Hármashangzat

0
502

Hármashangzat: egy hármas kiállítás karácsonyra. Raul Ciosescu, Kun Árpád Gyögy és Starmüller Géza kiállítását december 19-én Forró Ágnes nyitotta meg. Gitáron közreműködött Lădar Maria. A vendégeket köszöntötte és a tárlatmegnyitót bevezette László Attila főesperes-plébános. A kiállítás 2024. január 26-ig, hétfőtől péntekig, 10‒17 óra között látogatható a Szentegyház utca 4. sz. alatti Ars Sacra Claudiopolitana képtárban, amelyben az Adoremus katolikus könyvesbolt is helyet kapott. A kiállítást bemutató Forró Ágnes képzőművész méltatását olvashatják.

Fehér, fagyos, dérlepte mesebeli tájra ébredtünk, a fán lévő aranyalma jégtüskét növesztett. Deres mintázat alatt fekszik a város. Ha kint fagyos is, miért ne lehetne bent fény? Képtárunk falai között az itt látható festmények és a bronz fénye ragyogja be a teret.

Hármashangzat: a zenében, klasszikus értelemben, egy hangsor első, harmadik és ötödik hangjának együttese, itt három, különböző életkorú művészt fog össze. Mindhárman Kolozsváron születtek, itt jártak iskolába, itt szereztek diplomát a képzőművészeti egyetemen, és egymásba kezét fogva, egymásba kapaszkodva haladnak a megvalósítás útján.

A képekeben, szobrokban sejtelmes transzcendens világ már túljutott az evilági, emberi léten. A művész átlépte a köznapi értelemben vett határait. „A hit, akárcsak a látás a festőnek, értelmet ad az ember bolyongásának a földön. (…) A hit által sok minden láthatóvá, érthetővé válik. (…) Valakitől kapnunk kellett a bennünk lévő értékeket, az értelmet, bölcsességet, a jóságot, a szeretetet” ‒ a tálentumot ‒ egészíteném ki Böjte Csaba szavait. „Ezek a képességek, készségek (…) túlmutatnak az anyagi világon, egy felsőbb világról tanúskodnak. És ha belátod, hogy létezik egy felsőbb hatalom, akarsz-e vele kapcsolatba lépni, barátságot kötni vele, hogy erőt és útmutatást kapj az élethez.” (Böjte Csaba)

Raul Ciosescu Kolozsváron született 1980-ban, többnyelvű, többkultúrájú családban, a képzőművészeti líceum után a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem festészet szakán szerzett diplomát, a grazi Karl Franzens Egyetemen kultúrtörténetet hallgat, a bécsi orvostudományi egyetemen bonctanhallgató, a bolognai akadémián szobrászatot tanul, beutazza Nyugat-Európa nagyvárosait, számos nemzetközi kiállítás és művészetelep résztvevője. Rajtanárként, múzeumpedagógusként keresi kenyerét. A kiállítást szüleinek ajánlja. Raul azt vallja: ,,a színek foglalkoztatnak, a festményeim hogyan töltődnek fel és alakulnak át szimbólumokká; érdekelnek a évszakok, a természet ritmusai, a nappalok és éjszakák, a világosság és sötétség váltakozásai, de az emberi test felépítése is foglalkoztat, ami a lelkünket tartja zárva.” ,,Nekem a festés olyan, mint másnak az írás – fausti összevisszaság kívülről nézve, viszont életem értelme a művészeten keresztül teljesedik ki… Ha az idő falat építene a térben is, akkor hol a falon innen, hol a falon túl lennék. A reneszánsz és barokk kor művészetében érzem magam jól, nem a jelen korban… a művészetnek nincs ára, úgy, ahogy a léleknek sincs, a kettő egymást tükrözi, egymásba kapaszkodva megy a saját útján, ami az összes szabadságot megadja – vallja Raul Ciosescu. Itt látható olajképei Kolozsváron készültek, tájképek, érdekes megfigyelni, hogyan fog hozzá: gyorsan fest, széles ecsetvonásokat húz a vászonra, felületeket hagyva üresen, így néhány munka befejezetlennek tűnik. Megfesti az eget — vajon a földet miért nem? Égig érő fák között házfal rácsos ablakkal, egy másikon legelésző lovak. Az évszakokhoz kötődő tájképek színharmóniáiban felsejlik a tavasz is…

