Lelki olvasmányokkal nagyböjtben – de hogyan, ha nincs rá időm?!

0
348
Illusztráció (Fotó: Johnny McClung / Unsplash)

A nagyböjt számos lehetőséget rejt magában, még akkor is, ha első hallásra mindenkinek a lemondások jutnak eszébe. Egyik remek lehetőség éppen az, hogy lelki olvasmányok által növekedjünk az istenszeretetben. Vannak, akiknek ez már napi rutinjuk része, nos, ez a cikk nem nekik szól, hanem azoknak, akik újra és újra nekifutnak az olvasásnak, de hamar abba is hagyják – nem csupán a lelki olvasmányokat –, mondván, nekik erre nincs idejük. Hogyan lehet mégis időt szakítani munka és család, gyerekek és egyéb gondok mellett a lelki olvasmányokra és az olvasásra általában?

Az első és legfontosabb dolog, amit le kell szögeznünk, hogy nem kell egyszerre elolvasnunk a Csendes Dont (1806 oldal), ahogy a Bibliát sem egy leültünkben szoktuk átlapozni. A lelki olvasmányokból az is elégséges, ha egy-két oldalt (vagy akár csak egy-két bekezdést!) olvasunk egy nap, ez már lendíthet imaéletünkön, alapot adhat a gondolkodásra, elmélkedésre.

Ha mégis igényünk lenne rá, hogy hosszabb, összefüggőbb szövegeket egyszerre olvassunk el, de időhiánnyal küzdünk, érdemes megfontolni néhány szempontot. Természetesen egy kis erőbefektetés és tervezés szükséges, magától nem alakulnak át a hétköznapjaink és a szokásaink. Kinek-kinek élethelyzete szerint változik a teendői listája, de egészen biztosnak tűnik valami, általános kijelentés szokott lenni a „nincs időm semmire”.

Hogyan lehet mégis időt szakítani a nincsből?

Az első tipp – nem meglepő –: szorítsuk vissza az online jelenlétet. Ne bújjunk a kisujjunk mögé… Mindannyiunknak kéznél van a telefonja, ha alkalmunk van, máris görgetünk vagy éppen játszunk. Elég egy zsúfolt buszon vagy sorban álláskor, várakozáskor szétnézni embertársainkon, a jelenlévők legalább felénél kézben lesz a telefon. Tehát akkor mégsem arról van szó, hogy nincs idő, hanem inkább arról, hogy nem könyvet lapozunk, hanem online-kodunk. Tévedés azt hinni, hogy csak a gyerekek és fiatalok teszik ezt – a fókuszunkat már rég ellopta a digitális világ. Anélkül, hogy összeesküvés-elméleteket gyártanánk, tisztában kell lennünk valamivel: a nagy techcégek algoritmusaik, célzott reklámjaik és tartalmaik által befolyásolnak bennünket, a figyelmünket magukhoz szegezik. Nem csak nagyböjtben kell(ene) felvennünk a kesztyűt e téren is. Mindenesetre annyi biztosnak tűnik, hogy nehéz a könyvre fókuszálnunk, ha kéznél van a telefonunk.

Érdemes egy átlagos napon tudatosan mérni, hogy mennyi időt vagyunk online, és aztán ezt a mennyiséget teljesen tudatosan kell csökkenteni, és ezt az elhatározást be is kell ám tartani… Ki hinné, hogy már vannak olyan applikációk, amelyeken be lehet állítani, hogy naponta mennyit időt engedélyezze használni a neki megadott más alkalmazásokat, és könyörtelenül bezárják az orrunk előtt a kedvenc oldalainkat és appjainkat is, ha letelt az idő. Ha nem zörög a telefonon az értesítések hada, az is segít másra, azaz az olvasásra figyelni. Ha nagyon piszkálni akarjuk a telefont, akkor csak tegyük töltőre – a másik szobában, és hagyjuk is ott.

