Az Úr ajándéka a gyermek, idézte a zsoltáros szavait (Zsolt 127,3) Kocsis Aliz iskolaigazgató a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum tanévnyitóján, amelyet szeptember 11-én ünnepeltek. A régi diákok mellett huszonöt előkészítő csoportos gyerek, illetve ötven kilencedikes diák (két osztályban: teológia–intenzív idegennyelv, kereskedelem–turisztika) kezdte meg az új tanévet az iskolai és egyházi elöljárók bátorító szavaival felvértezve.
Az iskola által képviselt keresztény értékrend fontosságát hangsúlyozta a mai világban Schönberger Jenő szatmári megyés püspök. Jó az, hogy Nagykárolyban, bár az állam által fenntartott, de egyházi, felekezeti iskola működhet, amelynek hétköznapjait sokszor harcok és nehézségek árnyékolják be, de amelyik mindig, minden helyzetben az Úr áldása alatt él és teszi a jót, fejtette ki a főpásztor. A püspök megköszönte a szülőknek, hogy az iskolára bízták gyermekeiket, a tanárokat és diákokat pedig komoly, szorgalmas munkára buzdította, ami remélhetőleg meghozza év végén a várt gyümölcsöt.
Minden új év új álmokat szül, olyanokat is, amelyeket nem mertünk álmodni – mondta ünnepi köszöntőjében Kocsis Aliz iskolaigazgató, kiemelve, hogy ez a gondolat lehetne a tanévnyitó mottója is, amikor tanár és diák sorsa különös módon fonódik össze, hiszen nemcsak a naptári év kezdete, hanem a tanévé is jó alkalom arra, hogy álmokat szőjenek, elhatározásokat hozzanak, nyitott és bátor szívvel fogadják az új kihívásokat. Hogy ezeket a célokat és álmokat elérhessék, az iskolaigazgató szerint Isten kegyelme mellett fontos, amire Ferenc pápa irányította korábban a fiatalok figyelmét: a titok a szívben, az észben és a két kézben rejlik. „Ha jó a szívünk, ha jól gondolkodunk és mindezekért két kezünkkel tenni tudunk, akkor minden jobb lesz és a munkánk is meghozza gyümölcsét” – emlékeztetett Kocsis Aliz, azt kívánva, hogy ez az üzenet kísérje a munkájukat ebben a tanévben is.
Az előkészítős diákokhoz szólva kifejezte örömét, örömüket, hiszen nagyon várták már őket. Bár lehet, hogy nekik még a Mancsőrjáratos vagy Annás-Elzás táska vagy tolltartó fontos, de szüleik átérzik a nap súlyát, hiszen huszonöt család életében kezdődött egy új időszámítás. Azt kívánta, hogy szeressék meg egymást és az iskolát, és hogy minél több tanulással és főleg játékkal teli órát töltsenek el együtt.
A szülőkhöz és a pedagógusokhoz szólva az iskolaigazgató a zsoltáros szavait idézte, miszerint az Úr ajándéka a gyermek, így amikor a szülő egy intézményre bízza a gyermekét, az Úr ajándékával bízza meg őket, akikről tanáraik gondoskodnak nap mint nap. Örömteli hivatás ez, amelyben jelenlétükkel, szolgálatukkal az Úr ajándékait formálhatják. A szülők és tanárok kihívása közös, hiszen a nevelés nem csupán az intelligencia vagy a munka gyümölcse, hanem a tanúságtételé és a példáé is, magyarázta az intézményvezető.
Isten áldását kérte elhatározásaikra, munkájukra, hogy lelkes segítői és társai legyenek egymásnak, hogy Kalazanci Szent József közbenjárásával és az Úr áldásával kezdjék és járják az útjukat, hogy mindent Isten dicsőségére, tiszteletére és szolgálatára tehessenek.
Turtureanu Róbert spirituális beszédében felidézte a Kalazanci Szent Józseftől származó éves mottót: „Aki imádkozik, jól teszi, de aki tesz valamit a másik javára, az még jobban teszi.” Az evangéliumi rész kapcsán (Lk 6,6–11) három üzenetet fogalmazott meg a tanárok, a diákok és szülők számára. Elsőként a tanításra és a tenni akarásra irányította a hallgatóság figyelmét: legyenek nyitottak a tanításra, hogy szellemi téren befogadják a különböző tantárgyak információit és ezáltal megismerjék az Isten által teremtett világot, illetve lelki téren váljanak nyitottá Jézus örömhírére és váltsák tettekre azt. Másodikként a jó tettek fontosságát hangsúlyozta a körülményektől és véleményektől függetlenül: Jézus és Kalazanci Szent József példájára tenniük kell a jót, még akkor is, ha nem mindig nézik azt jó szemmel, de az emberek közös élethivatása a feltétel nélküli szeretet. Harmadikként kiemelte, hogy az életet kell hirdetniük: lássa meg Nagykároly, hogy lássa meg a világ viselkedésükben, beszédükben, tetteikben, hogy Krisztus barátságában nevelkednek, hogy a Kalazanciba járnak.