Starmüller Géza Kolozsváron született 1966-ban, a kolozsvári képzőművészeti egyetemen szerzett diplomát szobrász szakon 1998-ban. Elmondása szerint húsz évvel ezelőtt volt egyéni kiállítása. Vegyes technikával készült munkáinak – az akril és olaj váltakozása – erővonalai felfelé áramlanak, az égbe törnek, a fény felé. Témái a belső felemelkedés: rend a káoszban, vagy káosz a rendben. Az absztrakt és figuratív elemei követik a szimmetriát, bal és jobb oldal, fent és lent. Minden áttetsző, üveges, zselészerű, tükörszerű, rejtett belső ragyogás, a valamikori paradicsomi állapotnak ábrázolása. Minden a fényben köt ki… Szimbolikus erővel bír a fényben ragyogó Égi város, ahogy lelkünket beszippamtja a halál. A Gótika, a Templombelső motívumai is szimmetrikusak, itt a lenti, földi, anyagi lét a fenti, égivel kapcsolódik… A lenti türkíz ha fent lenne, a transzendens égi világává válna? Áttetszőség, a fények játéka, sejtelmesség, tőlem balra rózsaszín világ bontakozik ki, paradicsommadarak az égig érő fán, a világfán, a hosszú farktollú befelé ível, befelé viszi a tekintetet. A felfelé törést stilizálni, áttetszővé tenni, technikában elfolyatni, hogy friss maradjon. Pedig akril – vallja a művész. ‒ ,,Ezen a képen – rámutat a Felemelkedés 3. -ra – az egymással szemben álló szimmetrikus, domború forma mozgásban van, közben örvénylik, beszippant és valahol kidob a felszínre. Itt is a lét felemelkedését szerettem volna ábrazolni.” Új munkája a Háromszögek, Isten szeme tekint ránk, figyel. Vajon megértjük-e ezt a tekintetet, észlelem-e, ő figyel téged, de te vajon látod-e őt…

Kun Árpád György a rendszerváltás utáni kilencvenes évek elején végezte tanulmányait a kolozsvári képzőművészeti főiskola szobrászat szakán. Vallomása szerint „nem volt tanár, akitől tanulhatott, mi, diákok, egymástól sajátítottuk el a tudást”. Itt látható kisebb méretű bronzszobrai egy részét ebben a kiállító térben már lathattuk tavaly. Női istenszobrok saját dinamizmussal, ahogyan Géza a festményeiben, úgy Kun Györgynél is a belső erő bentről kifelé és felfelé bontakozik ki, a szobor vezető vonala megfeszül és vektorban csúcsosodik ki, az Emese álma bronz kisplasztika alsó, gömbszerű része neolitikus forma, termékenységi szimbólum. Emese teste kereszt formát ölt, testében turul madár, itt is pogány-keresztény motívumok kombinációi – a Nimfa, az Erdő szelleme, a Tavasz hírnöke. Ezek az Emese álma újragondolásai, amelyeket vázlatok, rajzok sorozata előz meg, közben érlelődik a téma és annak megvalósítása, kivitelezése. Mintázás közben is át- és újragondolja a formát, a vázra felrakott agyagból el lehet venni, hozzá is lehet tenni. A Nimfa is mintázás közben alakult át, van benne valami keletiesség, az erdő felett lebeg egy másik világban. A nimfa az erdő szelleme az animista világban, de termékenységi szimbólum is, hasa közepén a spirál, ami a végtelenséget szimbolizálja. – a madárszerű, szárnyaló lények, hibrid zoomorf madarak mégsem madarak, szárnyukat levetve a lény plasztikailag stilizáltabb, térbelisége dinamikusabb lett, forgó formává alakult, a transzcedentális erő felhúzza a felső vilába. A Mennydörgő madár több mint madár, filozófiailag is, plaszticitás szempontjából is, spirálba forduló szárnya körbeöleli a testet, a mozgást sugallja és mitikus madárrá alakul. Az indiai mitológiában a mennydörgö varjú az erőt, a villámot szimbolizálja.

Forró Ágnes

Fotó: Horváth László, Bodó Márta, Nagy Emőke, Sandra Lădar