy család egyik tagja egy végzetes kimenetelű konfliktus során megölt egy nemest. Az akkori világszemlélet logikája szerint az ilyen tettek nemcsak jogi retorziót vontak maguk után, hanem lelki jóvátételt is követeltek: a legenda szerint igen hosszú zarándoklat, számtalan jelentős adomány és egy kolostor alapítása szolgálta volna a vezeklést. Hogy a részletek – a hosszú, Európát átszelő búcsújárás vagy a kötelezően elmondatandó misék ezrei – mennyire pontosak, nem tudjuk biztosan, élhetünk azonban a gyanúperrel, hogy a korabeli legendairodalom stílusjegyei szerint rejlik ezekben kisebb-nagyobb túlzás. Az viszont tény, hogy a kolostor ebben az időszakban jött létre, a Berzeviczy család oldalági őse, Kakas fia Rikolf alapíttatta, és hamar fontos vallási központtá vált.
Cyprian barát
Jóllehet fennebb érintettünk néhány nyelvtörténeti érdekességet, a kolostor egyik legismertebb alakja mégsem ezek valamely főmunkatársa volt, hanem egy kortársuk, a 18. században élt Cyprián barát, polgári nevén Cyprian Jaisge (1724–1775) volt. Az egyik legismertebb, és minden bizonnyal a dunajeci tutajtúrákat kalauzoló gorálok által naponta többször is mesélt legenda is hozzá kötődik.
A helyi hagyomány szerint ugyanis Cyprian barát mint egyébként minden kamalduli rendtársa, igen kísérletező kedvű volt, és egyéb, hétköznapokban is hasznos tárgyak mellett repülő szerkezeten is dolgozott volna, amellyel megpróbált a levegőbe emelkedni. A történetnek számos változata él: van, amely szerint 1768-ban a Tátra egyik csúcsáról indulva „csak” a Dunajec fölött siklott át, egészen a kolostor udvaráig jutva, mások szerint messzebbre, egészen a Tátra más pontjaiig is eljutott. Például Késmárk priorja, Krystian Genesisch 1807-ben jegyezte le, állítván tanúkkal, hogy a kolostorból a Három Korona-hegységbe tartó repülés valóban megtörtént. Ezt hamarosan Ernest Linder szepesi író fel is dolgozta, történetet és balladát írva az eseményre.
Egyes helyi anekdoták egészen addig fűzik a történet fonalát, hogy az egyházi hatóságok elkobozták volna a szerkezetét, az ördög szekerének tartva azt, és egyenesen Tátrabéla központjában gyújtották volna meg az alkalmatosság alatt a máglyát, az engedetlen szerzetest pedig büntetésből magyar nyelvterületre helyezték át (a rimaszombati magiszter 1760-as latin krónikája őrizte meg ezt az elemet, hozzátéve, a szerzetest azzal büntették, hogy a pannonhalmi kolostorba helyezték át). A kevésbé kedvező végű legendák pedig Cyprian alakját összekötik az említett hegység Mnich-, azaz Szerzetes-csúcsával, mondván, Isten haragjában villámmal sújtotta és kővé dermesztette a túlságosan is kísérletező kedvű frátert.
A történeti források természetesen nem igazolják, hogy ilyen repülés valóban megtörtént volna, a potenciális vonatkozó vöröskolostori kísérletekről pedig nem maradt fenn feljegyzés. Vélhetően ismét csak arról van szó, hogy az utókor emlékezete megszépítette az ügyes kezű, kísérletező szerzetes alakját, és valami módon összekapcsolta az ember ősi vágyával: a repüléssel. Illetve tekintettel arra, hogy kortársai Európa-szerte már kísérleteztek különféle repülési megoldásokkal (siklóeszközök, kezdetleges ejtőernyők formájában például), részben akár úgy is lehet, Cyprian barát is így tett, részben pedig ezek hírére akár a nagyközönség is elképzelhetőnek tarthatta, miért épp ő ne próbálkozna effélével.
Nem meglepő az sem, hogy semmiféle korabeli egyházi feljegyzés nem szól arról, hogy bármiféle ördögszekeret valóban elégettek volna Tátrabélában vagy máshol a környéken, ahogy a Cyprian barát eretnekséggel való megvádolásáról sincs adat, magyar nyelvterületre való áthelyezéséről sem, ötvenévesen a vöröskolostori rendházban hunyt el. Azt pedig mondanunk sem kell, hogy a kamalduli szerzetes nem sziklává válva fejezte be földi életét.
