A bűvös huszonegy – a Down-szindróma világnapján ünnepeltek

0
539
Fotók: Gyulafehérvári Caritas

Őszinte szeretet, meleg ölelés, lágy simogatás, gyermeki kíváncsiság, barátságosság, melegszívűség, érzékenység, nyitottság, érdeklődés, határtalan kedvesség, vidámság, játékosság, őszinteség, jóság, mély érzések, jóhiszeműség, felszabadultság, képesség a pillanat megélésére, kalandvágyás, boldogság, szeretetteljesség – ez a huszonegy pozitív tulajdonság öntött látható formát számomra, miközben a Down-szindróma világnapjának megünneplésére szervezett nyílt napon figyeltem a mássággal élő fiatalokat tánc közben a csíkszeredai Szent Ágoston nappali foglalkoztató előterében. Március 21-e nemcsak a tavasz első napja, hanem a Down-szindróma világnapja is. Az esemény napjának kiválasztása azért erre a dátumra esett, mivel egy Down-szindrómás személynek a 21-es számú kromoszómájából három fordul elő minden sejtjében.

A tánc összehozza az embereket

Petres Enikő nem első alkalommal tanít néptáncot a fiataloknak – ez alkalommal azonban a Nagy Imre Általános Iskola hetedik osztályos tanulói is csatlakoztak a programhoz. A tánc – végezzük annak bármelyik formáját – összehozza az embereket, felszabadít, örömmel tölt el és nem utolsósorban gyógyít. Gyógyított a sok nevetés, az összeölelkezések, a felszínre kiszabaduló elrejtett érzelmek által.

Új recept, új barátságok

Kő, pityóka, víz, zöldségek, kolbász, só. Csupán ennyi alapanyag szükséges a kőleves elkészítéséhez – derült ki a gyergyószentmiklósi HalVirág Bábszínház előadásából. A kíváncsiskodók betekintést nyerhettek a kulisszák mögé, kipróbálhatták hogyan lehet mozgásra késztetni a kuruc katonát vagy éppen az öreg nénit.

Akadálypálya – lehetőség a korlátok túllépésére

Újabb látogatók érkeztetek – a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tízedik osztályos diákjai – akiket Răzvan öleléssel fogadott az ajtóban. Az új vendégek érkezésével kezdetét vette az akadálypálya, a kézműveskedés, a csíkcsicsói Fehér őszírózsák időscsoport két tagjával és kolléganőivel a közös sütés, és a sokak által várt arcfestés is. A versenyszellem feléledt labdajáték közben, Pókember elevenedett meg egy arcon, frissen sült piskóta illat lengte be a konyhát, felemás zoknikat színeztek a diákok a sérült fiatalokkal közösen – az érzékenyítő program elérte a célját.

Az akadály nem egy gát, hanem lehetőség. Lehetőség kibontani a dobozba zárt ismeretlent, táncba hívni egy idegent, kétszer nagyobbat ugrani a megszokottnál, barátságot kötni egy mássággal élő fiatallal, rácsodálkozni a világ kincseire, bátrabban használni a színeket, szíveket.

Forrás: György Mária Angéla/Gyulafehérvári Caritas