2020. december 5., szombat

0
325

EVANGÉLIUM

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz:
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!”
Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik:
„Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”
(Mt 9,35-10,1.6-8)

Az elhagyott nyáj és a learatatlan termőföld a reménytelenség és érdektelenség képét idézi. Isten bennünket, keresztényeket állított az emberek közé, hogy az Ő együttérző arca legyünk a világban. Az elveszett ember megmenekül, ha szeretve van, Isten pedig pontosan rajtunk keresztül akarja őt szeretni. Felszítva magunkban Krisztus éltető szeretetét adjuk tovább a megtapasztalt Isten-szeretetet a mellettünk levőknek – olyan gyengédséggel, mint a jászolban fekvő Istengyermek (adta) mosolyát a pásztoroknak.

Kovács F. Zsolt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója

MEGOSZTÁS