Az egyik legrégibb és legelterjedtebb Istenanya-ábrázolást szeretnénk bemutatni jelen írásunkban, amelyet a Vlagyimiri Istenanya néven ismerünk. Mivel egy korai alkotásról van szó, a mű eredetije nem maradt fenn, és így eredetét és elterjedését legendák övezik. A hagyomány szerint az első Mária-ábrázolást maga Szent Lukács készítette el, amelynek tükrözött másolataként született meg a ma ismert ikontípus. A Vlagyimiri Istenanya-ikon az Eleusza-képtípusba tartozik, amelynek gyökerei az egyiptomi kultúrában fedezhetőek fel. Az eleusza könyörülőt jelent. Az ilyen ikonok a dicsőség helyett nagyobb hangsúlyt fektetnek az emberi érzelmekre és az anya-gyermek kapcsolat bemutatására. Az ortodox hagyományon alapuló ikonfestészet nagyszámú reprodukcióval büszkélkedhet. Ez a széles körben elterjedt ikonmásolási hagyománynak is köszönhető, amely a szakrális festészet egy meditatív válfaját jelenti. A leghíresebb orosz ikonfestő, Andrej Rubljov is megalkotta a maga Istenszülő-ikonját 1408 körül.
A Vlagyimiri Istenanya legkorábbi, fennmaradt változata a közép-bizánci művészet korszakának végén, a 12. század elejére datálható. Bár Konstantinápolyban készült, innen Kijevbe, majd pedig Vlagyimir városába került, innen született meg a ma ismert megnevezése is. A mű nagy hatással volt nemcsak a keleti ikonfestésre, de a nyugati kultúrában is megjelentek hasonló kompozíciójú alkotások. Ezért okkal feltehetjük a kérdést, hogy miért vált ennyire népszerűvé és meghatározóvá egyetlen ikon.
Az egyik ok a gyermek Jézus és Mária közötti gyengéd kapcsolat, ahogyan egymáshoz hajolnak. Bár ikonról beszélünk, a mű túllép a sematikus ábrázoláson, és érzelmekkel telíti meg a felvázolt mozdulatokat. A gyengédség mellett felfedezhetjük a fájdalmat is Mária tekintetében. És ez a két érzelem szinte időtlenné teszi a képet, amely összekapcsolta a születést és a halált, az örömöt és a fájdalmat. Az ikonon megjelenő ellentétek az üdvösségtörténet teljességét mutatják be, kifejezve az istenanyaság lényegét, amely Máriának az emberiségért vállalt feladata.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/1-es számában.
