Az angyalok társa

Vallomások május első vasárnapjára

0
223
Illusztráció • Pixabay

„Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad. Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el.” (Zsolt 91,11–13)

Minden emberi gyarlóságom, gyengeségem ellenére küldött vagyok, akár az angyalok. Azzal bízott meg Isten, hogy a leggyengébbeket, legkiszolgáltatottabbakat óvjam, védelmezzem, dédelgessem, egyengessem útjukat. Boldog Celestina anya biztat, hogy az angyalok társának érezzem magam: „Aki őrködik mások felett, mindig emlékezzen arra, hogy társa az angyaloknak.” Feladatul kaptam, hogy Máriaként Jézus lábánál ülve, tanítását hallgatva erőt gyűjtsek, s Mártaként szolgálva folytassam a napot.

A jó Pásztor kezében bottá kell válnom, mely megtartja az elesőt, helyes útra tereli a tévelygőt, távol tartja a veszélyt, dús legelőre és élő víz forrásához vezeti a szomjazót. Eszközzé, mellyel Isten megmutatja óvó, védő és minden áldozatot vállaló szeretetét. Átadója kell legyek annak a szeretetnek, mely önmagát feláldozza másokért. Máriává kell válnom, aki igent mond a Szentléleknek. Aki igent mond a kicsi Jézusra. Nem ideiglenesen. Nem csak félig. Anyává válni csak teljesen és csak örökre lehet. Mária anya a bölcső mellett is és a kereszt alatt is, sőt, azon túl is.

„A rátok bízott gyermekekben lássátok meg Jézus arcát. Gondoljatok arra, hogy ezek a teremtmények azzá válnak, amivé teszitek őket! Legyetek számukra igazi anyák, a Szűzanya, Jézus Anyjának példájára!” – int bennünket Celestina anya. Jézus-arcokat látok magam körül minden nap. Mindegyik más, és mégis: mindegyik ő. De mivé tehetem, kell tegyem én őket? Egyik kisfiam hároméves korában a Mi leszel, ha nagy leszel? kérdésre így válaszolt: „Hát apuka és dolgozó.” Vagyis olyan ember, aki szeret és küzd. Aki elég bátor ahhoz, hogy elköteleződjön. Aki valami újat és szépet akar létrehozni. Aki úgy képzeli az önmegvalósítást, hogy szabadon és szeretetből lemondva a saját kényelméről, másokat szolgál. Szent József útját járva él.

Minden nap ezért kell küzdenem. Minden pillanatban át kell adnom Isten üzenetét: szeretlek. Benne kell legyen a dorgálásban, a munkában, a tanulásban, a pihenésben, a megbocsátásban és az újrakezdésben. Mert: „A tudat, hogy Isten szeret minket, olyan, mint egy napsugár, mely megörvendezteti a lelket és égivé varázsolja a tekintetet.” Így válhat az életünk tanúságtétellé. Ahogy a virág a maga létével dicséri Istent, azzal, hogy nyílik, színes és illatos, úgy az én istendicséretem az én lényegem: egészen szerzetes és egészen anya.

Jó Pásztorról nevezett Ágnes nővér, piarista nővér

(Az írás a Vasárnap hetilap 2021. május 2-ai számának Fókusz c. összeállításában jelent meg.)