A szatmári egyházmegye június 14-én, az ígéret évének első szakaszában ünnepelte a Jézus Szíve egyházmegyei búcsút. Az ünnepi szentmisét a székesegyház előtti téren mutatták be, amelyre az egyházmegye minden részéről és az anyaországból is érkeztek hívek, zarándokcsoportok és lelkiségi közösségek.
Schönberger Jenő szatmári megyés püspök a szentmise elején magyarul, románul és németül szólt a jelenlévőkhöz. Legelső helyen köszöntötte az ünnepi szónokot, Kiss Endre kanonok urat, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet lelkivezetőjét és tanárát, aki örömmel fogadta el a meghívást, hogy az egyházmegyei búcsú szónoka legyen.
A főpásztor megemlékezett a 15 évvel ezelőtti Jézus Szíve-búcsúról is. 2011. július 3-án XVI. Benedek pápa megbízottja, Angelo Amato bíboros-prefektus a boldogok sorába iktatta Scheffler János vértanú püspökünket, a szentmisét pedig Erdő Péter bíboros, prímás mutatta be. Schönberger püspök imádságba foglalta a már elhunyt szentatyát és a bíboros-prefektust; Erdő Péter bíboros úr számára pedig Jézus Szentséges Szívének áldását kérte, hogy mielőbb visszanyerje teljes egészségét és visszatérhessen munkájához. A főpásztor ezt követően köszöntötte a paptestvéreket és a szerzeteseket, a határon innen és túlról érkezett vendégeket, a zarándokok és lelkiségek különböző csoportjait, a Mária Rádió hallgatóit, valamint minden kedves hívét, akik eljöttek Jézus Szentséges Szívét dicsérni, neki hálát adni és oltalmát kérni családjaik és a gyűlölettől, háborúktól terhes világunk számára.
A szentmise olvasmányainak nyelve tükrözte az egyházmegye híveinek nemzetiségi összetételét: az olvasmány románul, a szentlecke németül, az evangélium magyarul hangzott el. A hitvallást követő egyetemes könyörgések szintén három nyelven szóltak.
Az evangélium után Kiss Endre szentbeszéde következett, amelynek középpontjában Jézus Szentséges Szíve mint az emberi élet igazi középpontja állt. Rámutatott arra, hogy korunk egyik legsúlyosabb kísértése a felszínre való összpontosítás: a digitális zaj, az állandó információs túlterhelés és a teljesítménykényszer kiszorítja a belső életet, és az embert saját maga kis világának rabjává teszi. A szívére mutató Krisztus ezzel szemben egészen másra hív: arra, hogy ne mi, hanem ő legyen életünk középpontja, mert csak így találhatunk valódi nyugalomra és irányra.
Kiss Endre felidézte, hogy Isten nem azért hajolt le hozzánk, mert mi kiváltságosak vagyunk, hanem mert megelőző szeretettel szeret: ő előbb szeretett minket, mint mi őt. Krisztus gesztusai, a gyógyítás, az érintés, a tekintet, amely nemcsak néz, hanem lát, mind ezt a szívből fakadó szeretetet tükrözik.
Homíliájában egy mélyebb teológiai szempontra is ráirányította a figyelmet: a bibliai és keresztény hagyományban a szív nem csupán az érzelmek helye, hanem az egész ember belső középpontja, ahol értelem, akarat és szeretet egységbe kerül, s ahol az ember Istennel találkozhat. A modernitás tragédiája éppen az, hogy szétválasztotta az értelmet és a szívet, s ezzel elveszett a szív klasszikus szerepe mint a bölcsesség és az isteni megismerés helye.
Kiss Endre arra bátorította a híveket, hogy naponta „hozzáérintsék szívüket Jézus szívéhez”, és ebből a belső találkozásból lépjenek az élet, az emberek és a világ felé. Homíliáját azzal a meggyőződéssel zárta, hogy aki Jézus szívét ismeri és szereti, az gyógyulást, békét és reményt visz mindenhová, ahová megy.
A szentmise végén kezdődött a hagyományos Jézus Szíve-búcsú körmenete. A hívek zarándoktábláikat magasba emelve, énekszóval vonultak a székesegyházzal szemközti téren, tanúságot téve hitükről és Krisztus iránti szeretetükről. A körmenet a Jézus Szíve-litánia közös elimádkozásával és az Oltáriszentséggel adott ünnepélyes áldással zárult.
Az áldást követően Schönberger Jenő püspök köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az egyházmegyei búcsúünnep előkészítéséhez és méltó lebonyolításához. Külön köszönetét fejezte ki Czapkó Mihálynak, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkársága irodaigazgatójának a német nyelvű szentmise bemutatásáért, valamint Marius Anton Taloș jezsuitának, a kolozsvári Manréza igazgatójának a román nyelvű szentmise megtartásáért. A püspök köszönetét tolmácsolta továbbá Leabu Marius és Fanea József plébánosoknak, a román, illetve a német nyelvű személyi plébánia vezetőinek a búcsút megelőző kilenced megszervezéséért.
A püspök úr köszönete az ünnep szervezésében közreműködő valamennyi fél felé szólt: a városi és megyei hatóságoknak, a rendfenntartást és biztonságot biztosító rendőrségnek, csendőrségnek és tűzoltóságnak, a karitatív és egészségügyi szolgálatoknak, a technikai és logisztikai hátteret biztosító vállalkozásoknak, az egyháztanácsosoknak, az ifjúsági és közösségi szervezeteknek, az énekkarnak, a ministránsoknak és lelkészüknek, Mayer Nándornak, valamint a székesegyházi plébánia és a püspökség valamennyi munkatársának.
A búcsún jelen lévők lélekben megerősödve térhettek haza, szívükbe zárva az ünnep üzenetét, hogy Jézus Szíve nem csupán a búcsú napján, hanem minden egyes nap meghív, hogy visszataláljunk életünk igazi középpontjához.
Forrás és fotó: szatmári egyházmegye
