Várszegi Asztrik emeritus főapát tolmácsolta Szent István király üzenetét Kolozsváron

0
1918

Szent István király ünnepének délelőttjén, az előző héthez hasonló verőfényes nyári napon a Szent Mihály-plébánia kapujától vonult szentmisére a ministránsok sorát követően a plébánia papjai mellett Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi bencés főapát, püspök, aki az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka volt. A liturgiát énekével kísérte az Ars Nova Sacra budapesti énekegyüttes. A misét celebrálókkal együtt vonultak be a testvérfelekezetek lelkészei, akik a szentmise után tartott kenyér megáldásban imával vettek részt.

Bevezetőjéében a bencés főpap testvéri szeretettel köszöntötte az ünneplő közösséget és átadta Szent Márton monostora szerzeteseinek köszöntését, akik alapítójukra, Szent István királyunkra emlékeznek Pannónia szent hegyén, Pannonhalmán. Elmondta, hálás a meghívásért, a vendéglátásért, a baráti közösségért, és hogy itt lehet e közösséggel együtt az ünnepen, amelyen az országalapító, egyházszervező nagyságra emlékezünk.

Homíliája a tapasztalt tanár és pásztor tanítása volt, megragadó, egyszerű és mély. Arra kereste elmélkedve a választ, vajon mit akart első szent királyunk, vajon ma mit tenne, mit vár tőlünk. Szent István elkötelezett ember volt, mondta, aki nem hatalmi érdekből cselekedett. Azt akarta, hogy a krisztusi üzenet eljusson a Kárpát-medencébe érkező magyarokhoz. Nem szerkezetet akart teremteni, nem kereteket, nem intézményt — az szükséges természetesen –, nem is az anyagiak vezették, hanem Isten igéje.

Rendelkezése értelmében tíz falunak egy templomot kellett építenie, fenntartania. Ma ennek talán az felelne meg leginkább, ha a (világ)hálón belül minden tíz közösségnek volna egy centruma, ahol hallani lehet Isten igéjét. Mindenben eligazít ugyanis Isten igéje: megvilágosít, lelkesít, megtanít, hogy viszonyulj magadhoz, az egészségedhez, másokhoz, mindenhez.

,,Az ünnep mindig időszerű üzenetét egy szentírási mondatban össze lehet foglalni: Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Jézus tanítványai Isten országának örömhírét vitték el a világba. Az örömhír az életről szól, arról, hogy miként tapasztaljuk meg Isten szeretetét, miként kell egymáshoz viszonyulnunk, mit jelent népben, közösségben, a bűnöktől szabadon és boldogan élni, hogy oldjuk meg az életünk kihívásait, az örömöt és a szenvedést, életet és a halált.”

,,Szent István királyunk azt akarta, hogy népének is része legyen Isten országának örömhírében. A 11. század eszköztárával élt, és mivel hatalomban volt, felülről építkezett: királyi kézben egyesítette a törvénykezést, az egyház szervezését, Hatalma eszköztárával felülről építette az egyházat.”

,,Ma így szólna hozzánk: Jézus Krisztus jóhírét előbb magatok fogadjátok be, tapasztaljátok meg és éljetek ebből. Én felépítettem hatalommal felülről, ti folytassátok alulról építve: alapot vetni a hitben, az alap a sziklán nyugodjon, hogy az új építmény biztonságot nyújtson a családnak és tagjainak. Egy szétesett, gyökeresen megváltozott, elvilágiasodott társadalomban más út nem lehetséges. Feudális, tekintélyi, netán barokk mentalitású egyházat már nem lehetne szervezni, mert az nem működnék.”

Várszegi Asztrik feladatot adott minden hallgatójának: a szentmise után hazatérve a világhálón megkeresni és elolvasni a keresztségi szertartást. Akiket kisgyermekként kereszteltek, nem emlékezhetnek, mi hangzott el megkeresztelésükkor. Ott egy döntés született, amikor az ,,Ellene mondasz?” kérdésre, amelyet a pap tesz fel az egyház, a keresztények közössége nevében, válasz született és mondatott ki.

A szentmisén felolvasott szentírási szövegek ,,egy félmondattal sem utalnak arra, hogy mit, hogyan kellene magunkon kívül megváltoztatni a világban, de annál többet mond arról, hogy szívünkben minek kell megváltoznia. Arról beszél, hogy miként kell Istenhez, önmagunkhoz és egymáshoz viszonyulnunk.” A Példabeszédek könyve szerint „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet”. A szívünk vágyai szerint cselekszünk, ezért fontos, hogy a szívünk tiszta legyen, a jóra, a helyesre törekedjék.

Szent István csodálatos egyéniség, az ő nyomán haladva azt a tanítást vihette haza, aki az ünnepen az emeritus főapátot hallgatta: ,,nézzetek a szívetekbe, nézzetek szembe azzal, mit vállaltatok a keresztségben, azt adjátok tovább gyermekeiteknek”.

A 21. századi egyházaink vergődésének egyik pontja az a tapasztalat, hogy a szavaink devalválódtak, hiába mondunk, prédikálunk szépet, nem hallják, nem értik. De ha tiszta szívvel odafordulsz a másikhoz! ,,Ferenc pápánk sok értetlenség ellenében pontosan ezt teszi. Nem az intézményt, hanem az evangéliumot ajánlja a keresztényeknek. Sokszor ellenszélben. Az egyház előre zarándokol a történelem útján és Isten támogatásával alulról építkezik, lélektől lélekig, közösségtől közösségig adja tovább az örömhírt. Krisztust ma, a ma emberének és társadalmában kell hirdetni és tanúsítani sok türelemmel, emberi jósággal és megértéssel, mindenekelőtt vonzó példával. Csak a tevékeny, a törődő szeretet hatékony.” Ferenc pápa szavaival zárta homíliáját Várszegi Asztrik: ,,Óvakodjunk az előre gyártott megoldásoktól. Arra vagyunk hivatottak, hogy szembenézzünk olyan nagy kérdésekkel, amelyekre nincs egyszerű válasz, hanem arra ösztönöznek bennünket, hogy induljunk el, haladjuk meg önmagunkat, lépjünk túl önmagunkon. Keres és kockáztat: ezek a zarándokélet igéi, szavai.”

A szentmise áldásai után a magyarok kenyerének megáldása következett, a kenyerek útjáról a Kárpát-medencében a Magyarok Kenyere program felelőse, Horváth Vivien beszélt. A magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Németh Zsolt, majd az RMDSZ-es politikus, a Pro Agricultura alapítvány elnöke, Antal Géza az erdélyi gazdák képviseletében is szólt a jelen levőkhöz.

Rácz Norbert unitárius, Bibza Gábor református és Fehér Attila evangélikus lelkész rövid ima után megáldotta az előkészített kenyeret, cipókat, amelyeket a főapát szenteltvízzel is meghintett, majd azokat a pompás kalotaszegi viseletbe öltözött lányok és legények a templom bejáratánál kínálták, míg a templomtoronyból fúvósegyüttes adott toronyzenét.

Fotó: Magyarország kolozsvári főkonzulátusa; Bodó Márta