Pápaságának első évében XIV. Leó több száz alkalommal szólított fel a „fegyvertelen és lefegyverző” megbékélésre, és arra buzdította a háború urait, hogy hallgassanak az emberiségnél nagyobb dallamra.
„Fegyvertelen és lefegyverző”, ezekkel a szavakkal írta le békevízióját XIV. Leó pápa 2025. május 8-án, napnyugtakor, pápaságának kezdetén. Ami a pillanatnyi tűzszünetekből árad, az nem a fegyverek csendje – magyarázta karácsony reggelén, még egyértelműbben elhatárolódva a nemzetközi geopolitika törékeny megállapodásaitól. Az ilyen megállapodások azzal a kockázattal járnak, hogy minden megbékélésre irányuló felhívás negatív értelemben vett lefegyverzésnek tűnik: megfosztja az embereket a reagálás, a válaszadás vagy az ellenállás akaratától. Ez az a „nagy fáradtság”, amely behatolhat a szívekbe, és kiüresítheti a szavak jelentését.
A karácsony napi urbi et orbi áldás során a Yehuda Amichai költő ihlette vad béke horizontjára mutatott: azaz egy olyan megbékélésre, amely hirtelen virul ki, épp mint a vadvirágok, amelyek makacsul, látszólagos naivitással nőnek ki a beton repedéseiben is. „Jöjjön el – mondta XIV. Leó pápa erről a harmóniáról –, mert a mezőnek szüksége van rá.”
A több mint négyszáz alkalommal említett béke
A béke szó több mint négyszáz alkalommal szerepel Leó pápa hivatalának első évében elhangzott beszédeiben. Különböző összefüggésekben használta, például a sajtó képviselőivel való első találkozóján a VI. Pál teremben. „Ti vagytok az első vonalban” a háborúk tudósításában és a bennük rejlő megbékélési törekvések feltárásában – mondta a pápa, arra buzdítva őket, hogy olyan kommunikációs formát támogassanak, „amely képes kivezetni minket abból a »Bábel tornyából«, amelyben néha találjuk magunkat, a szeretet nélküli, gyakran ideológiai vagy pártpolitikai nyelvek zűrzavarából”.
Mert a béke nem a zászlók alatt nyugszik. A béke mindenekelőtt nem naiv. Ezért haszontalan, ha a háború urai úgy tesznek, mintha „nem tudnák, hogy a pusztításhoz csak egy pillanat kell, de a helyreállításhoz gyakran egy egész élet sem elég”. Ugyancsak haszontalan, ha úgy tesznek, mintha „nem látnák, hogy dollármilliárdokra van szükség a gyilkoláshoz és a pusztításhoz, ámde a gyógyításhoz, az oktatáshoz és az emberek felemeléséhez nem akadnak kellő források”. Nincs értelme a tettetésnek, mert „az emberek kezdenek rájönni, mennyi pénz kerül a halál kereskedőinek zsebébe” – mondta Leó pápa, amikor találkozott a Keleti Egyházak Segélyszervezeteinek Találkozója (ROACO) plenáris ülésének résztvevőivel. Felfedte a paradoxont, hozzátéve: „Azt a pénzt, amelyet új kórházak és iskolák építésére lehetne fordítani, inkább a meglévők elpusztítására használják.”
A háború következményei
Leó pápának a közösségről szóló üzenete különböző idő- és térbeli dimenziókon ível át: az első, a Vatikánban elhangzott békeemlítéseitől egészen legutóbbi szavaiig, amelyeket néhány hete mondott Afrika szívében, a kameruni Bamendában, a Szent József-székesegyházban tartott találkozón, amelynek célja éppen a helyi közösségek egymással való megbékélésének előmozdítása volt. A pápa által megidézett harmónia ugyanakkor túlmutat a paloták magasságain, ahol a háború urai döntenek a halált hozó cselekedetekről, és lehajol azokhoz a tehetetlen testekhez, akik „csak a kétségbeesésből, a könnyekből és a nyomorúságból táplálkoznak”.
Ezek a szavak visszhangoztak az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) székházában, emlékeztetve a konfliktusok számos drámai mellékhatásának egyikére: az éhségre. Mélység, közelség: a térdre ereszkedés – amint azt a nagycsütörtöki Coena Domini-mise homíliájában is elhangzott – egy olyan Isten képét közvetíti, aki a szolgálatban mindenható.
A konfliktusokat tápláló bálványok
Maga a nagyhét is a római püspök békéért szóló felhívásainak egyik csúcspontját jelentette. Virágvasárnap reggelén megismételte, hogy senki sem igazolhatja a háborút Isten nevében: Isten „nem hallgatja meg a háborút folytatók imáit, és elutasítja azokat, mondván: »Bármennyire is szaporítjátok imáitokat, nem hallgatok rátok; kezetek tele van vérrel.«”
Péter utódjaként a pápa lehajol a háború okozta sebekhez. Lentről tekint fel, miközben egyúttal fel is emelkedik azok fölé, akik „a halál rabszolgái”, mert „hátat fordítottak az élő Istennek, hogy magukat és saját hatalmukat néma, vak és süket bálvánnyá tegyék”. Ahogy szavai a béke teljes spektrumát felölelik, úgy Leó pápa sem hagy ki egyetlen lehetséges bálványt sem, amely a mai konfliktusokat táplálja: ha nem a hatalomvágy, akkor gyakran a pénzsóvárság áll minden mögött, amint arra monacói utazása során emlékeztetett.
A megbékélés könnyedsége
A nagyhét során a rózsafüzér után elhangzott szavak, amelyek a béke ajándékát hívták segítségül, súlyosak voltak, de ezeket ellenpontozta a harmónia gondolata, amely egyben könnyedséget is jelent. Olyan harmóniáról beszélt a szentatya, amely csak azért érintkezik a földdel, hogy a zene ritmusára táncoljon. „Olyan, mint egy belső mozgás, amely kifelé áramlik, és lehetővé teszi számunkra, hogy hagyjuk magunkat vezetni egy nálunk nagyobb dallam által, az isteni szeretet melódiájával – biztosította az embereket Libanonban, egy olyan országban, amely azon kevesek egyike, ahol testközeliek a háború nyögései.
A tánc és az út között van tehát a béke, mint olyan valami, amit el kell érni, és ami felől bizonyosságunk van, hogy egy napon el fogjuk érni. Ellenkező esetben a pápa által az 59. világbéke napjára választott téma, a fegyvertelen és lefegyverző béke értelmetlenné válna.
A leszerelés merészsége
A pápa felhívásai a konfliktusok konkrét valóságára és azok egyik legnyilvánvalóbb kiváltó okára, a fegyverkezési versenyre vonatkoznak. Ahogy a római püspök maga is emlékeztetett rá, a globális katonai kiadások 2024-ben 9,4%-kal emelkedtek, ráerősítve a tíz éve tartó folyamatos tendenciára, és elérve a 2,718 billió dollárt, ami a globális GDP 2,5%-át teszi ki.
„Tegyétek le a kardotokat!” – sürgette a pápa 2025 októberében tartott Mária-virrasztáson a világ hatalmasságait, felidézve Jézus szavait, és arra hívva őket, hogy legyenek merészek a leszerelésben. Ma a fegyverek megváltoztak: a kardok helyett drónok vannak, amelyek a háború képét „videójáték-jelenetté” torzítják. A háború azonban továbbra is olyan drámai valóság, amelyhez nem szabad hozzászoknunk – hangsúlyozta a pápa a 2025. június 18-i általános audienciájának végén.
Edoardo Giribaldi / Vatican News
Fordította: Dénes Gabriella
