Átfogó ökológia – programsorozat indult a teremtésvédelem és fenntartható fejlődés érdekében

4
648
Partnerség: tudomány és hit párbeszédében. Fotók: képernyőképen a rendezvény élő online közvetítéséből

Mindannyian felelősek vagyunk a teremtésért – hangsúlyozta Ferenc pápa nyomán Vízi Elemér Sj, a jezsuita rend magyar rendtartományának provinciálisa a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia új programsorozatát megnyitó rendezvényen január 27-én, csütörtökön este. A jezsuiták budapesti lelkiségi és kulturális központjában, a Párbeszéd Házában tartott esemény valóban párbeszédre hívott – Partnerség: tudomány és hit párbeszédben címmel rendezték meg a nyolc részesre tervezett Átfogó ökológia programsorozat első alkalmát. A teremtésvédelmet és fenntartható fejlődést célzó program megnyitó rendezvényén Benedek József, a Miskolci Egyetem és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója, a kolozsvári Fenntartható Fejlődés Kutatási Központ igazgatója, illetve Nevelős Gábor jezsuita szerzetes a fenntartható fejlődésről és Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű teremtésvédelmi enciklikájáról tartott előadást, amit az érdeklődők élőben online is követhettek.

A Laudato si’ enciklika szemlélése, tanulmányozása és megszívlelése a Párbeszéd Háza Átfogó ökológia programsorozatának a célja, mondta a megnyitón Zlinszky János, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, az esemény moderátora.

Az erdélyi születésű Vízi Elemér jezsuita provinciális az induló sorozat fontosságát hangsúlyozta, ugyanis a környezetvédelem, a teremtett világ védelme indokoltan és egyre nyomatékosabban kerül előtérbe. Bár legtöbbször úgy tűnik, hogy ez politikai és ideológiai terület, amit érdekek szerint tematizálnak, el kell ismernünk, hogy ez az egyház ügye is, hívta fel a figyelmet a jezsuita elöljáró. Az ember és az életminőség védelmében nem hiányozhat az egyház térfeléről ez a tematika, a hozzá kapcsolódó reflexióval és cselekvéssel. Emlékeztetett, hogy a teremtéskor Isten az emberre bízta a teremtett világ gondozását, ezért nincs jogunk a kizsákmányoláshoz, a romboláshoz, ehelyett a Föld megóvása és felelősségteljes ápolása a feladatunk.

Ferenc pápa jelentős impulzust adott ennek a Laudato si’ szociális enciklikájával, hogy cselekvő módon adjunk választ napjaink világméretű válságára, mondta Vízi Elemér SJ. Felidézte, hogy a jezsuita rend 2019-ben megfogalmazott négy preferenciát, olyan fő irányokat, amikkel foglalkozni kellene: ezek egyike a teremtésvédelem, amit Ferenc pápa jóváhagyott és a római elöljáró kihirdetett. Mindez tíz évig van érvényben.

A jezsuita provinciális elmondta, hogy kezdeményezésükkel teret kívánnak nyitni a hit és a tudomány, hit és az értelem párbeszédének, azt szeretnék, hogy a teológia és a környezetvédelem szakmái párbeszédet folytassanak. Köszönetet mondott Benedek József professzornak, hogy a kezdeményezés élére állt a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia teremtésvédelmi területének szakmai felelőseként.

Benedek József: fenntartható fejlődés és átfogó ökológia

A fórum célja egy közös út megtalálása, amely a közös otthonunk, a Földnek a gondozására vonatkozó összetett és integrált szemléletéhez vezet a tudomány és az egyház közötti párbeszéd szorgalmazásával, mondta Benedek József, az Átfogó ökológia program szakmai vezetője. Reményeik szerint egy olyan új fenntarthatósági koncepciót sikerül kialakítani, ami a meglévő társadalmi, gazdasági és környezeti dimenziók mellett kiegészül egy spirituális, szellemi dimenzióval is. Azt szeretnék, ha a kialakuló párbeszéd nemcsak a korábbi dialógusok folytatása lenne, hanem egy új párbeszéd, ami hozzájárul a tudományos és spirituális alapokra építő átfogó ökológiához. A projekt lelkiségi, elméleti és gyakorlati elemeket is tartalmaz.

Ki emlékszik még arra, hogy nézett ki a természetes egyensúly? – tette fel a retorikai kérdést előadása elején Benedek József, a BBTE Földrajz Karának tanára. Az ember a természetet átalakította környezetté, mondta, és egyre nagyobb aggodalomra ad okot, ahogyan megváltozott a társadalom és a természet viszonya. A Kolozsváron oktató professzor a fenntarthatóságra tért ki előadásában.