Cyprian, a hús-vér szerzetes
De ki is volt valójában a legendás kamalduli testvér? A tudománytörténettel, botanikával foglalkozók, vagy azok, akiket a táj, a hegyek-vizek egy kicsit is magukkal ragadtak, és megismerésre sarkalltak, tudják, hogy a valós szerzetes sem maradt el sokkal legendabéli „énjétől”, még akkor sem, ha a földi lépték eltér a mesés elemektől.
Cyprian Jaisge valós személy volt: szerzetes, gyógynövényismerő és a természet szemfüles megfigyelője. A sziléziai származású – és egyes helyeken tévesen magyarnak mondott – kamalduli barát rendjének életstílusához és napirendjéhez híven nem maradt közömbös a tudomány iránt. (Anélkül, hogy rendtörténeti áttekintést alkalmaznánk, emlékeztetünk arra, hogy a rend nevéhez világszerte és Magyarországon is számos innováció köthető, gondoljunk Abbondio Collina-féle tengeri tájolóra, amelyet ugyan nem ő talált fel, de az ő kutatásai nyomán vált sokkal pontosabbá, vagy éppen a majki szervezett vízgazdálkodásra, esetleg a gyógynövényes készítményekre, nem utolsósorban pedig magukra a herbákból készített likőrökre.)
Ily módon talán nem meglepő, hogy Cyprian Jaisge nevéhez is egy igazán jelentős és tudománytörténeti szempontból kuriózumnak mondható, a Tátra gyógynövényvilágából 272 különböző fajt megörökítő herbárium köthető, amely mai napig megtekinthető a Tátrai Nemzeti Park tátralomnici múzeumában.
E munkája annak folyománya, hogy a vörös kolostorban gyógyítóként dolgozott, nemcsak rendtársait, hanem a környékbeli embereket is kezelve, illetve a rendház patikáját vezette. A kolostor kertjét ő hozta létre, gyógy- és dísznövényeket, valamint gyümölcsfákat ültetett. A korabeli orvosi könyvek és saját tapasztalatai alapján gyógyszereket, kenőcsöket és gyógytinktúrákat készített. Tapasztalatait az 1766 és 1771 között megírt, fent említett gyógynövénykönyvében foglalta össze, amely különösen értékes dokumentum a botanika, a farmakognózia, a gyógyszerészet és az orvostudomány történetében. Fontos botanikai szövegeket és érdekes tényeket tartalmaz a korabeli gyógykezelésekről és gyógymódokról, valamint a vörös kolostor kamalduli szerzeteseinek életéről.
Vajon tényleg repült Cyprian?
Nem meglepő, gondolom, hogy Cyprian barát nem az egyetlen repüléssel kísérletező személy volt a 18. században. Pontosabban róla csak legendák szólnak, de két európai kortársa – ha úgy tetszik, távoli szomszédja – kísérleteiről bizonyítékok is rendelkezésre állnak. Hogy vajon tényleg repülhetett-e Cyprian, arra határozott választ nem kaphatunk. Két kortársa munkásságát tekintve azonban akár lehetne a legendának némi valóságalapja is. Alábbiakben a két említett személy repüléssel kapcsolatos próbálkozásairól olvashatnak, szemléltetve: mi mindennel foglalkoztak, és hogyan gondolkodtak a kalmalduli szerzetes kortársai.
Melchior Bauer
Melchior Bauer (1731–?) neve ma már nem mond semmit számunkra. Míg Cyprian barát történetét a helyi legendák őrzik, és időről időre bekerül a szélesebb közönség fókuszába is (például születése 300. évfordulóján emlékérmét is adott ki Szlovákia, ezzel is öregbítve a nevét), Bauer alakját nem őrzi semmi izgalmas körítés, jóllehet ő olyan felvilágosodás kori autodidakta mérnök, aki ránk hagyta korának egyik legprecízebb repüléstechnikai dokumentációját.
Bauer egy szászországi kertész volt, akinek meggyőződésévé vált, hogy az ember képes a mechanikus repülésre. Munkásságának csúcspontja az 1763-ban papírra vetett, A repülés lehetősége című kézirata. Ebben egy olyan, úgynevezett madárszárnyú repülő szerkezetet vázolt fel, amely fix szárnyakkal rendelkezett volna a felhajtóerő biztosítására, míg a hajtást mozgatható szárnyfelületek szolgáltatták volna.
