A teológia és jog egyensúlya – Ludger Müller egyházjogfelfogása

1
468
Ludger Müller

Ludger Müller 2000–2017 között volt a Bécsi Egyetem Katolikus Teológiai Fakultásának egyházjog professzora. Azonban nyugdíjba vonulása után sem hagyott fel a tudományos munkával, egészen 2020. április 20-i haláláig aktívan részt vett számos futó kánonjogi projektben és tanulmánykötet-szerkesztésben. Müller professzor kánonjogászi szolgálata során nem pusztán csak jogászként, de teológusként egyaránt reflektált a kánonjog meghatározó kérdéseire. Hivatása hűséges művelésével nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ma az egyházjog tudománya olyan teológiai diszciplína lehessen, amely a II. vatikáni zsinat fényében igyekszik segíteni a krisztushívőket az üdvösség felé vezető útjukon.

Ludger Müller 1952. augusztus 25-én született a németországi Ratingen városában. 1972-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait először a Bonni Egyetemen, majd pedig Münsterben, Eichstättben és Münchenben folytatott teológiai, illetve egyházjogi stúdiumokat. Miután Bonnban Hubert Müller tudományos asszisztense lett, lehetősége nyílt 1981-től az Eichstätt-Ingolstadti Katolikus Egyetemen doktorálnia először teológiából, majd pedig később Münchenben készítette el 1990-ben kánonjogi disszertációját. A Bajorországban töltött évei (19862000) meghatározóak voltak számára, hiszen a Klaus Mörsdorf Kánonjogi Intézet munkatársaként nemcsak a névadó professzor teológiai és kánonjogi hagyatékának megértéséért és továbbfejlesztéséért fáradozott, hanem maradandó érdemeket szerzett az egyik legnagyobb múltú egyházjogi folyóirat, az Archiv für Katholisches Kirchenrecht szerkesztésében is. Egyházjogi habilitációját ugyanitt 1996-ban szerezte meg.

Közelebb hozni a teológiát, ez a célja sorozatunknak, amelyben egy éven keresztül minden hónapban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karával együttműködésben bemutatunk egy magyar és egy nemzetközi teológust, valamint a teológia egy tudományágát. Sorozatunk ezzel a végéhez ért. Köszönjük a teológia karnak és a tanároknak az együttműködést!

2000-ben kapott meghívást a Bécsi Egyetem egyházjogi tanszékvezetői státuszára. Ezt követően 2001-ben a luganói teológiai karon is vendégprofesszorként tevékenykedett Svájcban, amely együttműködés a kánonjogtudomány számára megannyi gyümölcsöt termett konferenciák, publikációk és közös képzések formájában.

Ludger Müller egyházjogi munkássága során végig a helyes egyensúlyt kívánta megteremteni a kánonjog teológiai és jogi valósága között, amelyre a II. vatikáni zsinat után igen nagy szükség volt. Már a zsinat előtt, de kiváltképp alatta és utána felerősödtek azon szkeptikus hangok, amelyek az egyházban egyre inkább idegen testként tekintettek a kánoni jogra. Az ilyen jogellenes („antijuridista”) álláspontra adott választ Klaus Mörsdorf müncheni egyházjogász, amikor az Ige és Szentség fogalmaival kimutatta a jog és az egyház teológiai valóságának komplementer jellegét. E közegben kellett a 20. század végén és a 21. század elején megtalálnia Müllernek azt az egyensúlyt, amely sem az „elteológiátlanodáshoz”, sem pedig a jog jellegének tagadásához nem vezeti el a kánonjog tudományát.

Életműve hatalmas, tucatnyi monográfiája mellett több száz tanulmánnyal, lexikoncikkel és egyéb írásaival járult hozzá a kánonjog műveléséhez. Nem pusztán tudósként vett részt az egyházi közösség szolgálatában, hanem gyakorlati szakemberként először csak kötelékvédőként, 2013-ban, diakónussá szentelése után pedig bíróként is bekapcsolódott az egyházi bíróságok munkájába.

Személye arra hívja ma is a kánonjog művelőit, hogy megtalálják a mindenkori helyes egyensúlyt az egyház belső életét szabályozó tudomány művelése során.

Kiss Gábor

Megjelent a Vasárnap 2020/52-es lapszámában.