A fenntartható fejlődés egy út vagy módozat a világ működésének megértésére, a globális problémák megoldásának az eszköze. Az előadó a fenntartható fejlődés fontos témáit érintette. Az első a klímaváltozás, ami túlnőtte egy klasszikus környezeti probléma státusát. A klímakatasztrófa elkerülésére jött létre 2015-ben a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény, ugyanebben az évben jelent meg a témához kapcsolódó pápai enciklika is, a Laudato si’. Az előadó emlékeztetett, hogy a klímaváltozás megkérdőjelezhetetlen, a tudomány igazolta, a fő kérdés az, hogy megállítható-e.

Második témaként a környezeti fenntarthatóságról beszélt, kérdés, hogy mik a Föld ökológiai terhelhetőségének a határai. A biodiverzitás és a nitrogén-ciklus esetében például ez a folyamat már nem visszafordítható. Meg kell változzon a termelési és fogyasztási modell, hogy a Föld ökológiai megterheltségét határokon belül tartsuk, hangzott el az előadásban.

A harmadik pontban a gazdasági fenntarthatóság került szóba, ahol a hangsúly a rendszerszintű transzformáción van: a korlátlan anyagi fejlődés modelljét kellene felcserélni, az előadó néhány olyan utat jelölt meg, amelyek a fenntartható fejlődésre épülnek.

Benedek József kitért az ENSZ által 2015 szeptemberében elfogadott 17 fenntartható fejlődési célra, amelyek áthatják a kormányzati szinttől az egyének szintjéig a cselekvés minden dimenzióját. Bár a fenntartható fejlődés egyik-másik kérdésében megjelenik az ember, mégis hiányzik a spirituális dimenzió. A Laudato si’ több helyen hivatkozik a fenntartható fejlődésre, ami kapocs az átfogó ökológia és a fenntartható fejlődés között. Az átfogó ökológia kiegészíti a fenntartható fejlődést, miközben az ökológiai megtérést hangsúlyozza. Mindkettő a változást sürgeti egyéni, intézményi, kormányzati szinten.

A Laudati si’ enciklikában bemutatott átfogó ökológia az emberi és társadalmi dimenziót is magába foglaló ökológia, az ember környezettel, a többi személlyel és az Istennel kialakult kapcsolatrendszerét foglalja magába. Az alapvető probléma, hogy eltávolodtunk az Istentől, így eltávolodtunk a természettől is. Ez a kettő szorosan összefügg, mert megváltozott a kapcsolatunk a teremtővel és a teremtéssel. Az ökológiai megtérés révén rendeződnek ezek a kapcsolatok, hangzott el Benedek József előadásában.

Az előadó röviden utalt J. I. Kureethadam tíz zöld parancsolatára, amelyről korábbi cikkünk végén részletesen tájékozódhatnak az érdeklődők.

Nevelős Gábor SJ: a Laudato si’ a jezsuita lelkiség tükrében

Az est második előadója Nevelős Gábor SJ volt, aki eredetileg az alkalmazott természettudományok oldaláról indult, gépészmérnöki tudás birtokában, a megújuló energiákkal való foglalatosság után filozófiát, teológiát tanult. Rómában diplomázott a Laudato si’ enciklikából, mondta Zlinszky János.

Nevelős Gábor előadásában a jezsuita lelkiség fényében mutatta be Ferenc pápa Laudato si’ enciklikáját, ami a pápa első önállóan írt enciklikája „közös otthonunk védelméről”. Bár elsősorban a katolikusokat szólítja meg, ugyanakkor mindenkivel párbeszédbe kíván lépni a közös otthonunk érdekében. Az egyház, a tudományos világ, a politikum, a sajtó is igyekezett értelmezni, megvilágítani az enciklikát: rásütötték a „zöld enciklika” megnevezést, de itt többről van szó, Ferenc pápa ezt szociális enciklikának tartja, mondta az előadó.

Nevelős az enciklikára hivatkozva elmondta, hogy nem két válság van, egy környezeti és egy társadalmi: ez egyetlen összetett társadalmi-környezeti válság (vö. LS 139). A Laudato si’ ebben ad lelki iránymutatást. Ferenc pápa az első jezsuita pápa, de névválasztása és az enciklika is kifejezi a ferences hagyomány iránti tiszteletét, egyúttal jezsuita önazonosságát is bátran vállalja.

A jezsuita rendet Loyolay Szent Ignác alapította, alapműve a Lelkigyakorlatok, emlékeztetett Nevelős Gábor, amely első lépésben egy belső munkára hív, amely cselekedeteink és életünk rendezéséhez vezet, arra, hogy az ember „keresse és megtalálja az isteni akaratot, hogy életét aszerint rendezze és a lélek üdvösségét elnyerje” (Lgy. 1).

