A megszentelt élet napja,Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony – ünnepét ülte február 2-án, pénteken a katolikus egyház. Ez az ünnep 1997 óta Szent II. János Pál pápa rendelete alapján egyben a megszentelt élet világnapja is, amelynek célja felhívni a figyelmet a különböző szerzetesrendek fontosságára az egyház életében. Azóta minden évben az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek. E jeles nap alkalmából a csíksomlyói kegytemplomban találkoztak a környék szerzetesei.
Urbán Erik ferences tartományfőnök a világnap alkalmából a Gyulafehérvári Főegyházmegye területén élő szerzeteseknek írt levelet: „Kedves Nővérek és Testvérek, az Úr adjon Nektek békességet! Engedjétek meg, hogy egy személyes, ferences megközelítéssel indítsak: a ferences nagycsalád idén, Szent Ferenc atyánk stigmatizációjának 800 éves évfordulóját ünnepli. Krisztus szeretetétől megpecsételve szerette a fölséges és dicsőséges Urat! A stigmatizáció párhuzamával élve és mint hasonlatot használva, a romániai, szűkebb értelemben vett erdélyi szerzetesközösségek 1949-ben szintén stigmatizálttá, ha úgy tetszik megfeszítetté lettek: a kolostorokat feldúlták és államosították, a közösségeket kitoloncolták, nyilvános szolgálatukat betiltották, számos ismert és ismeretlen személyes, közösségi, fizikai és lelki terrornak vetve alá a rendtagokat. Az állami statisztikák szerint 25 római katolikus szerzetesrend és kongregáció működött a konkordátum adta keretek közt, kb. 2400 létszámmal, amelyből 480 fő volt férfi szerzetes és több mint 2.000 fő volt női szerzetes. Ezek a rendek több száz különféle iskolát, kórházat, szociális intézményt működtettek. A 810/1949-es számú határozat az a kormányrendelet, amely felsorolja azt a 15 római katolikus társulást, kongregációt, szerzetesrendet, amely feloszlatásra kerül. Mindennek 75 éve. 75 év: mondhatni egy emberi élet, amelyben vannak örömteli és kevésbé örömteli napok és események, viszont az Úr mindvégig mellettünk. Velünk a nagypénteki sötét elhagyatottságban, velünk húsvétvasárnap életigen fényében.
A gyulafehérvári főegyházmegyében a 2024-es évben, a szentévre való előkészületben, az „Imádsággal megújuló közösség” pasztorális évet hirdette meg a főpásztor. Február 2-án, amikor megünnepeljük a mi Urunk Jézus Krisztus templomban történő bemutatását, azt is üzeni számunkra, hogy Akit bemutatott Mária és József, ő az, akire várunk és vágyunk, akit fogadni akarunk Simeon és Anna lelkületével, ő az, életünk értelme. Ő az, Aki nagy elődeinknek erőt adott abban a reménytelenségben, amiben 75 évvel ezelőtt részük volt, hogy élve a hűséghez erőt adó találkozás örömét, átörökítsék a lelkiséget-lelkületet, akartak nekünk jelent építeni. Elődeink hűséges helytállása arra is késztet, hogy mi is akarjunk jövőt, ezért tegyük fel – egyénileg és közösségileg – a kérdést: mit vállalok/vállalunk, hogy életünk és küldetésünk megfeleljen életformánknak a jelenben? Az imádsággal történő megújulás évében meg kell állnunk, körbe kell néznünk, merre haladunk és milyen kritériumok alapján? Fel kell tennünk az alapvető és kényes kérdéseket is, hogy életünk és életformánk lényegét érintve, minél inkább a sziklára építsünk.
Megszentelt életünket és küldetésünket a jelenben beszédessé teheti, segítik visszanyerni „karizmatikus identitásunkat”, amely megújítja életünk és közösségeink prófétai elevenségét és elvezet az egyéni megtéréseken túl a közösségi megtéréshez. Életünknek van középpontja, Aki szólt, meghívott, meghallottuk és elfogadtuk. Erős hittel, szülessünk újjá a szeretetben és engedjük, hogy ajtónkon kopogjon a Remény és nálunk maradjon. A Magnificat naponta felhangzik monostorainkban, kolostorainkban, közösségi házainkban, naponta emlékezetünkbe idézzük „Mária hálaénekével”, hogy ő mindenható, „nagyot cselekedett” az emberrel, és hogy „szent az Ő neve”. A hálaének segít felismerni, hogy gyökeresen legyőzetett a bűn, amelyet a földi történelem hajnalán a férfi és a nő követett el hitetlenségével és kishitűségével. Mária, akit a hagyomány „új Évának” nevez, erőteljesen hirdeti a soha el nem homályosítható igazságot Istenről, aki szent és mindenható, aki kezdettől fogva minden jó adomány forrása, aki „nagy dolgot cselekedett”. Mária, testvérünk és Urunk, Jézus Krisztus édesanyja, tedd hitünket erőssé, reményünket világossá, szeretetünket befogadóvá, tisztíts és járj velünk az imádságban történő megújulás zarándokútján. Áldott ünnepet és találkozást mindannyiunknak!”
Tisztelettel és szeretettel:
Fr. Urbán Erik OFM