A második tipp itthon még nem annyira elterjedt, de: legyen nálad mindig egy könyv! Akár, ha az orvosnál, bankban, ügyintézésnél kell várakozni, akár a gyerek edzésein vagy amíg a játszótéren homokvárat épít,  akár, ha tömegközlekedéssel utazunk, mindig elő lehet venni, bele lehet olvasni az aktuális kiszemelt példányba. Elképzelhető, hogy az emberek furán néznek, de egy 15 perces várakozás vagy utazás alatt egész jól lehet haladni a könyvvel. Emellett ha a gyermek a szülejét olvasni látja, a jó példa ragadós lehet.

Egy következő tipp – ami talán meglepő! –: el kell fogadni a lassú haladást, és nem kell minden áron több tíz oldal elolvasását kitűzni egy napra. Főként, hogy elő-előfordul olyan is, amikor egész nap nincs megállás, rengeteg a tennivaló, és legfennebb este van idő olvasni, amikor már az ember szeme ragad le a fáradságtól. Ilyenkor tudatosan és határozottan kell olvasni egy keveset, egy bekezdést vagy egy-két oldalt. Az esti olvasás segít ellazulni, elengedni a feszültséget, elterelni a figyelmet a napi eseményekről. Sokan elcsüggednek, mert kevésnek tartják a napi egy-két bekezdést vagy oldalt, viszont ezek a napi mennyiségek összeadódnak, és szépen lassan eljutunk a könyv végére. Ha pedig lelki irodalmat olvasunk, akkor nem is kell egyszerre ennél többet befogadnunk belőle, amennyiben minőségre és nem mennyiségre „gyúrunk”.

A negyedik tipp, amin ugyancsak meghökkenhetnek egyesek, hogy hívjuk a gyerekeket egy közös, kuckózós olvasópartyra. Gyakran lehet hallani a szülőktől, hogy majd, ha felnőnek a gyerekek, akkor fognak olvasni, addig legfennebb csak esti meséket. A családban ugyanakkor ki lehet alakítani annak a „divatját”, hogy közösen, „kuckózva” olvassanak. Ha a szülő már pattanásig feszül, és úgy érzi, most szüksége van 5 perc olvasásra, és leül a gyerek mellé egy könyvvel, előbb-utóbb a gyerek is érdeklődni fog a tevékenység iránt, be lehet vonni, olvashatja a saját meséskönyvét, vagy nézegetheti abból a képeket. Sokkal egyszerűbb, ha a gyerekkel korábban már beszélt arról, hogy néha elő fog fordulni ilyesmi is, tehát ha nem éri teljesen váratlanul a dolog. Lehet nyerni ilyen módon is napi 5-10 percnyi olvasásélményt. Talán nem a lelki olvasmányok ideje ez – bár ki tudja. Emellett pedig igazán példamutató magatartás, amelyből a gyermekek sokat tanulhatnak, többek közt azt is, hogy olvasni jó dolog, és nem szükséges hozzá teljes csend vagy kivonulás a világból, közösen is lehet folytatni ezt a tevékenységet.

Végezetül pedig az ötödik tipp, értékeljük a hangoskönyveket, és bátran hallgassuk is őket. Akár bevásárlás közben, tömegközlekedési eszközökön vagy takarítás, főzés, vasalás stb. alatt is hallgathatóak ezek a könyvek. Persze, sokan nem tekintik olvasásnak – ahogy szó szerint valóban nem is az –, viszont mégis számba vehető akként. Apránként, öt-tíz perces blokkokban haladva is eljuthatunk a könyvünk végére. Az a leggyakoribb érv pedig, hogy könnyebben elkalandozunk közben, sajnos ugyanúgy fennáll olvasás alatt is. Manapság pedig számos podcast vagy rövid elmélkedés elérhető audiovizuális formában, még ha nem is olvasmány és könyvfogyasztás, de ha a nagyböjti lelki táplálkozás van a fókuszunkban, akkor ezeket érdemes várólistázni.

Theresa Civantos Barber / Aleteia alapján

(dg)

MEGOSZTÁS