A szerzetes három lépésben ismertette azt a dinamikát, amit a Laudato si’ körlevélből a jezsuita lelkiség fényében kiolvashatunk. Az első a jelenlegi helyzetünk okait vizsgálja, hogy legyünk tisztában a minket körülvevő valósággal: „Lássam, hogyan állok Isten, a mi Urunk előtt” (Lgy. 232). Valami nincs rendben, summázta az előadó: számos problémával, sebzettséggel, bűnnel találkozunk az emberi élet és a természet különböző területein, amelyek egy közös tőre vezethetők vissza: egyetlen közös, társadalmi-környezeti válság létezik. A cél nem a kíváncsiság kielégítése, hanem hogy fájdalmasan tudatára ébredjünk annak, merjük személyes szenvedésünkké tenni, ami a világgal történik, hogy felismerjük, amit tenni tudunk. A valóság érzékelése értelmi síkon történik, de fontos, hogy a szívünkhöz is közel tudjuk engedni és együttérzéssel, empátiával közeledjünk felé. El kell indulni a közös megtérés útján.

Másodikként a szemlélődésre, figyelmünk megtérésére tért ki az előadó. Ez figyelmünk áthelyezését jelenti önmagunkról Isten jelenlétére – ez a döntő mozzanat megtérésünk és egész életmódunk szempontjából. A jezsuita lelkiség egyik alaptétele „megtalálni Istent mindenben”, ami összecseng Szent Ferenc megközelítésével is, magyarázta a szerzetes. A szemlélődésre maga az Isten ad példát, mondta, felidézve azt a szentírási részt, amikor Isten rátekint alkotásaira, és megállapítja, hogy az jó, nagyon jó, vagy más szentírásfordításban: szép. Nevelős Gábor nyomatékosította, hogy a természet nem egyenlő Istennel: minden teremtményben a teremtő tükröződését ismerhetjük fel a szemlélődés által. A szemlélődés az Istennel való bensőséges kapcsolatban nyeri el teljes értelmét.

A harmadik pontban az ökológiai megtérés és az átfogó ökológia került a fókuszba. Belső motivációra, ökológiai megtérésre van szüksége a hívő, de a passzív embereknek is. Ez nem egy szabadidős tevékenység csupán. A környezetért érzett felelősségtudat és az emberről való gondoskodás vágya összekapcsolódik. Az ember a természet része és ezer szálon kapcsolódik környezetéhez és embertársaihoz, magyarázta Nevelős. A közjó sem mozdítható elő a közös otthonunkról való gondoskodás nélkül, fontos a szolidaritás testi cselekedeteinek a gyakorlása.

Összegzésében Nevelős Gábor SJ figyelmeztetett, hogy az átfogó ökológia megvalósításában nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy politikai tervek, a törvény ereje vagy a tudományos és technológiai fejlődés önmagában elég lesz a változáshoz: a szív megtérésére, vagyis figyelmünk önmagunkról Istenre való irányítására van szükség. Ez a közös otthonunk szempontjából egyre fontosabbá válik, üdvösségünk és az Úr tervének kibontakozásához pedig alapvető jelentőségű, mondta az előadó.

A sokszögesített kör – az előadásokat követő beszélgetésről

A két előadást rövid beszélgetés követte, amelyben a moderátor fogalmazta meg kérdéseit, illetve az offline és az online térben jelenlevők is feltehették kérdéseiket. Zlinszky János kérdésére, hogy a szentekhez hasonlóan nekünk is stigmatizálódnunk kellene-e a világ helyzetét látva, Nevelős Gábor elmondta, hogy Jézus sorsa, élete, szenvedése és feltámadása a válasz. A töredezett világban nem kerülhetjük el a szenvedést. Az online érkezett kérdések egyike az együttműködés, a szövetség kultúrájának fő tényezőire kérdezett rá, válaszában Benedek József arról beszélt, hogy maga a fórum is egy példája az együttműködésnek. Egyik fontos kihívásként a közös nyelv megtalálását emelte ki a professzor.

Az egyik résztvevő egy szemléletes hasonlatot fogalmazott meg a hit és a tudomány kapcsolódására: megfogalmazása szerint a tudomány bármennyire próbál holisztikus lenni, mégsem az – a kört valamely sokszögként próbálja leírni, számtalan apró megközelítésre, területre töredezve, a hit oldaláról ez egy egység, egy gömb. Meglátása szerint a kettő együtt adja ki azt a teljességet, amit keresünk.

Összefoglalónkat Nevelős Gábor egy szemléletes párhuzamával zárjuk, ami a tudomány és a hit kapcsolatát mutatja be: a tudomány azt vizsgálja, hogyan mozog az ég, míg a hit arra összpontosít, hogy mi hogyan megyünk az égbe.

4 HOZZÁSZÓLÁSOK