Hármas jezsuita ünnep Kolozsváron

0
327

Július 31-én, vasárnap a római katolikus egyház Loyolai Szent Ignácra emlékezett, Kolozsváron délután szabadtéren, a Jézus Társasága Hajnal negyedi Manréza Lelkigyakorlatos Központjának udvarán ünnepeltek a romániai jezsuiták. A latin rítusban celebrált ünnepi szentmisén hármas ünnepet ültek: Loyolai Szent Ignácra emlékeztek; a Manréza-központ alapításának 20. évfordulójára; valamint Loyolai Szent Ignác megtérésének 500., szentté avatásának 400. évfordulójára.

Az ünnepségen részt vett Claudiu Pop kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus püspök, több tucat római katolikus és görög katolikus pap, több száz római katolikus és görögkatolikus hívő és sok fiatal, köztük a hegyvidéki cserkészek. A jezsuita szerzetesekkel az évek során kialakult szoros együttműködés jeleként számos szerzetes is jelen volt az ünnepségen, köztük a görögkatolikus egyház Kolozsváron jelen levő több rendje: az Istenszülő Anyja Kongregáció nővérei Theodorine főnöknővel az élen, a Nagy Szent Bazil Rend nővérei és férfi szerzetesei.

A liturgia zenei szolgálatát a kolozsvári Bob-templom Angeli kórusa látta el Angela David vezetésével, valamint a Cipariu téren épülő görögkatolikus székesegyház Szent József kápolnájának római katolikus és görögkatolikus kórusának fiataljai.

Henryk Urban, a kolozsvári jezsuita közösség elöljárója röviden beszélt az évfordulóról, az ignáci év lezárásáról, és a jelenlevő figyelmébe ajánlotta Szent Ignác keresztény életmodelljét.

A homíliát Claudiu Pop püspök mondta, a szentmise főcelebránsa László Attila kolozsvári főesperes-plébános volt.

A püspök elismerését és örömét fejezte ki a jezsuiták által Kolozsváron végzett gazdag és gyümölcsöző tevékenységért. Hozzátette: “Örülök, hogy részesei vagyunk a ma este harmóniájának: görögkatolikusok, római katolikusok és valószínűleg még sokan mások, de nem azért vagyunk itt, mert egy hagyomány részének érezzük magunkat, hanem mert egy család részének érezzük magunkat. A jezsuita testvérekkel együtt ma az ő családjuk részei vagyunk, és valójában Isten családjának, az egyház családjának részei. Vannak csodálatos dolgok, amelyeket tettek, de vannak olyan dolgok is, amelyek kihívást jelentenek számunkra, amelyek felelősségvállalásra hívnak bennünket, mert ennek a harmóniának, ennek a szépségnek az alapja, amit látunk, az évek óta végzett napi munka, Isten előtt, térden állva, értelmet keresve, perspektívát keresve, minden nap megpróbálva többet tenni az egyházért, Isten nagyságáért.”

Beszélt Krisztus követéséről, a teljes önátadásról Loyolai Szent Ignác módjára, az összes szent és különösen Jézus példája szerint.

Végezetül megköszönte a jezsuitáknak mindazt, amit az egyházért itt tettek és tesznek. ,,Még ha a közelben háború dúl is, még ha a világjárványok még mindig leselkednek is ránk, még ha a válságok még mindig megrémítenek is minket, mindannyian együtt, egy családként biztosan megtaláljuk az utat a mennyek országába. Ez a mi célunk: egy kis ideig vagyunk itt a földön, az Úr tudja, hogy mindannyiunknak mennyi ideje van, de a mi célunk az, hogy előkészítsük a mennyországot magunk és mások számára. (…) Ha Isten szeretetét éljük, nincs háború, nincs világjárvány, nincs válság, amely képes lenne elragadni minket Isten kezéből. Isten szeretete minden akadályt legyőz,” mondta Claudiu Pop görögkatolikus püspök.

Az ünnepség végén a Jézus Társasága jelenlegi generálisának, P. Arturo Sosának az ajánlására, Loyolai Szent Ignác ünnepén, a Jézus Társasága összes templomával való imaközösségben megújították a Jézus legszentebb szívének való felajánlást.

Befejezésül Olivo Bosa, a Manréza Központ igazgatója néhány szót szólt a 2002-ben Kolozsváron megnyitott központ 20 éves fennállásának és tevékenységének gazdagságáról. Megnyitásakor a jezsuiták akkori általános elöljárója, Peter Kolvenbach, Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, valamint a görögkatolikus főpásztorok, hierarchák: George Guțiu és Florentin Crihălmeanu áldásával kezdte a szolgálatát.

A központ tevékenységének sajátosságait így jellemezte: ,,kezdettől fogva olyan katolikus lelki központ akart lenni, amely nyitott más keresztény felekezetek, román, magyar vagy más nyelvűek számára. Azzal a céllal hozták létre, hogy itt találkozzanak mindazok, akik mély kapcsolatot keresnek Istennel, akik keresik az élet értelmét. Olyan helynek szánjuk, ahol el tudunk rendezkedni arra, hogy nagyobb örömmel szolgáljuk felebarátainkat, hogy segítsük az embereket abban, hogy az evangélium szellemében betöltsék küldetésüket, hivatásukat, és hogy Isten terve szerint emberekké váljanak.”

,,A legfontosabb tevékenység, amit ajánlunk, a lelkigyakorlatok különböző formái. Egy lelki vezető segítségével, a csend és az imádság légkörében, amely lehetővé teszi a szív és a személyes szándékok megtisztulását, a lelkigyakorlatokat végzők képessé válnak Isten akaratának felismerésére, és segítséget kapnak ahhoz, hogy Krisztus terve szerint betöltsék saját küldetésüket az egyházban és a társadalomban. A lelkigyakorlatokon kívül hétvégenként elmélkedő napokat is ajánlunk házaspároknak, jegyeseknek, tanároknak, orvosoknak, szociális munkásoknak stb.”

A központban minden hívőnek lehetősége van arra is, hogy részt vegyen a vasárnap déli 12 órakor kezdődő szentmisén és a hétköznap reggel fél 8-kor kezdődő közösségi szentmisén.

Olivo Bosa, a Manréza Központ igazgatója megköszönte jelenlétet, minden pap, szerzetes és világi hívő jelenlétét, Arra kérte azokat, akik részt vettek a lelkigyakorlatokon — a jelenlévők közül sokan –, hogy ha hasznosnak találták azokat, adják tovább, hogy mások is ,,megismerjék Istent, és értelmet adjanak életüknek”. Hozzátette: ,,Sokan nem tudják, hol keressék, nem tudják, mit kezdjenek az életükkel.”

Szent Ignácnak, amikor Xavéri Szent Ferencet Indiába küldte, annyira lángolt a szíve Isten szeretetétől, hogy azt mondta neki: ,,Menj misszióba és gyújtsd fel a világot, gyújtsd fel a világot!” Ez a lelkigyakorlatok szelleme: lángra lobbantani az emberek lelkét, lángra lobbantani a mi lelkünket, hogy újra felfedezzük életünk célját, érezzük, hogy érdemes élni.”

Szép és bátorító befejezése egy ünnepi eseménynek, amely tele volt az Istennel való történelem, a Jézus Társasága történetének lelki gazdagságával, és a Manréza központ 20 éves fennállásának, a jezsuiták kolozsvári működésének örömével.

Románból fordította és szerkesztette Bodó Márta

Forrás: a kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus püspökség honlapja