Pünkösdi ajándék (1.) – Bölcsesség Lelke

0
1398

Bölcsesség lelke! – Gyújts bennünk világosságot, hogy az „egy szükségest” szemünk elől soha el ne vétsük, hogy a földi élet eseményeit az örök igazságok fényében ítéljük meg, és a múló javak használatában örök szempontok vezessenek!

Érdekes lenne megvizsgálni, ki mit asszociál a bölcsesség szóhoz. Egyesek gondolhatnak rögtön a bölcs öregre, a sztarecre, Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényből ismert Zoszima sztarecre, vagy G. E. Lessing Bölcs Nátánjára. Másoknak Salamon király juthat eszébe, aki mindenek felett a bölcsességet tartotta a legfőbb érteknek: „Adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesíthessem kötelességemet e nép élén” (2Krón 1,10).

Első gondolatom a Példabeszédek könyvéhez kapcsolódik: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést” (Péld 1,7). De mi is a bölcsesség? Az értelmező szótár szerint a bölcsesség: „Az egyén azon képessége, hogy hosszú távú józan, igaznak bizonyuló döntéseket tud hozni. Ez a képesség tudáson és tapasztalaton alapszik.” Seneca szerint: „A bölcsesség az élet tudománya” (Seneca, Levelek 95,7). A bölcsesség alapszóként a Szentírásban kb. 200-szor fordul elő, persze különböző utalással.

Az Ószövetségben utalást találunk az emberi bölcsességre, amely az ember természetes tulajdonsága, és amely a nevelésen és a tapasztalaton alapszik, de megvannak a maga korlátai. A hívő ember imában kéri az Úrtól a szív bölcsességét. „Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!” (Zsolt 90,12) „De nézd, te az igaz szívben leled örömöd – taníts meg hát a bölcsesség titkára!” (Zsolt 51,8) Az Istentől kapott bölcsesség képessé teszi az embert a természetfölötti látásmódra. „Az igaznak szája bölcsességet szól, nyelve azt hirdeti, ami helyes” (Zsolt 37,30). „A szám bölcsességet hirdet, okos beszédet sugall a szívem” (Zsolt 49,4). A tévedhetetlen bölcsesség csak Isten tulajdonsága. Jób könyvének 28. fejezete foglalkozik a bölcsességgel, és megállapítja, hogy az ember nem tudhatja, honnan származik az, mert: „Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül Ő tudja, hol a lelőhelye” (Jób 28,23).

Az Újszövetségben a bölcsesség megtestesítője Jézus Krisztus, Isten Fia és Igéje. Ő a bölcsesség Mestere, több, mint a próféták, nagyobb, mint Salamon. „Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége” (1Kor 1,24). Keresztény értelemben a bölcsesség a Szentlélek ajándéka, és csak azoknak lehet részük benne, akik engedelmesen befogadják: „Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek” (Ef 1,17). „Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva” (1Kor 2,12–13).

Teodora Dănescu SSS

Az írás megjelent a Vasárnap katolikus hetilap 2021. május 23-i, pünkösdi számában.