Bauer próbálkozott azzal, hogy támogatót találjon. Kéziratát elküldte III. György brit királynak és II. Frigyes porosz királynak is, remélve, hogy finanszírozzák szerkezete megépítését. Mivel egyik uralkodó sem támogatta, elküldte a repülőgépe terveit és műszaki adatait XI. Henrik reuss-greizi grófnak. A kézirat ott elkallódott, vélhetően azonban innen sem kapott támogatást a feltaláló. Bauer saját erőből próbálkozott megvalósítani tervét. Helyi legendák szerint szülővárosában, Greizben hajtott végre titkos kísérleteket, és sikerült rövid ideig a levegőben maradnia egy domboldalról elrugaszkodva, de szerkezete végül összetört. Melchior Bauer 1770-ben hagyta el szülővárosát, ezt követően semmiféle adat nem áll rendelkezésre róla.
Munkásságának jelentősége abban áll, hogy szakított a puszta utánzással. Rájött, hogy az emberi izomerő kevés a szárnycsapkodáshoz, ezért a siklórepülés elveit kereste. Fent említett kézirata 1921-ig lappangott, akkor a greizi óvár levéltárában találták meg, és kiadták.
Carl Friedrich Meerwein
Carl Friedrich Meerwein (1737-1810) munkássága a repüléstörténet valódi vízválasztója, elsőként ő hívta segítségül a matematikát, 1781-es értekezése, a Die Kunst zu fliegen nach Art der Vögel (A repülés művészete a madarak módjára) az első olyan mű, amely mérnöki számításokkal próbálta igazolni az emberi repülés lehetőségét.
Meerwein, Baden hercegének főépítészeként és mérnökeként tevékenykedett, amikor rájött egy alapvető hibára: akik addig repüléssel próbálkoztak, egyszerűen túl kicsi szárnyakat építettek. Ő megmérte különböző madarak súlyát és szárnyfesztávolságát, eredményeit arányosította az emberi testtömeghez. Így kapta meg, hogy egy átlagos (kb. 75 kg-os) embernek legalább 12-15 négyzetméternyi szárnyfelületre van szüksége a levegőben maradáshoz. Ez akkoriban forradalmi felismerés volt, akárcsak az, hogy egyik élőlény szárnyai sem sík felületűek, hanem enyhén íveltek.
1781-ben és 1784-ben építette meg saját gépét, egy úgynevetett ornithroptert, amelynek fenyőfából készült keretére könnyű, lakkozott selymet vagy vékony bőrt illesztett. A pilóta hason feküdt a szerkezetben, és karjaival, illetve lábaival mozgatta a szárnyakat. Bár a repülő szerkezete arra az elvre épült, hogy az emberi izomerő képes lehet a szárnyak mozgatásával a repülésre (ma már tudjuk, hogy ez lehetetlen), valamelyest siker koronázta törekvéseit. A feljegyzések szerint Meerwein legalább két komoly kísérletet hajtott végre: Giessenben 1781-ben egy domboldalról elrugaszkodva próbált repülni. Eredményére ugyan a repülés szó túlzás, ám a szemtanúk szerint a gép nem zuhant le azonnal, hanem egyfajta hosszú, kontrollált ugrást, siklást hajtott végre. Három évvel később végzett kísérletében állítólag sikerült egy hosszabb távolságot megtennie a levegőben, mielőtt a szerkezet egy fa tetején landolt volna.
Történetek szárnyán
Ha Vöröskolostor felé járunk, vagy a Dunajecen tutajozunk, érdemes nemcsak a tájat figyelni, hanem ezt a különös alakot is felidézni: egy fehér ruhás szerzetest, aki gyógynövényeket rendszerezett, eszközöket készített – és akiről az utókor azt meséli, hogy egyszer még repülni is megpróbált.
Hogy Cyprian barát valóban felemelkedett-e a levegőbe, valószínűleg sosem fogjuk megtudni. A történeti források hallgatnak, a legenda viszont makacsul él tovább.
Talán nem repült.
Talán csak elképzelte. Talán csak elképzeltük.
Források: A Cyprian barátra vonatkozó legendás elemeket feldolgozta és adatolta a Samoloty w Lotnitcwie Polskim oldal.
Bauer monoplánjáról: Avrosys oldal
Carl Friedrich Meerweinre vonatkozó információk a feltalálóról szóló Wikipédia-szócikkből származnak.
